Egy kis történelem

Majálisok

Azt kérdezitek tőlem kedves unokáim, voltak e régen is majálisok? Voltak bizony, mondom, és lassan mesélni kezdem, hogyan köszöntöttük régen a májust, a tavasz beköszöntését Visszaemlékezve iskolás korom első éveire, mindig az, a májusfás, vidám tavasz reggel jut eszembe, amikor az iskola udvarán, ünneplőbe öltözve gyülekeztünk. Amikor a toronyban megszólalt a harang, átmentünk a templomba. Amikor véget ért a diákmise, a piactéren már fel volt állítva egy nagy májusfa, egy fiatal nyárfa, tarka szalagokkal díszítve, amelyet vígan fújt a tavaszi szél. Nagy kört alkotva, körül táncoltuk a májusfát, majd minden iskolai osztály bemutatta kis műsorát. Volt ott tavaszköszöntő ének, vers, tánc, tornabemutató. Apró sátrakban édességet, hurkát, kolbászt, lacipecsenyét árultak, de annak a kolbász zsírba mártott puha kenyérnek az ízét, amit pár fillérért kaptunk, ma is a számban érzem! Vidáman nyalogattuk a Barta Lajos bácsi fagylajtját, ropogtattuk az Anica néni, cukorkáit, melyhez foghatót, azóta sem ettem! A ropogós dióscukor, az omlós kámforcukor, meg a nemzetiszínű, csavartmintás hosszúcukor, amit mi „kacskaringós" cukornak hívtunk. Amikor, délre harangoztak, már kiürült a piactér, de az ünnep nem ért véget Délután, négy óra tájban kezdődött a templomban az első májusi ájtatosság, és ettől kezdve minden májusi délután a hónap utolsó napjáig, tartott Szűz Mária tiszteletére ez az imasorozat. Itt felnőttek és gyerekek egyaránt részt vettünk. Az első ájtatosságon mi kislányok és az iskolából kimaradt fiatal lányok általában fehér ruhában mentünk és kis kék fehér lobogóval énekelve megkerültük a templomot. A rózsafüzér elmondása után a pap a Szűzanya kegyelmét kérte a fiatalokra, és megáldotta a lobogókat. De az ünnep még ezzel sem ért véget, mert ha mi gyerekek haza mentünk is, a felnőttek részt vehettek a májusi bálon, ahol reggelig mulatott a fiatalság. Én ilyen bálon nem vettem részt, hiszen még gyermek voltam.
A háború utáni években egy ideig csak munkával ünnepeltük az akkor már munka ünnepének nevezett, május elsejét. 1947-ben, volt az első piros zászlós felvonulás, ahol mint iskolás gyermek részt vettem. Akkor már nem a templommal kezdtük az ünnepet, hanem az iskolából a sportpályára mentünk, mozgalmi dalokat énekelve. Lengettük a fényes szellők zászlaját, énekeltük, hogy éljen május elseje, vidámak voltunk és fiatalok Az iskolások most is megtartották bemutatkozásukat, és közben tapsolták a Sztálint és Rákosit méltató előadókat. Ezzel telt a délelőtt; délután meg drukkoltunk a focimeccsen. Persze, ez az ünnep is reggelig tartó mulatsággal ért véget Én 1949-ben befejeztem a nyolcadik osztályt, ezután már nem jártam felvonulni. Nem is volt rá időm, meg kedvem sem beállni a tapsolók közé. Azt azért tudom, hogy az igazi majálisos, vidám májusi ünneplés a hatvanas években tért vissza. Persze ekkor is a piros zászlós felvonulással kezdődött a nap, de már a régi majálissal folytatódott. Ekkor már az iskolás korban lévő gyerekeimet kísértem el. Volt ismét Lacikonyha, cukorka és fagylalt árus, bográcsokban főtt a finom paprikás, és este a reggelig tartó táncmulatság. A mai majálisokra koromnál fogva már nem jutok el, csak a fiataloktól hallok róla A kora reggeli zenés ébresztő, már magában is biztosítja az ünnepi hangulatot. A lovasok és a hintók végig vonulnak a falu utcáin, zenével és nótával köszöntik az ünnepet, majd a sportpályán folytatódik bemutatókkal, versenyekkel a majális. Most is van lacikonyha, bográcsban fő a paprikás, a halászlé, árulnak cukorkát, fagylaltot. Mivel nemrégiben játszótér is épült itt, a gyerekek szórakozása is biztosítva van. Ebben az évben, az új horgásztó is átadásra került, úgy, hogy a régi fürdőmedencéket, amelyeket évtizedek óta senki nem használt, most rengeteg munkával egy tóvá alakították, hallal betelepítették, a palotai horgászok nagy örömére. Ez a mostani május is meghozta a vidámságot, a virágos orgonákat, a nótát, a táncot, és végre valahára a napsütést, a tavaszt! Mert, változhat a világ, követhetik egymást a politikai rendszerek, a szép május a megújulás köszöntése nem maradhat el.

2005.tavaszán.

Csanádpalota