Hatodik rész

A tizenharmadik színben /szerencsétlen szám, nem mintha a többi szerencsésebb lett volna!/ Ádám az űrbe utazik, a Lucifer Légitársaság Rt.-vel, vagyis Luciferrel. A magasabb régiókba vágyik, elszakadni a Földtől, de neki, aki volt már fáraó is, más az elképzelése a magasabb régiókról, sehogy sem kedveli ezt a fapados légi utazást: nincs csinos hostess, nem szolgálnak fel kávét, kólát, harapnivalót, - ráadásul még hideg is van.

Évát otthagyta a Földön, kell egy kis kiruccanási szabadság a férfiembernek, még ha az élet már megtörte is.

A Föld bűvkörét azonban nehéz elhagyni. A Föld Szelleme elég naiv kis szellemecske, még annyit sem sejt, hogy mi mindent fog csinálni a Földdel az ember. Ha sejtené, biztos vagyok benne: inkább rábeszélné a Föld elhagyására, de így lebeszélni igyekszik: "Itt a sorompó, eddig tart hatalmam, / Térj vissza, élsz  -  hágd át, megsemmisülsz, / Mint ázalag féreg, mely csöpp vizében / Fickándozik.  -  E csepp a föld neked.  -  ".

Ádám, Lucifer túl korai örömére, megérinti a Föld határát, és mozdulatlan tetszhalottá válik. A Föld Szelleme azonban visszahívja Ádámot az életbe. Lucifer mérges. Némileg meg tudom érteni: a tetszhalott neki nemtetszhalott, mivel valódit szeretne, amelyik bolygóként kering az űrben. Mit tetteti magát egy halott, hogy halott, - ha nem halott!

A Föld Szellemének magatartása mögött, a háttérben, nagyobb hatalom áll: Isten bölcsessége. Isten, nagyon helyesen, nem engedi el a Földről az embert, hogy más bolygón ugyanazokat a rémes tetteket kövesse el, mint ezen a szerencsétlen csillagon. Lucifer kénytelen visszakísérni Ádámot a Földre.

A Földön közben globális éghajlatváltozás ment végbe. Nem az a globális felmelegedés, amellyel napjainkban fenyegetnek minket /bár az is, állítólag, egyes helyeken nagy hideget fog hozni, másutt viszont nehezen kibírható forróságot, szélsőségeket az eddigi, egyéb irányú, szélsőségek mellé/, hanem globális elhidegülés: a Föld fagy, hó, jég hazája lett, kevés emberrel, még kevesebb fókával. Ez a táj végképp nem tetszett az aggastyánná lett, bottal járó Ádámnak. Megütközött az eszkimó logikus beszédén, sőt, még az eszkimó-nej Évát sem volt hajlandó magáévá tenni, lehet ugyan, hogy ebben magas életkora is közrejátszott, bár a mondás azt tartja: "Öregember nem vénember." /Viszont arról nem szól a mondás, hogy a vénember kicsoda-micsoda, annál már esetleg csoda, ha..../ Keserűen szólt Luciferhez: "Ne lássam többé ádáz sorsomat: / A hasztalan harcot. Hadd fontolom meg: / Dacoljak-é még Isten végzetével. - "

Az ördög megörült e szavaknak, visszavitte Ádámot a Paradicsom /Édenkert/ mellé. Ragyogott a nap, de nem Ádám képe. Ám támadt egy ragyogóan borús ötlete: "Dacolhatok még, Isten, véled is." Hogyan tehetné ezt?

"Nem egymagam vagyok még e világon?

  Előttem e szirt, és alatta mély:

  Egy ugrás, mint utolsó felvonás...

  S azt mondom: vége a komédiának.  -  "

Kicsit különösnek találom, hogy Évát nem is említette /"egymagam vagyok még e világon"/, de ezt egyben balgaságának is vélem. A nők már sok minden elrontottak /igaz, egyet s mást később úgy-ahogy helyrehoztak/, ezúttal Ádám istendacolása került veszélybe. Éva ugyanis közölte a szirt felé induló Ádámmal: terhes. /Lehet, hogy eddig is az volt, de most másik értelemben is azzá lett./

Úgy látszik: Isten nem világosította fel az emberpárt a családtervezés tudnivalóiról. Ezt megértem. Ám azon, hogy Lucifer is elhanyagolta Ádámék ez irányú ismeretbővítését, csodálkozom. Neki nagyon is érdekében állt volna megtenni ezt!

