Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk |
| |
|
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
| |
|
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot. | |
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst |
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
| |
|
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
| |
|
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat,
Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva.
Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd,
Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod.
Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers
Üres estéket parázslón szellemmel betöltve.
Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez,
Tedd szebbé a napok megfakult színét!
| |
|
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
S. Szabó István
sneider1@citromail.hu
istvan.szabo012@gmail.com
Társszerkesztő:
Kepes Károly
kkepes@gmail.com
Ha kérdésed, problémád vagy ötleted van az oldallal kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal. | |
Hányan is vagyunk jelenleg? |
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratnak, jelenleg
78
regisztrált tagja van.
| |
Interjúk a Pipafüst szerzőivel |
| |
Drámák (Pályázati antológia) |

| |
|
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
| |
Társoldalak (kattintható) |
| |
|


Bannercserére ajánljuk | |
|
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
S. Szabó István
| |
|
|
|
Lelkes Miklós: Nyílt levél Kertész Ákos Kossuth-díjas magyar íróhoz2011.09.15. 07:55, lelkes
Kertész Ákos leveléhez....
Kedves Kertész Ákos!
Olvastam az interneten az Amerikai Népszavához 2011. augusztus 29-én írt levelét. Ehhez az egészében nagyon bátor, és sok keserű igazságot tartalmazó írásához szólok most hozzá, azon reményem nélkül, hogy véleményem publicitást kapna.
Néhány dologban nem teljesen értek egyet Önnel, utóbbiakat minden bizonnyal Ön sem úgy gondolta, szó szerint, ahogyan leírta, hanem a hazaszeretet és a vele járó fájdalom vezette.
Magyarország, - ha így gondolja, nagyon is igaza van - mindmáig nem volt hajlandó szembenézni igazi történelmével. Hihetetlenül sok kár, szenvedés származott ebből a múltban, származik a jelenben, és mindez folytatódni fog a belátható jövőben is. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, nyilván Ön is így véli, csak a teljesség kedvéért teszem hozzá, hogy a történelmi múltról való hazudozás (vagy/és fontos tények elhallgatása) világjelenség, mindig is az volt. Lehet, sőt, valószínű, hogy e történelemhamisításokban Magyarország az élenjárók között van, utóbbit azonban nehéz volna tárgyilagosan megítélni.
Ön – írja – nem híve a kapitalizmusnak. Én sem, a legkevésbé sem, de el kell ismernem, hogy a kapitalista társadalmi rend, amelyik alapvetően inkább az egyénre épít (és kevésbé törődik az egyén erkölcsi tulajdonságaival), nem pedig a közösségre, egyelőre életképesebbnek bizonyult, a gazdasági válság ellenére is, mint a közösségre építő, közösség-centrikus társadalom. Én is, - és, mint leveléből kivettem, Ön is, - valójában egy közösség-centrikus, ma még, úgy látszik, a távoli jövőbe száműzött, társadalmi rend a híve, akármint hívjuk is ezt a társadalmat.
Minden társadalmi rend azonban, minden rendszerváltás, csak azokkal az emberekkel számolhat, akiket az előző időszakból örökölt. Sok tekintetben, így egyben-másban erkölcsileg is gyarló sokasággal, bár, természetesen, nagy különbségek voltak és vannak a társadalmi osztályok, rétegek között.
Az Ön keserűségét jogosan fejezik ki levelének alábbi sorai: „A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni.”
Ezek a sorok, miközben bizonyos vagyok abban, hogy Ön nem szó szerinti értelemben gondolta, félremagyarázásra adnak lehetőséget. A magyar nem genetikusan alattvaló, hanem inkább úgy kellene fogalmaznunk: a népek, köztük a magyar is, sok mindenre nem eléggé érettek még, és kedvezőtlen tulajdonságaik főleg eddigi történelmükből kerültek bele ösztöneikbe. Az ellenforradalom, az elnyomás - rengeteg példa van erre a történelemben! – gyávaságra, részben a túlélés érthető gyávaságára neveli a tömegeket.
Azt írja, kedves Kertész Ákos: „Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.”
