Annak, aki óvatos lakos..

Én - bevallom, ha ez nagyon népszerűtlen dolog is! - nem kedvelem azt a sok manapságbeli Hungarian, meg világhazugságot. Azt nem mondom, hogy kezdjünk el építeni egy őszinte, és egyúttal becsületes országot. Irreális célkitűzés volna, a kettő együtt nem megy! Nem jó túlzásokba esni, túlzások miatt elesni /bár utóbbiaknak vannak igazán Hungarian és nagyvilágbeli történelmi gyökerei!/. Miként lehetne Kismagyarország egymagában becsületes e Földgolyón? Kigolyóznák mindenhonnan! Az őszinteség pedig, a maga árvaságában, nagy hirtelenül túlságosan stresszelő-sokkoló lenne. 

Például az is, ha X. a televízió képernyőjén így szólna váratlanul rá várakozó híveihez: 
- Hát, kérem, azt a bizonyos dolgot én erkölcsi tekintetben tényleg loptam, de idejekorán átírattam lányomra /fiamra, unokámra stb./, mert nagyon családszerető vagyok, így hát fityiszt az orrotokra! Visszaadjam?! NEM! NEM! SOHA! 

Én segíteni akarok honfitársaimon, de nem vagyok olyan nagy idealista, mint József Attila, aki végtelen jószívűségében és naivitásában egész népét akarta „nem középiskolás fokon” taní-tani. /Mellesleg mi az, hogy „egész nép”? Olyan sohase volt, szét volt törve az a nép mindig is! Gondoljunk történelmünkre!/ 

Nem! Én egyelőre csak az őszinteséghez vezető óvatos utat ajánlom: a fél őszinteséget. A magyar viszonyokra bölcsen alkalmazott átmenetet, amelynek kedvező sajátossága, hogy megy a menet, megy, megy, megy, - és még mindig nem át! Ideírok néhány félőszinteségű mondatot, ezt majd ingyen használhatja az, akinek inge, de, gyengébbek kedvéért, zárójelben értelmezését is közlöm. 

1. - Nos, igaz, hogy privatizáláskor kihasználtam, talán nem százszázalékosan erkölcsösen, egy-két jogi kiskaput, de azt, amit szereztem, aligha lehet valamicskének is nevezni! /Tényleg! Mint lehetne valamicskének nevezni, és így lebecsülni, azt a pompás gyárat, melyet azután, napkeleti bölcsességgel, hatalmas summa pénzecskéért eladtam a nyájasan néző ferdeszeműeknek?!/ 

2. - Hidd el, drágám, Te vagy szívem csücske! /Tényleg drága vagy, ha a gyémántokkal díszített arany karkötőre gondolok, amit kinyúztál-kihízelegtél belőlem, miközben nem voltál tekintettel arra: az én szívemnek nem csak csücske van, hanem közepe is, benne két jó bőr cicababával!/ 

3. - Vezetésünk alatt egyre előrehalad, felvirágzik az ország! /Más kérdés, hogy egyről kettőre belátható időn belül nem fog jutni, viszont felvirágzik, mert virágültető kampányt indítunk./ 

4. - Európai politikusként is hazámra gondolok! /Miért ne gondolnék? A gondolat nem kerül nekem semmibe, ám azt már nem kötöm az orrotokra, hogy miért vigyorgok egyfolytában, mint a fakutya!/ 

5. - A terrorizmus minden formája ellen küzdeni kell! /Kelleni kell, de én csak azon formája ellen küzdök, amelyikért Samu Bácsi beígérte a fizetséget, illetve az ellen még akkor is küzdök, ha a végén nem fizet a Nagy Csalafinta, mivel, ha nem így teszek, akkor aztán megfizet majd érte úgy, hogy arról koldulok!/ 

6. - István, a Király nyomdokain haladunk! /Hát persze, hogy azon, csak, az egykori német páncélos lovagok helyett, mi bankpáncélos tőkelovagokat hívogatunk be az országba!/ 

7. - Nézd, kisfiam, neked még sokat kell tanulnod ahhoz, hogy megértsd ezeket a dolgokat.. /Persze, hiába fogsz sokat tanulni, én is sokat tanultam, mégsem értem ezeket az értelmetlen felnőtt baromságokat, de a legfőbb dolgot azért már megértheted előbb is: ne kíváncsiskodj, mert még zavarba hozod szülőapádat, no meg sportújságját sem tudja nyugodtan olvasni!/ 

8. - Bankunk most hihetetlenül előnyös feltételek mellett hajlandó pénzt kölcsönözni Önnek.. /A feltételek tényleg hihetetlenül előnyösek, habár nem Önnek, hanem bankunk számára, de ez részletkérdés./ 

9. - ...és Petőfivel együtt mondjuk: „A magyar név megint szép lesz, / Méltó régi nagy híréhez....”! /Nyugodtan mondhatjuk, a szépség relatív, no meg ízlés dolga, továbbá ne firtassuk ki mit ért történelmileg „régi nagy híre” alatt, lesz, ami lesz, a népszólás is úgy tartja: „majd, ha fagy, hó lesz nagy..”!/ 

10. - Igen, olvastam írásaid, Szeretett Barátom! Elfogott az ujjongás, a gyönyörűség érzése! /Miért ne fogott volna el? Egyből megállapítottam, hogy verseid laposak, ötlettelenek, humoreszkjeid reszketnek a humortalanságtól, elbeszéléseid bárgyúak. Téged nem kell kiütni az irodalmi ringből, kiütötted önmagad!/ 

11. - Én is adtam ma pénzt egy szegény koldusnak. /Adni adtam, de csak öt forintot, hát, hogy az mi mindennek elmondott engem, azon felül, hogy zsugorinak!/ 

12. - Szegény főnökünket magához vette a Jóisten! Én kijöttem vele, de sokan nem kedvelték. /Én kijöttem vele a cég kapuján, nem tehettem egyebet, mert éppen akkor jött ő is, hazafelé igyekezett. Hát, hogy az a Jóisten olykor milyen jó tud lenni! Arra viszont kíváncsi volnék: mit csinál vele, ott, a fenti Fent? Merthogy itt, a lenti fentnél../ 

Remélem, hogy Olvasóim közül azok, akiknek még a fél őszinteség sem volt kenyerük eddig, most rátérnek az Őszinteség Birodalmába vezető, általam javasolt óvatos útra, melynek irányjelző tábláján nagy betűkkel áll: HALF-OPENNESS. /Persze, ha rátérnek, eddigi kalácsukat elveszítik, viszont kenyerük sem lesz helyette, de hát valamit valamiért, ha utóbbi valami kevesebb is a semminél./ 

(2005)