Harmadik részlet

Nos, Olvasóim, ha relatíve jók voltatok, vagy legalábbis nem rosszalkodtatok sokkal többet, mint tegnap, akkor folytatom Madách embertragédiás művének ismertetését. Ádám, mint Sergiolus, Éva pedig, mint Júlia, Rómában orgiázott, vagyis hát beszéljünk hungariusul: össze-vissza zabált, össze-vissza szexhelytelenkedett /utóbbi az én megítélésem, vannak, akik ezt sokkal liberálisabban fogják fel!/, továbbá össze-vissza ízléstelenkedett, egy ugyanezeket csináló társaságban. Persze, ehhez sok pénzt kellett, de volt nekik /Madách kissé homályban tartja, hogy honnan szerezték, de mi azért sejtünk egyet, s mást, Olvasóim!/. Akinek pénze nincs, annak, legtöbbször, eleinte sok ész kell hozzá, hogy szerezzen, de azután, mire megszerzi a pénzt, elfogy az esze. Szokványos történet az ilyesmi, nem is részletezem.

A Jóisten - akkor még  -  igen jó volt ehhez az orgiázó társasághoz. Nem kellett nekik Fekete-Afrikába utazni gumi nélküli szexszafarira, vagy Délkelet-Ázsiába szexturizmus keretében szexnaturlendezni, hogy beszerezzék az AIDS-et, hanem a Jóisten odaszállította nekik a pestist, helybe. Ekkor azonban kis baj történt, mivel az egyik orgiázó morbid ötlettel ki akarta lopni a halott szájából az obulust /lám, lám, ha egyszer valaki nagyon belejön a lopkodásba, gazdagként is nehéz leszoknia róla, no, ezt jól tudjuk ebből a kis Hungaryból is!/. Csókkal akarta kilopni, ami mindenesetre romantikus-érzelmes lopási mód /bár nem új!/, malőr viszont, hogy megfertőződött pestisbacilussal, és haldokolni kezdett.

A haldokló láttán a többi orgiázó kedve egyből elment a további vidámodástól, ami érthető, például én is, ha egy izgalmas detektívregényt olvasok nagy kedvvel a szobában, de a feleség mellettem takarítani kezd, és ijedtükben házi zugpókok haldokolnak, akkor nekem is elmegy a kedvem a könyvvidámodástól, a konyhába emigrálok, és ott szociális élelmiszersegélyt kérek a hűtőszekrénytől. Az azonban, szerintem, túlzás, hogy Ádám-Sergiolus az orgiáskodást, a pestis miatt, egyből a lovagkor eszmeiségére váltotta. Nagy baj volt a pestis, de, ezt akár Pest is alátámaszthatja /Budával együtt, ahol, a közmondással ellentétben, rendszeresen van kutyavásár/, hiszen valahányszor egyik eszméből túl gyorsan a másik eszmébe ment át, azt utóbb mindig tragédia kísérte.

Ádám azonban keresztes lovagként is derék fickónak bizonyult. A Szentföldre lovagolt a sereggel, ezúttal Tankréd néven /nem tudom, hogy rédre mennyire hasonlított, de, páncéljában, tankra igencsak/, vitte a keresztet a pogányoknak, habár e pogányok vállán is volt kereszt, éppen elég, de ne e tényt nézzük, hanem a jó szándékot!

Az a kis életképet, amikor a Homoiusiont valló keresztényeket máglyán elégetik a Homousiont valló keresztények, ne értékeljük túlságosan negatívan! Az csak egy kis pitiáner koncepciós per volt, nyilván nem az első, de, a történelem ismeretében tudjuk, nem is utolsó. Ott legalább megvolt a különbség: egy „i” betű, mármint a két szó között. Gondoljunk arra, hogy Kismagyarországon is hányan megégetnék a másikat máglyán, miközben a szavak között egyetlen betű különbség sincsen: zsebem – zsebem, bele – bele, enyém – enyém, kimos – kimos.. /Azt a csekély különbséget most nem részletezem, hogy a szavak között ugyan nincsen fogalmi különbség, de abban igen, hogy melyik zseb kinek a zsebe./

Éva, mint apácának készülőhöz illik, négy keresztes lovag elől futott, komoran, kevésbé komor komornájával. Attól félt /mármint igazából csak Éva/, hogy a pillanatnyilag ló nélküli keresztes lovagok rajta akarnak lovagolni, felváltva. Ádám láttán a lovatlan keresztes lovagok gyorsan elillantak, mivel más egy hölgyet átvinni a tűzkeresztségen, mint másodszor is átesni a keresztségen, amikor karddal keresztelnek.

Éva megmenekült, de Ádám megint ott volt a kilátástalan helyzetben: Évának, apja fogadalmához híven, apácának kell lennie. Lucifer, mint fegyvernök, szerintem, elég aljasan viselkedett, amikor felszexingerelte Éva komornáját, akinek neve Helene volt, magatartása azonban nem a "ne!" szócskával végződött, viszont, a felingerlés ellenére, Lucifernek esze ágában sem volt szexelni vele. Azt a becstelen ördögét! Még a Hungarian mondást sem ismerte: "Amit ma betehetsz, ne halaszd holnapra!" /Lehet, persze, hogy a Hungarian mondás a mai zsebbetevésről szól, mert holnap a mai engedélyező-hivatalnok esetleg már a korrupció elleni küzdelem elszánt hőse lesz./

Hát, Olvasóim, mi tagadás, hosszú ez a Madáchos tragédia, de nem rossz mű, ha nem lenne kötelező olvasmány a suliban, talán egyesek még el is olvasnák közületek. /Azt nem feltételezem, hogy meg is értenétek, elolvasni és megérteni nem feltétlenül ugyanaz, sőt, ritkán esik egybe a kettő./

No, holnap folytatom, mert én nem vagyok olyan, mint Lucifer: amibe belekezdtem, azt mindig be is végzem, azaz, persze, sokszor inkább az végez velem, amibe belekezdtem, de ez filozófiai részletkérdés.