No, igen, de helyesen használjuk-e a „magyar” szó fogalmát, ha így használjuk? Kiket értünk alatta? Az ország egész lakosságát, esetleg az országhatárokon túli személyeket is, ha magyarnak vallják magukat?
Magyarországon ma, - miért tagadnánk? - sokan, ha nem is nyíltan, de annál inkább érezhetően, a „magyar” fogalmából kitaszítják a zsidókat és a cigányokat. A többiek (nem zsidók és nem cigányok) sem egységesek eszmeileg, és egyes rétegeik között nagy ellentétek feszülnek. Amennyiben a magyar szóhoz (most már a zsidókat is, a cigányokat is a magyarságba beleértőn) hozzátesszük a „hazafit” („magyar hazafi”) eljutunk oda, ami, szerintem, az Ön lehangoltságát, pesszimizmusát egyik oldalról fájdalmasan igazolni látszik: a FELSZÍNEN (a közélet felszínén) jelenleg alig vannak ilyen hazafiak, akik vannak, azok lent vannak, a MÉLYBEN. Ott is viszonylag kevesen, és elnémítottan.
Fel kell tennünk a kérdést: kik felelősek elnémításukért?
Nem nehéz erre a válasz. A fő felelős az a világfolyamat, amelyik Magyarországon az 1989-es rendszerváltáshoz vezetett. Erre a nemzetközi áramlatra aligha ragaszthat szép címkét becsületesen gondolkodó. Nyilván Ön sem tenné ezt. Könnyű belátni: a polgári demokrácia legszebb formája is nélkülözi a nemes eszmét, az amerikai „demokrácia” is, lényegét tekintve, olyan diktatúra, amely kevesek érdekét szolgálja a többség érdekével szemben.
Kétségtelen, hogy a hazai tömegek (akárcsak a népesség a legtöbb országban) elbutítottak, ágyútöltelékből most szavazógép-töltelékké lettek (de ettől még a jövőben ágyútöltelékké válhatnak ismét!). Ez is, igaza van, hozzájárul az Ön által joggal kifogásolt magyarországi helyzethez.
A harmadik fontos tényező, amit Ön a „hazai baloldal kritikájaként” fejt ki. Miről van szó valójában?
Az, amit Ön „baloldalként” említ, legalábbis ha a parlamenti pártra gondol: NEM (!) baloldal. Az előző társadalmi rend nagy pártjának azon kis részéből került ki vezető rétege, amelyik hajlandó volt „reálpolitikai alapon” a kapitalizmus egyik pártjává lenni. Utóbbiért önmagában, persze, nem hibáztatható, hiszen, ha a felszínen akart maradni, nem volt más választása. Ám sok tagja nagyon is hibáztatható azért az erkölcsileg kifogásolható haszonszerzésért, amelyet ellenfelei (szintén kapitalista pártok, nála nem jobbak) ki tudtak propagandájukban használni (és amire Ön nagyon helyesen utal nyílt levelében). No és „szocialista” (!) párt nem létezhet egy közösség-centrikus társadalom jövőképét felvázoló elképzelés nélkül. Ha Ön erre a pártra gondol, kedves Kertész Ákos, és azt „baloldalinak” véli, téved.
Mire volna szüksége Magyarországnak?
Sok mindenre, ami ma, sajnos, lehetetlennek látszik. Szembenézésre az ország igazi történelmével, ezen belül a Holocausttal is (bár a felelősség, szerintem, nem szűkíthető le egy ország vezető rétegére, akkori uralkodó osztályára, az sokkal bonyolultabb kérdés). Közösség-centrikus, becsületesen politizáló baloldalra. Zsidó és nem zsidó megbékélésre, és igazi megbékélésre a határon túli nem magyarokkal, annak megértésével és megértetésével például, hogy az, aki románellenes volt, egyúttal magyarellenes is volt, még ha akár a rendszerváltás óta égig dicsért Wass Albertről is van szó. A kereszténység helyesebb értelmezésére a mindennapokban. Fogalmak megtisztítására a rájuk tapadt zavarosságtól, hamisságtól, - és folytathatnánk…
Kedves Kertész Ákos!
