Hatodik fejezet

6. FEJEZET,
amelyből megtudjuk, hogy viszonylag milyen ártatlan bárányocskákká lehetnek a legvadabb kalózok is, ha rossz felé hajóznak, továbbá a Sánta Tehenet is meg lehet fejni

MIKÉNT JÁRTAK A KALÓZOK FARAMUCIORSZÁGBAN?

Faramuciország partjainál csak tévedésből kötött ki olykor egy-egy kalózhajó, ha legénysége annyira tudatlan volt, hogy annyit sem tudott: Faramuciországot óriások lakják, és ha az egész világot megjárták is, - itt azután megjárhatják!
 

Ilyen tudatlan kalóz volt Bajusztalan Benedek, a Sánta Tehén elnevezésű kalózhajó félkapitánya. Bajusztalan úgy szolgált rá e névre, hogy még ifjonc kalózinas korában, minden bajuszszálát kihúzgálták, tövestől, aminek oka korán elkezdett rossz szokása volt: amíg kártyát osztogatott, zsebeket is fosztogatott, így lettek kártyapartnereiből rövid tépelődés után bajusztépők. Félkapitányi önkinevezése pedig szintén találó volt: amikor kapitány lett, tovább félt, hogy egy s más rossz szokása miatt előbb-utóbb a szakállát is elveszíti.
 

A Sánta tehén jó hajó volt, ha jó volt, - de ritkán volt az. Akárcsak kalóznépsége. Ám a legnagyobb rablókat Faramuciország partján látták meg először Bajusztalan Benedek tengeri medvéi, azaz kalózai. Itt hamar kitűnt, hogy a kalózok addigi rabolgatásai Faramuciország szedegetéseihez képest nem voltak egyebek medvecukor-osztogatásnál! Amikor ugyanis a hajó kikötött, rögtön ott termett három óriás, meg főnökük: Zsebelemte. Zsebelemte már fújta is nem csupán a szívekbe markoló adószedő versikéjét:

Kikötésnél kikötés:
hat hordó rum túl kevés!
Ne is sokat gagyogj ma:
ezt elvisszük adóba!
Bár adóba elvisszük,
amit mondtok - nem hisszük!
Nem adod át ezüstöd?
Hozzád vágom az üstöt!
Aranyból is kell egy zsák,
vagy e bunkó rád jót vág!

A holtra rémült kalózok össze-vissza futkároztak a Sánta Tehén fedélzetén. Nézegettek ide, nézegettek oda, de a part menti táj sem nyújtott kellemes látványt, mert újabb óriások közeledtek, lehettek vagy harmincan, gumipuskával. Az a gumipuska lövi ám ki azt a veszedelmes kutyagumit!
 

A hegymagasságú óriások élén pici törpe haladt koronás fővel: Hetyke Tóbiás. A furcsa menet talán mosolygásra késztette volna a gyanútlan járókelőket, de ilyenek nem voltak jelen, csak gyanús külsejű és belsejű kalózok, azok arcáról pedig a dögmeleg ellenére már előzőleg lefagyott a mosoly.
 

A mosolytalanságra minden okuk megvolt, mivel Tóbiás parancsára az óriások elszedték a kalózok minden kincsét kincses ládástól, sőt, még a kalózok feleslegesnek nyilvánított ruháját is lehúzták, de még a Sánta Tehén nevű hajójuk is megjárta, mivel a főárbocról leszerelték az árbockosarat. Ott rohangált a sok kalóz mezítláb és alsónadrágban! Zsebelemte azonban kárpótlásul megajándékozta őket saját költészetének egyik gyöngyszemével:

Látjátok?! Legszebb dolog: ADNI!
Ezt nem látja a sok-sok vaksi!
Amit adóba nékünk adtok,
azért százszorta többet kaptok:
SZERETET! Soha ne vesd meg
erejét a Szent Szeretetnek!
Aki NEM AD nekünk, azt MÁR MA
várja lelkét tisztító máglya!
Ti adtatok, adózó népek,
így nyakatok megmentettétek!
Térjetek nyugodt nyugovóra
- ni csak, még megmaradt egy óra?!
Ide vele! Holnap benézek, -
de arany kell ám, nem ígéret!
Elkerüli máglyaláng füstjét,
ki bőven adja át ezüstjét.
Nem adnád? Hát, SZERETET mellett,
az lesz a vége: fejbe vernek!

A siralmas látványt nyújtó kalóznépség sehogy sem tudott felemelkedni Zsebelemte fenséges költészetének magas színvonalára. Ám még náluk is szánalmasabb képet nyújtottak a magasban keringő dögkeselyűk. Kimeresztett szomorú szemük, panaszosan vijjogó hangjuk arról árulkodott: rájöttek, hogy talán két hétig is várniuk kell, amíg a holtra vált kalózok holttá válása befejeződik..
 

Bajusztalan Benedek félkapitány úr és adózóvá tett legénysége éjfél felé titokban felszedte a horgonyt (azt nem szedték el az adószedő óriások) és azon bölcs mondás vitorlája alatt, hogy sötétben minden tehén fekete, még a Sánta Tehén is, úgy eliszkolt-elhajózott Faramuciországból, mintha ott sem lett volna.
Ám a kifosztott, kincstelen hajó lépten-nyomon emlékeztette őket arra, hogy ott voltak!
 

Nos ha megunjátok rossz dolgotok, vagy egyszerűen csak nem fértek a bőrötökbe és még a rossznál is rosszabbra vágytok, merő kalandvágyból: hajózzatok el ti is Faramuciországba, mint e történet naiv kis kalózocskái! Ott titeket is megtanítanak kesztyűbe dudálni, persze, ugyancsak meg kell fizetnetek érte a tandíjat!
 

Ami engem illet: lehet, hogy hamarosan búcsúzom, de előbb e csacsi fülű ország mindkét fülét meghúzom!

(Folytatom)