Uradalmi kastély, lépcsőzetes terep…fent maga az épület ,lejjebb a gondozott parkban pázsit fogja körbe a szökőkutakat. A medencét is pázsit övezi odalent. A csendes alkonyatban a ház asszonya egyedül pihen a medencénél. A nyári hőségben a fürdőzés szinte mindennapi szokássá vált.

Violát, a mozgalmasabb napokat látott bárhölgyet, az úr emelte ki abból a környezetből. Ma már erről nem beszélnek,  de Bertold ma is nélküle látogatja meg a rokonait. Viola nem szívesen látott vendég náluk. Noha már nem fiatal, de még mindig szép. A vacsorához nem kell átöltöznie, Bertold ma is egyedül ment látogatóba.

 A puha gyepen észrevétlen, idegen ember közeledik. Bódog szintén lekötelezettje az úrnak… Most is konkrét feladattal érkezett. Úgy kell elcsábítani a ház asszonyát, hogy a „rajta-kapás” ténye nyilvánvaló legyen… - mondta az úr.

- Tudja ő, hogy új szeretője van, de nem gondolta volna, hogy ezt meg csak így, az utcára löki.

 A férfi is köntöst visel, mint aki fürdőzni készül…  Mellé ül a padra és átfogja.. Viola meglepve néz…- Hogy merészel..? Elment az esze…?

(Sok éve dolgozik Bertoldnak ez az ember, de egyszer sem adta jelét, emberi érzéseknek. Úgy ismerszik, hogy pénzért mindenre kapható… S hogy vonzódna hozzám…?)

- Azonnal távozzék.!  Csak nem gondolta, hogy elfogadom a közeledését? Felállt. a  férfi megfogja karját. - Viola, hallgasson meg; Rájöttem, higgye el, - ebben a házban, - csak mi  vagyunk itt, akik egymáshoz valók! A kinyíló köpeny nem sok ruházatot takar… Folyamatosan közeledik.

 Láthatja e valaki, nem számít, megpróbálja kihámozni Violát a köntösből. - Ma este üres a ház… megragadom az alkalmat, hogy beszélgessünk… A férfi mondandója   valamiért mégis elakadt.

-  Vajon mi ütött ebbe? - gondolta Viola, emlékeiben él még, milyen is egy erős, izmos férfitest…  már nem is ellenkezik annyira.

A férfi agya lázasan dolgozik; Még csak nem is vonzó, de vállaltam, nincs visszaút…!

 Közben halk morajlás hallatszik fentről, beszédre emlékeztető zaj…

- Valami nem tetszik nekem! Pszt! Ne mozduljon innen, mindjárt visszajövök! – mondta Viola.

A medence végétől látható volt, hogy emberek sokasága jön, lassú menetben… Jól kivehető, hogy a két szélső ember vezeti a középsőt. Kik ezek és hová tartanak? A hátsó magas bejárónál egy teherautó fényszórója villan.  Honnan kerültek  ide? Mi történik itt? De hiszen ezek részegek…!

- Hová tartanak kérem…?

- Jelzés van, hogy ide kell jönni!

- Milyen jelzés?

- Hát… szóltak, hogy ide kell jönni...

- Ki szólt? - Nem tudom. - De mégis!

-  A szomszéd, mondta, hogy volt ott valaki…

Viola rosszat sejtve visszaindult. Hihetetlen,.. mint valami megrendezett dolog… Mint egy  kitervelt ármány…

De már nincs ott senki…

• Azonnal hordja el magát, takarodjon.! Azonnal megmondja a férfinak...

Úgy látszik, inába szállt a bátorság…! – gondolta Viola, jobb is hogy elment! A teherautó fényszórói fordulnak a medence felé… elvakítják őt… egyedül őt… Az emberek suttognak… mindenki tudja, hogy a ház asszonyát, rajta kapták valakivel… hogy titkos szeretője van… de hogy ki lenne az, arra nincs válasz…

- Itt kellene lennie!-  Hol a fenébe van ez a Bódog? – dühöng és nézelődik Bertold.... - Miért futott zátonyra ez a pontosan tervezett esemény?  Ilyet  még egyszer megrendezni nem lehet…! A megfeneklett események után -  rettenetes dühvel, -  mégis csak elhajtatott az úr... A teherautó is elvitte sötét utasait...

 Viola még mindig az eseményeken tépelődött. Mielőtt besötétedik, felmegy és körülnéz, hol vannak a házbeliek? Nem lehet, hogy Bertold mindenkit elengedett. Amikor meggyőződött róla, hogy üres a ház, s a nem kívánatos vendégek is mind elhordták magukat, elengedte a kutyákat, és a lakosztályába tért.  Meggyújtom a gyertyákat, és írok Haza. - gondolta.

A gyertyatartó kiesett a kezéből, amikor a száját befogva csendre inti valaki… - No lám csak, előkerült ez a gazember? Hogy talált ide? Gyertyákra valójában nem is volt szükség. És nem pénzért, hanem őszinte lelkesedéssel, szenvedéllyel találtak egymásra.  Már nem volt mitől tartaniuk.

A folytatásról csak legendák maradtak…Pirkadatkor távozó alakjukat senki nem látta többé…