Az Amerikai Népszavához írt levelét bátor tettnek, őszinteségét követendőnek tartom!
Budapest, 2011. szeptember 6-án. Tisztelettel: Lelkes Miklós
| |
|
|
A Keresztanya Szlovákiában |
| |
|

Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
| |
|
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
| |
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön |
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István | |
|
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
| |
|
Ha valaki az oldalsávon szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el valamelyik szerkesztő címére!
Kepes Károly | |
|
Boér Péter Pál Nagyító alatt és Le a láncokkal című novelláskötetei, a könyvekhez boerpeter_1959@yahoo
.com címen lehet jutni.
>>Részletesebben<< | |
|
Mária királynő
Tyúkanyó a kakukkfészekben
Elmenőben
Hétköznapi dráma
Hangok
Történet a kézművesről, a katonáról, és a királyról
Bódulat
Örömzene
A látogató
Állomások
Hogyan lehet abbahagyni egy ölelést?
Tűzmadár
Igazhitűek
Örömzene / "B" változat
szerelem kukac igazi pont hu
Lucia
Nem vagytok a magatokéi
Légvárak
Felfüggesztett zászlók
Nomádok
Fülöp bácsi és Barka néni
És akkor jöttek a magyarok
Csudálatos élet
Az irat
Hajnali vonat
Az idő foglyai
Lorensz
Csak pozitívan
Kálmánember
Piroska és a farkas
A halálraítélt
Testvéri szeretet
Amerikai vendég
A végzet
Vívódások
Reni 78
Vérszívó a szomszédom
Sivár
A fal mögött
Az azurkék keresése
Moira Zrt.
Az aranyhallá változott királylány
A tüntetés
A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma)
A lelkem színpadán
Büszkeség és balítélet
Szellemes történet
Engedj ki
Blood of Mary
Kegyetlenek
Kurva vagyok
Szerecsendió
Mai dráma
A miniszterelnök
A színdarabok a Játék / drámák oldalon olvashatók és véleményezhetők.
Ha bármelyik mű elnyeri a tetszésedet, és szeretnéd színre vinni azt, akkor a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
| |
|
Itt kedvetekre dumálhattok.
| |
|
Csak egy életem van.
Kérlek ne rontsd el, mert nincs hozzá jogod!
(Remélem a Pipafüst oldalait politikusok is olvassák)
S. Szabó István
| |
|
2025. Október
H | K | S | C | P | S | V | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 |
|
| | |
|
2024.12.15. 20:08
2024.02.06. 10:32
2023.12.17. 12:02
2023.11.26. 08:38
2023.08.27. 10:37
2023.08.27. 10:36
2023.08.21. 16:28
2023.08.15. 17:49
2023.06.19. 18:32
2023.06.19. 18:32
2023.06.04. 16:37
2023.06.01. 14:02
2022.12.28. 20:11
2022.11.01. 21:09
2022.11.01. 06:01
2022.09.13. 06:01
2022.08.05. 08:53
2022.07.01. 17:45
2022.05.08. 21:07
2022.05.01. 06:25
| |
|
|
Nem ismerem Kertész Ákos munkásságát. Bizonyára a saját hibám ez, de feltételezem, hogy nem érdemtelenül kapott nemzeti megbecsülést kifejező kitüntetést. Ennyit a múltról. És emlékezzünk vissza, amikor az EP elnöksége ránk sorolódott, mennyi kritikaáradat zuhant a nyakunkba, -még hazai forrásból indulóan is – közvetlen vagy közvetve. Na, ez már a disznóság egy magas szintre művelt foka. De emlékezhetünk arra is, hogy több nemzeti vezetőnk külföldön pöttyintett el olyan fajsúlyos terveket, amik a nemzeti jövőt érintették. Szóval kisugárzik „belőlünk” az idegen-istenítés. Többször felmerült bennem, hogy valóban hitvány a magyar? Kizárt! Inkább azt vizsgáljuk, hogy milyen direkt, vagy indirekt hatások irányították hosszú időn át. Bőven akad mit számbavenni. Itt hibázik az írás vezérmondandója igen nagyot szerintem. Főleg azért, mert írója messziről néz a történtekre. Nem számítom ide a történelmi valós tények megítélését. Nem igaz, hogy a magyar buta lenne és dolgozni sem tud. Ismerjük a magyar szürkeállomány nemzetközi megbecsülését és eredményeit ugyanúgy, mint a magyar szakmai munka nemzetközi elismerését. Abban egyetértek, hogy színes konglomerátum képét mutatja az ügy. Az okot abban jelölném meg, hogy nagyon eltérő habitusú és mentalítású emberek cselekedeteiből áll össze a kép. Nézzük csak. A kommunista diktatúra alatt sokan elmenekültek, sokan beálltak az elbűvöltek táborába egymással versengve a megfelelésért. Sokakat kivégeztek gerincességükért, sokan besorozták magukat a munkásőrök bandériumába és fegyveresen masíroztak a főutcákon. Valójában a nemzeti magatartást kifele mutatva egy offenzív regula szabta meg. Kertész szerintem ebbe kapaszkodott kizárólagosan és alapjául vette egy nemzet lebecsmérlő megítélésének, -természetesen jó messziről szemlélve. Egyébiránt nem első eset, hogy magyarnak mondott tollából nemzetgyalázó írás jelenik meg. Szóval a mondandó mindig olyan, hogy hitelesnek tűnve szolgálja a szándékot. Az írásmű összhatásáról az a véleményem, hogy Kertész egy „szarember”, - akár felbuzdítva, akár önerőből volt csak ennyi esze. És mondjon ki-ki bármit, én is csak a véleménynyilvánítási szabadságommal éltem.
Kedves Károly!
Szerintem két dolgot el kell egymástól különíteni, nem szabad összekeverni: 1. Kertész Ákos hibát követett el, amikor általában a „magyarokról” írt, ráadásul nem helyeselhető stílusban, általánosítón, ebben igazad van, DE (!) 2. ugyanakkor - bevalljuk vagy nem - nagy bajok vannak Magyarországon (és a világban, mert ha a világban nem volnának hasonló bajok, akkor ez a kis ország sem engedhetné magának, hogy ilyen állapotok legyenek). Nem csupán gazdasági bajok, hanem az élet minden területére kiterjedőek, többek között erkölcsiek is, igen súlyosak. Ezen bajokért nem általában a „magyarok” felelősek. A bajok részben a múltban gyökereznek (nem csupán a XX. századra gondolok), továbbá a „társadalmi rendben” (a kapitalizmusban, tőkés társadalmi rendben), valamint a nemzetközi folyamatokban (amelyek szintén elsősorban a társadalmi rend jellegzetességeivel függnek össze, de már bonyolultabban, globális méretekben).
Kertész Ákosnak (bármi is vezette levelének megírásához) abban igaza van: a magyar társadalom az utóbbi két évtizedben sem tudott szembenézni történelmével (hozzá kell tennem: ez az 1989-es rendszerváltás után nem is volt várható, a legkevésbé sem, aki akkor másként gondolta, naivitásáról tett tanúságot). A becsületes szembenézéshez nincsenek meg a feltételek (a világban sem, Magyarországon sem). A hatalom ugyanis a mai világ „demokráciáiban” NEM a lakosság többségéé! Ezt, gondolom, valószínűleg Te is így látod, hiszen nagyon is szembeötlő. Amikor Kertész Ákos felhívja a figyelmet arra, hogy baj van Magyarországgal, még ha helytelen stílusban, és a felelősöket illetően helytelen általánosítással teszi is ezt, ezért dicséret illeti.
Kertész Ákosnak több írását olvastam, de annak megítélése, hogy megérdemelte-e irodalmi díjait, nem feladatom. Irodalmi díjainak és egy levélben kifejezett véleményének azonban nyilván nem lehet olyan összefüggése, hogy vissza kellene adnia a Kossuth-díját…
Üdvözöl: Miklós