Jó, jó, abban az időben nem volt még az a bizonyos gumi, meg az a hatékony tabletta sem, de azért mégis! Naiv ez az Ádám, a végtelenségig! Hát hiszen, ha az ő bordájából Isten meg tudta alkotni Évát, végszükség esetén miért ne tudná Éva oldalbordájából megteremteni Ádámot? Elismerem: Madách még nem tudhatott olyan emberes istenkedésekről, mint a klónozás, amit, mi tagadás, én is szkepticizmussal fogadtam, fogadok. Ha egy sejtet /még csak nem is szaporítósejtet!/ kipiszkálnak nyugalmi állapotából, az létre tud hozni egy egész szervezetet? Márpedig - állítólag - így hoztak létre egy birkát, először a történelemben /más módokon, persze, már jóval előbb tengernyi sokat létrehoztak, még nézni is rossz volt, és rossz!/. Hát ez, számomra, hihetetlen! Piszkálással? Én még eddig, ha megpiszkáltam-bepiszkáltam valamit-valamibe, mindig baj ért. Gyermekkoromban belepiszkáltam a konnektorba, erre kiugrott az áramördög, és jól megrázott. Később belepiszkáltam az ujjammal egy faüregbe, ott meg valami jól megcsípett. Sorolhatnám.. Nem lesz ez másképpen végül a sejtpiszkáló klónozókkal sem. HA BIRKÁT lehet klónozni, EMBERT IS lehet klónozni. HA EMBERT lehet klónozni, akkor EMBERTELENSÉGET IS. Ha embertelenséget is.. no de, nem feladatom a vészjóslás!

Éva közlésére Ádám teljesen összeomlott: "Uram, legyőztél." Ez Lucifert igencsak feldühítette: "Fellázadsz-é, rabszolga, ellenem. / Fel a porból, állat." Ráadásul az általa állattá lefokozott Ádám felé rúgott. Az ég azonban megnyílt, az Úr "megdicsőülten, angyaloktól környezve" megjelent, biztató szavakkal:

"Emelkedjél, Ádám, ne légy levert, / Midőn látod, kegyembe veszlek újra." Az Úr és Ádám között kialakult párbeszéd végén Isten meg egyszer összefoglalta az emberré visszarehabilitált Ádámra vonatkozó teendőket:

" Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!"

Nos, rendben, de azért, ha végiggondoljuk az ember eddigi történelmét, az isteni biztatás ellenére, támadhatnak borús gondolataink: az ember küzdött-küzdött, de többnyire rossz célokért jól, nagy ritkán jó célért, de rosszul, volt úgy hogy bízva bízott, de csúnyán átverték, máskor csak bizalmatlanul bízott, ám akkor is átverték. Ettől függetlenül: nem akarom elvenni senki kedvét küzdelemtől, bizalomtól, de jobban meg kell nézni, hogy valaki miért küzd, miben bízik.

Nos, a Tragédiával ezzel végeztünk /persze, csak Madách művével!/, ám adós vagyok egy nagy, készülő mű ismertetésével, melynek címe: EMBER, TRAGÉDIA NÉLKÜL.

Ki írja? Természetesen én, aki bizalmatlanul se bízok, ígérgetve sem ígérek, remélve sem remélek, - mivel látva látok. Mára azonban elég ennyi, Olvasóim, ha a kíváncsiságtól nem tudtok elaludni, olvassátok el Madách Imre művét, Az ember tragédiáját. Hogyan? Ti inkább Rímesroma Lajcsi, meg Puncsospunci Panni szexfickándozásairól akartok olvasni este, a Szupermegasztorik Színes Lapjában? Jó. Tegyétek! Úgy vélem: az is egyfajta tragédia. Ízlésbeli.