2011.11.07. 19:56, versiro
LXXXII. - kellemes délután -
Mikor a lány telefonál, Péter leguggol, és a lány combjait puszilgatja. Amina megsimogatja Péter fejét, és combjához szorítja jobban.
Keresztapa most befejezem, mert van egy kis dolgom, és elköszön Riccotól. Péter egyre feljebb, és feljebb megy a combon, mikor megszólal a másik telefon. Péteré. Mobil csak kicsöng, kicsöng, és újra kicsöng hosszan.
- Szívem – szól Amina – ez a Tied.
- Hallom, nem érdekel most.
- Vedd fel, majd utána folytatjuk.
- Így, meztelen vagyok, Amina!
- Azt látom, és élvezem, de aki hív az nem látja.
Mikor Péter telefonál, a lány visszaadja, azt, amit kapott. A beszélgetés néha akadozik.
- Mi van Péter? – kérdi Vera
- Semmi, csak, csak alig …
- .
Péter telefonálás közben hosszan hallgat, mélyen sóhajt.
- Péter, Péter, nincs semmi baj?
- Nincs, akkor meg …, megbeszéltük Péter?
- Persze, szia Vera.
- Szia Péter.
Vera kikapcsolta a telefonját.
- Olyan fura volt a Péter. –mondja Vera.
- Miért? –kérdezte vezetés közben Károly.
- Telefonálok, és időnként hosszan hallgat, nehezen vette a levegőt is. Nem tudom, hogy miért?
- Nem, pedig könnyű eltalálni, megzavartad Őket, mosolygott Kari.
- Én, és, mivel?
- Majd elmesélem, női fantáziád nem működik, látom.
Amália kezével végig simítja a combjait, felnéz Péterre.
- Olyan süti, vagy Ami, mikor telefonálok akkor Te …
- Te, is ezt tetted, Kedvesem. Jó volt?
- Mi, az hogy, nagyon kellemes volt.
Felállt, Ami megfogta Peti fejét, és hosszan megcsókolta, majd a mellét is csókolgatta.
Péter hírtelen az órára néz.
- Jézusom, fél tizenegy van, mindjárt itt lesznek.
- Kik, lesznek itt?
- Apáék.
Kedvesem öltözzünk fel, és készítsünk ebédet. Fél óra múlva megjönnek, é minden szanaszét, és az Ő szobájukba vagyunk, gyorsan rakjunk rendet.
- Pont most, amikor folytatni akartuk.
- Igen, pont most, és mit csináljak Velük, mond már el. Jönnek haza, ez nem a Mi lakásunk, hanem az Övék, érted Kedvesem.
- Megzavarták a kellemes együtt létünket.
- Bepótoljuk, higgyél nekem nem, leszek adósod. – mondja Péter, Aminának.
- Öltözz, légy oly kedves.
Felöltöztek a fiatalok, rendet tettek, és neki álltak főzni, mire az öregek megjönnek készen, legyen az ebéd. Épp, hogy megfőztek, már hallották, hogy a kutyák ugatnak, jelezték a gazdi érkezését. Péter azonnal tálalt, és a megterített asztalnál várta Verát, és Apját.
- Látom, hogy pont jókor jöttünk.
- Igen, Apa jókor, épp kész az ebéd. Ugye kedvesem!
- Persze, már tálalom is. – felelt Amina.
Asztalhoz ültek.
- Milyen volt Barcelona?
- Nagyon szép, érdemes oda elmenni.
- Nektek, hogy telt el a pihenő idő, hogy nem voltunk itthon? – kérdezte Vera.
- Óh, nagyon kellemesen, ennél jobb nem is lehetet, volna, ugye Péterem.
Amina, Péterre néz.
- Így igaz, ahogy mondod – kedves Peti. Kellemes volt.
- Péter mondtad Aminának, hogy Thai meghívott Minket egy szombat esi bulira a Bocskai rezidenciába.
- Még nem.
- Nem Őket hívta meg, Verám, csak Minket, kettőnket. – szólt közbe Kari.
- Na, és elvisszük Péteréket. Miért, ne! Károly, ez lesz a meglepetés.
- Vera, nem hívták meg Őket!
- Apa, ezen ne vitázzatok, akkor nem megyünk el.
- Ragaszkodom, hogy a fiatalok is ott legyenek Károly, hozzánk tartoznak.
- Figyel, egyetlen szerelmem - szólt Vera – ha Ők nem jöhetnek el, akkor Te egyedül mész el. Világos!
- Oké, oké, rendben jönnek. Akkor nincs vita! – válaszolta Károly.
- Nincs. Köszönöm.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum