Egy kis versértelmezés...

A "Feleségek felesége" egy Petőfi vers, aminek a címe valószínűleg úgy értendő: a Költő felesége minden más feleségnél kitűnőbb feleség. Lehet, hogy manapság ez a kifejezés mást is jelentene, és a férj felesége más feleség felesége is lehet egyúttal, de nem vagyok eléggé ismerős a mai, egyre bonyolultabb kapcsolatokat felmutató szexéletben.

Azt nem tudom, hogy a Nagy Költő értelmezésben hány feleség manapság a "Feleségek felesége". Csak annyi bizonyos: a "Feneségek fenesége" viszont nagyon gyakori, szinte mindennapos.

No de térjünk vissza Petőfihez. A magyar versolvasó (már az a kevés számú ember, aki egyáltalán elolvas egy verset iskolán kívül) szemlátomást nem tudja költőileg értelmezni a verseket. A "Reszket a bokor, mert..." című Petőfi vers (még a költő legénykorából) szerintem nem meghódítani akarta Júlia szívét, hanem elegánsan lezárni még igazából el sem kezdődött románcukat. A legfontosabb négy sort idézem:

"Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!"

Ha Petőfinek annyira fájt volna Júlia iránta érzett szerelmének hiánya, akkor nem áldatja meg a lánykát Istennel. Egyébként Isten áldása, valamint ennek ezerszer való ismétlése ugyanazon személynél, ugyanazon kérésre, eredményét illetően aligha különbözhet lényegesen. Istennél nem! Embernél, persze, igen, az hajlamos valamit ezerszer elmondani, de utána egyszer sem tenni semmit az elmondottakkal összhangban. Gondoljunk csak utána!

A Nagy Költő beleesett saját verscsapdájába, ami véget vetett legényéletének. Jött-e boldog nászéjszaka, szívdobogtatóan örömteli mézeshetekkel?

Kétlem. A "Szeptember végén" című verse másról árulkodik,  -  igaz, csak azoknak, akik értenek a mű "költői értelmezéséhez". Idézem:

"Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"

Bizony, bizony, nem szép feltételezni az újdonsült feleségről, hogy az özvegyi fátylat majd "eldobja". Más eldobni, megint más eltenni emlékbe, szép díszdobozban, egy újabb házasság előtt.

Eldobni azt jelenti: de ostoba voltam, hogy ahhoz a híres versfirkászhoz mentem feleségül! Csalódtam!

Másrészt nagyon baljós dolog ilyeneket gondolni a feleségről, már a mézeshetek alatt. A mi mézesheteink alatt nekem eszembe sem jutott ilyesmi! Sőt, házasságunk elmúlt évtizedei alatt sem.

Persze, a Költő mindig talált magának elfoglaltságot két szerelmi jelenet között, hiszen azért volt Költő. Így például a Nagy Francia Forradalmat tanulmányozta, mint a Szentírást. (Bár manapság nem biztos, hogy a Nagy Francia Forradalmat hivatalosan forradalomnak tartják Kismagyarországon, vagy akár nagynak, de azért franciaságát nem lehet letagadni. Bár ki tudja? Ha annyi mindent lehet...)

Más kérdés, persze, hogy Szendrey Júlia, feleségként, valószínűleg segített a csatába, és ezzel a megdicsőült halhatatlanságba küldeni Petőfit,  -  míg engem hová küld az én szerelmetes nejem? A Lehel piacra!

A Lehel piac is veszélyes ugyan, mert a folyamatosan emelkedő élelmiszerek ára az árnézegető szegény ember szívébe döfhet, aki így esetleg kileheli lelkét, neje bánatára, és az Állam jól palástolt financiális örömére. Ám Petőfi idejében a csatatér veszélyesebb volt, még a hozzá tartozó kukoricás is, ahol Petőfi futott ugyan, de a lovas kozák dárdája gyorsabb volt, mivel a kozákot a ló vitte, a Költőt pedig csak a két lába. Hol volt akkor az az esélyegyenlőség, amit manapság annyit emlegetnek?!

Szerintem mégis ez a dárda mentette meg a Költőt.

Ha ugyanis csak elfogják, mi várta volna? Börtön? Kivégzés? No és ha megmenekül? Emigráció? Kiegyezés utáni miniszeri bársonyszék? Kormánybiztosság mesés fizetéssel? Egyik rosszabb, mint a másik, különösen a két utóbbi.

Nem tudom, hogy Petőfi feleségének mekkora szerepe volt abban: a Költő jelentkezett Bemnél, és a hősi halált választotta. Egyes irodalomtudósok szerint igen nagy, mások szerint kisebb.

Nekem ebben a fene nagy piacdemokráciában nincs választásom. Bumm még csak volna azoknak, akik fejjel mennek a falnak, vagy falak közelében tartózkodnak (mert mindenütt falakra találnak)  -  de mit ér, ha Bem nincsen?! Ráadásul, ha volna Bem, az én feleségem akkor sem engedne el csatába. Féltene.

Hát igen, igen... csataterek és feleségek olykor nagyon különbözőek...

(2011)