Csak egy rövid levél, semmi más. Nem kell komolyan venni

Kedves Pali bátyám!

Fellégezhetnek a pórul járt devizahitelesek! Ugyanis a rádiócsatornákon futó közszolgálati reklám értelmében jóságos, emberbarát kormányunk senkit sem hagy cserben, senkit sem hagy az utcára kerülni. A törvény úgy szól, amelytől természetesen a bankok „dobtak egy hátast”: senkinek sem emelkedhet három év múlva a törlesztő részlete, csak maximum 15 %-kal, azok közül, akik most 180 forintos frank árfolyamon fagyasztják be hitelüket. Szóval, ha most a frank 240 forint - márpedig annyi - és valamiféle rossz gazdaságpolitika miatt mondjuk így is marad három év múlva is, akkor a szerencsés gyűjtőszámlával rendelkezők 276 forintos áron törleszthetik majd a hitelüket. Tessék már nekem elmondani drága Pali bátyám! Akinek most nincs 240 forintja frankonként, annak honnan a francból lesz 276 forintja három év múlva? Vagy annyira bízik önmagában, no és természetesen gazdaság politikájában kormányunk, hogy úgy gondolják, addigra visszafut majd a frank ára 180 forintra? Az elemzők azt mondják, 180 forintos frank ár a normális, az elfogadott. Csak ugye a sok spekuláns, no és a nemzetközi hiszti miatt vagyunk szívatva, semmi másért. Közben a többi elemző meg azt sugallja, hogy a labilis euró miatt vagyunk kurva nehéz helyzetben, hisz az amerikai dollár is gyengélkedik, és most ezért megy a harc, hogy a dollár kiüsse az eurót. No persze, mindezt megértem, de nekünk forintunk van, ami testvérek között sem euró, és nem is dollár. Ráadásul, kormánytagjaink nyilatkozatai értelmében, forintunk erős, a befektetői nemzetközi bizalom megvan felénk. Akkor pedig mi a probléma? Miért tűnik gyengének erős forintunk? Tudom Pali bátyám, nem gyenge, hanem erős, de ha erős, akkor miért rendül meg minden szírre-szarra? Ha büdöset fingik egy nagytőkés, zuhan a forint, ha robbantanak a palesztinok, zuhan a forint, ha vihar van Japánban, zuhan a forint, ha….! Szóval ez a pokoli erős nemzeti valutánk, ami persze megfelel minden nemzetközi elvárásnak, csak zuhanni tud. Bárhogy is van, abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi magyarok, hogy hazánk a nyugati tőke befektetési vágyálmai közé nőtte ki magát. És álmodni pokoli jó drága Pali bátyám, ezt már megtapasztaltuk az elmúlt huszonkét évben. Közben az oktatási államtitkár asszony kijelentette, hogy az alsó tagozatban ezentúl minden nap lesz tornaóra, legfeljebb nem tanítási időben, hanem délután, a napközi ideje alatt. Kiváló ötlet! Azt, amelyik gyerek nem napközis, vagy iskolaotthonos, az ne tornázzon. Megsúgom önnek drága Pali bátyám, hogy mifelénk sorban elveszik a kölköktől azt a nyomorult tornaórát, és matekoznak, olvasnak, írnak, vagy valami másfajta agytömésben részesítik a kölköket testmozgás helyett. Félek, hogy ez nem lesz másképpen délutánonként sem! Pedig tudnia kellene annak az okos pedagógusnak, hogy akkor fog jól az agy, ha a test is megkapja a maga igényeit. Pedagógust írtam, de ezek csak tanítók, vagy tanárok. A pedagógus szó nálam mást jelent! Törődést, odafigyelést a tanulóra, és normális kapcsolatra törekvést a szülővel. Nem azt jelenti, amit néhány főiskoláról frissen kikerült fiatal, vagy a sok éves kudarcoktól meghasonlott idősebb gyermekekkel foglalkozó személy tesz oktatás címszó alatt. Jó, tudom, nagyon magas a követelmény, sok az anyag, amit le kell adni, és az osztályok összetétele sem a legszerencsésebb. Erről meg az a véleményem, hogy egy kicsit gatyába kellene tán ráncigálni nemzeti tantervünket. Gyermekeink ne tanuljanak számukra érdektelen, felesleges dolgokat. Nagyon szuper azt tudni, hogy mennyi vasércet termel a Lengyel bányászat! Nagyon jó tisztában lenni azzal, hogy mik Ecuador természeti kincsei, és azt is jó tudni, ki volt a nagy portugál népi hős! De minek ezeket tudnunk, amikor talán az életben nem lesz rá szükségünk? És ha esetleg valahol számon kérik tőlünk, akkor szünetet kérünk, és utánajárunk könyvtárban, vagy interneten, vagy bárhol máshol, ahol van erre mód. Az osztályok összetételénél pedig figyelembe kellene venni a gyermekek érdeklődési körét és viselkedését. Aki pedig nem odavaló, gátolja a többiek fejlődését, azt bármennyire is fájdalmas, el kell különíteni a tanulni vágyó többségtől. Na ja, persze ilyen ostobaságot nem szabad mondani ebben a fene nagy demokráciában, de véleményem szerint ne csak a „negatív hősöknek” legyenek, lehessenek jogaik. Csak megsúgom az oktatási államtitkár asszonynak, ha esetleg nem tudná! A gyermekek többsége tanulni megy az iskolába. Nem rendetlenkedni, és nem törni-zúzni. Aki pedig ezt teszi, az nem oda való, nem közösségi elem. Ha tetszik ez a magas politikának, ha nem, ezt be kell, be kellene látniuk. Most ismét új tanév veszi kezdetét. Ahogy egyik ismerősöm hajtogatja évek óta: újév kezdődik, új kudarcokkal. Jó lenne, ha ennek az ismerősömnek végre egyszer nem lenne igaza. De arról, hogy ne legyen igaza, csak ott fent tehetnének! Ott fent, ahol döntéseket hoznak a fejünk felett. Eddig, az elmúlt huszonkét évben ezek a döntések rosszak, életünket, helyzetünket megkeserítők voltak. Jó lenne, ha ezt az apró észrevételt a magas politika szem előtt tartaná, és ezentúl más, élhetőbb helyzetet teremtenének számunkra és gyermekeink számára.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci betett egy százast egy fiókba, mert azt hallotta a rádióban, hogy a pénz kamatozik. Ezt egy bankember mondta, a körülötte lévő okos tojások pedig bőszen bólogattak rá. Most a Zsoci várja az év végét, hogy meglássa, lesz e mellette legalább egy öt forintos, mert annyi kamatra számít banki viszonylatban.