2011.07.06. 06:45, S. Szabó István
Karcsi! Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy írni fogsz? Egyáltalán, mióta írsz?
Nem emlékszem pontosan. Negyedik osztályos korom körül kezdtem verselni és
rajzolgatni meglehetős ügyességgel. A rajzolás egy idő után elmaradt, viszont az írás a mai napig tart.
Kinek a ráhatására kezdtél írni? Ki a kedvenc szerződ, költőd?
Nem volt kimondott ráhatás. Kedvelt szerzőim – kortársak és klasszikusok – az idők folyamán változtak, de sokan meg is maradtak.
Műveid a körülötted lévő világ rezdüléseit mutatják be, vagy fikciók?
Ez is, az is. Versekkel védekezem a világ ellen és versekkel védem a világot magamtól.
Van olyan eset, amikor tényleges, általad ismert és becsült vagy kevésbé becsült személyt mutatsz be írásodban? Természetesen álnéven?
Elég gyakran. Az aktuális szerelmemen kívül barátaimhoz, ellenségeimhez, becsült és utált hírességekhez címzett írásaim vannak. Természetesen nem álnéven. Az álnevesdi idegen tőlem. Mindig gyanakszom, ha valaki álnevet használ. Az írói nevet elfogadom, az egy becsületes, választott név.
Ha van ilyen eset, volt, hogy magára ismert valaki?
A fentebbi miatt egyértelmű a dolog.
Ki az általad megformált legkedvesebb figurád? Melyik a legkedvesebb saját versed, prózád?
Mindig a legújabb munkám, amíg nincs egy még újabb.
Ha van kedves figurád, nem gondolkodtál még a róla írott sorozaton?
Nincs és nem. Viszont tartozom (legalább egy) mesterszonettel. Egyik – azóta elhunyt – barátomnak ígértem meg. Illene teljesítenem.
Hogy fogadod a téged ért, esetleges negatív kritikákat?
Erős az önkritikám, úgy vélem helyére tudom tenni a dolgokat.
Volt, hogy vérig sértett?
Kritika nem. Volt egy eset, amikor alattomos politikai szándékból névplágiumba kevertek. De ez egy hosszabb történet…
Hatására eszedbe jutott e, hogy abbahagyd az írást?
A költészet nem cselekvés, hanem állapot, aminek jó esetben vers az eredménye. Nem erőltetem az írást. Persze előfordult már, hogy rutinból írtam, de ezt igyekszem elkerülni.
A családod olvas téged?
Igen.
Volt olyan, hogy nem tetszett nekik, amit tőled olvastak?
Olvasnak, de nem véleményezik.
A település, a szűkebb környezeted ahol élsz, tudja azt, hogy te író vagy?
Elég sokan, miután több szerzői estem volt. Nem titkolom, de nem is reklámozom.
Egyáltalán, írónak, költőnek tartod magad?
Olyan sokan bizonygatták már, hogy kénytelen vagyok azt hinni.
Szerinted mitől író, az író, költő a költő? Mikor mondhatja valaki magáról azt, hogy ő bizony író?
Tágabb értelemben; ha ír. Szűkebben attól függ, hogy mennyire vagyunk szigorúak.
Mit írsz jelenleg?
Jelenleg semmit, de vannak terveim.
Mi a legnagyobb csalódásod ebben a „szakmában”?
A méltánytalanságok, és nem csak az én vonatkozásomban.
Mi a legnagyobb elismerésed, szintén itt?
Kaptam ugyan díjakat, de legnagyobb elismerésnek az olvasóim szeretetét tartom.
Mire vágysz még?
Hogy ne a szükség, a dolgok határozzák meg az életem, hanem én határozhassam meg a dolgaim.
Elégedett vagy egyáltalán?
Nem, és nem is leszek talán soha.
Hogy látod a könyv, az írás jövőjét?
Az internet „feltalálása”, bevezetése a nyomtatáséhoz mérhető, óriási dolog. A nemzeti könyvtárak erőteljes ütemben digitalizálnak. Lassan, de biztosan áthangsúlyozódnak a dolgok a virtualitás javára. Aki ezt nem fogadja el, az kizárja magát.
Szerinted mi a nehezebb. Megírni egy jó könyvet, vagy végigolvasni egy rosszat?
Tréfásan: Ha rossz könyvet kezdesz olvasni, egy idő után sarokba vágod és mérgedben írsz egy jót.
Foglalkoztat a mai magyar, vagy a nemzetközi politika?
Igyekszem figyelemmel kísérni, a médiák manipulációiból kihámozni az igazságot.
Ha igen, írsz róla?
Közvetlenül ritkán, de nyilván befolyásol.
Van most szólás és véleményszabadság szerinted?
Nincs, nem volt és nem is lesz!
Végül, mit üzensz nekünk, téged olvasóknak?
Megköszönném, ha olyan nyitottsággal olvasnának, mint amilyennel próbálom írni a verseimet.
A költészet nem cselekvés, hanem állapot, aminek jó esetben vers az eredménye.
Ne haragudj, hogy kiragadtam.
Kedves Károly, gratulálok és sok sikert kívánok!