Beszámoló a verseny férfi tőr számáról

XV. Veterán Vívó Világ Bajnokság

Ismét a horvátországi Porec városa adott otthont a veterán vívók idei seregszemléjének. A festői környezetben lezajlott verseny öt napja alatt, 25 ország több száz versenyzője küzdött egymással a Plava Laguna sportcsarnok pástjain. Négyünket ért az a megtiszteltetés, - Szelei István, Péntek Tamás, Dezső Tibold, Szabó István - hogy férfi tőrben hazánkat képviselhettük. Az első körben a versenyzőket hat illetve hét fős csoportokba osztották, ahol a küzdelmek öt tusra zajlottak. Első asszómat a holland Mondt ellen sikerrel, 5 – 0 győzelemmel abszolváltam. Második mérkőzésemet az olasz Bosio ellen vívhattam. Mauricio mumusomnak számít, hisz az Európa Bajnokságon egy tussal ütött el a továbbjutástól. Most azonban kétséget sem hagyott afelől, hogy pillanatnyilag felkészültebb nálam, hisz két perc alatt átgázolt rajtam. (1-5) Következett a két évvel ezelőtti világbajnok, az osztrák Blaschka. Borzasztó kellemetlen stílusú, balkezes versenyző. Aztán asszó közben kiderült, hogy nem csak kellemetlen, hanem szerencsés fickó is, hisz támadásaim rendre érvénytelen helyen kötöttek ki, míg az ő beleszúrásai érvényesek voltak. (0-5) Még meg sem száradt rajtam a szétizzadt vívóruha, mikor az ír bajnok, Lee Philip ellen szólítottak a küzdőhelyre. Elképesztő csata végén az én arcomon ragyogott a vigyor, hisz végre győztesen jöttem le a pástról. (5-3) Jött a német Mosbach és bírói hibák tömkelege mellett győzött le 5-2 arányban. Utolsó asszómat a spanyolok csapat Európa Bajnoka, Ojeda ellen vívhattam, akinek – mint küzdelem közben kiderült – nem erőssége a sportszerűség. Ugyanis teljesen rossz felszereléssel jelent meg a páston, amit a zsűri elnök némán eltűrt neki – se sárga lap, se technikai tus – ráadásul a vívóidő lejárta előtt úgy hátba szúrt, hogy azt hittem a mellemen jön ki a vas. Hál Istennek nem így történt, megmaradtam, de ez cseppet sem vigasztalt, hisz egy tussal megvert. (4-5) Méghozzá úgy, hogy letelt a vívóidő, és felkerekítették az eredményt. Jó hír viszont, hogy ettől függetlenül három társammal együtt a főtáblán várhattuk a folytatást. Nekem a svájciak volt olimpikon vívója, Della-Vechia jutott. A fickó orvosi esett, már amennyiben az orvosok foglalkoznak az ilyen jellegű dolgokkal. Mindenesetre a Guinnes rekordok könyvében feltétlenül helye lenne az embernek, mert én még ilyen hosszú kezeket és lábakat életemben nem láttam, mint ami neki van. No mindegy, ez van, ezt dobta a gép, nincs mit tenni, menni kell és szúrni! Így is volt, szépen elhúztam 4-0-ra. Igen ám, de valaki valamit bekiáltott neki a pást széléről, tán azt, hogyha nem nyer nem kap devizahitelt otthon, vagy valami hasonlót, mert innen kezdve beindult, mint egy óriási pók. Jött, csápolt, szúrt. Azt sem tudtam, milyen országban vagyok, pillanatok alatt kiegyenlített, majd elhúzott 7-4-re. Amikor letelt az első három perc, és végre levegőt vehettem, és összeszedhettem gondolataimat 8-7-re vezetett. A második félidő az én tusommal kezdődött, majd megint ő vezetett. 9-8. Amikor a zsűri elnök szájából elhangzott a rajta, gondolta befejezi élete főművét, és nemes egyszerűséggel leszúr. Megindult mint a gőzmozdony. Sebes hátramenetbe kapcsoltam, és megszúrtam a vállát. (9-9) Egy tus! Egy tuson múlott, hogy ki megy a mennyekbe, és ki a zuhanyba. Hosszú másodpercekig néztünk farkasszemet, már amennyiben a sisakban látjuk egymás szemeit. Lassan lépkedtem, araszoltam, toltam őt, a pást vége felé. Amikor már azt hittem, hogy lelép, és ezzel technikai tussal nyerek, hirtelen megindult, majd megtorpant. Abban a pillanatban átvettem a támadást. Egy kettős csel kombinációval, sajnos rossz befejezéssel operáltam. Szúrásom elcsúszott a hóna alatt, míg az ő ijedt beleszúrása érvényes volt. Így, ő jutott a következő fordulóba. Sajnos ahogy haladt előre a verseny, az összes magyar versenyző az én sorsomra jutott. Legtovább Szelei Pista barátom menetelt, a legjobb 16-ig, de ott megállította őt a verseny későbbi második helyezettje, a francia Lecuyer. A versenyt végül az orosz Kurbatov nyerte Lecuyer előtt. Harmadik az osztrák Blaschka és az orosz Shvarts. Szelei István a 10. Péntek Tamás a 23. Dezső Tibold a 26. Szabó István a 37. helyen végzett. Jövőre a csapat Európa Bajnokságot a svédországi Kalmar városa rendezi, míg az egyéni Világ Bajnokságnak az ausztriai Krems városa ad otthont. Mi négyen legközelebb Szolnokon lépünk pástra a 2011. évi Felnőtt Vidék Bajnokságon.