A fiatal leány  látja, hogy anyja egy mindenkit kiszolgáló cseléd, tűri a család tagjainak követelődzését, kielégíti óhajaikat, és hallgatja férje gorombaságait...Jó szót, köszönetet nem kap, és senki nem segít neki...

 Anyáink, nagyanyáink családjában nyolc tíz gyerek is volt. A mai családok általában egy, két gyermekesek. A házasságkötések száma kevés és csökkenőben van. A fiatal korosztály k é s ő n  és  kevés gyermeket vállal – így egy statisztika. Vajon meddig fogyunk és miért?Gondoljuk csak át az anyaság fizikai és lelki oldalait:                         Az anyaság véget nem érő szolgálat. Nincs pihenő idő, nincs szabadság, nincs szabadnap. Még ebédszünet sincs. A szolgálat még akkor is tart, ha az anya holt fáradt, mert már tizedszer kelt fel a síró, beteg, gyermekéhez...  A nők az anyák nem becsült tagjai a társadalomnak, holott aránytalanul sokat teljesítenek…A nő egy ideje rájött, hogy ő is ember! Gorombaságot nem tűrvén inkább elválnak! Így is, úgy is egyedül vagyunk a munkában! A fiatal leány azt hiszi, hogy a férj segítőtársa lesz a terhekben. Később látja csak, hogy nem így lett.

  A fiú azt látta, hogy apja verte az anyját, idővel ő is kezet emel a társára. A tiszteletlenség tovább öröklődik. És hogy segítene bármiben is? Ha a megértés, a jó szándék nem része a családi életnek, ez nem fog eszébe jutni! Különösen kiszolgáltatott az a nő, anya akit a gyermek nevelés kapcsán eltartanak. Gondjaira panaszára megértés és együttérzés helyett  kioktatást kaphat.  Aki d  u p l a   i g á t húz, a munkahelyén is meg kell állnia a helyét. Reméli, hogy a szülés miatt nem fognak felmondani neki! Otthon pedig a gyermekkel való foglalkozás helyett vásárolni, mosni, főzni, takarítani, varrni és vasalni kell – persze az etetés és tisztába tevés után mindezeket! (A férj pedig abban a tudatban éli tovább felelősség nélküli életét, hogy nősülésével  kapott egy ingyen cselédet, akinek nem kell fizetést adnia.)  Mire a feleség a fentieket elvégezte, már olyan fáradt, hogy a gyermekkel való játszadozásra, beszélgetésre nem kerül sor, a férj igényeiről nem is szólva…

A férj azután hazaérkezik. Talán nem is egyenesen a munkából, talán nem is időben, de elvárja, hogy tiszta legyen a lakás, a gyerek, és az asszony, legyen jó étel, hogy kiszolgálják, s hogy a felesége rendelkezésre álljon, ha úgy adódik kedve. Nagymama nincs, - mert a nagymama még dolgozik! Egyébként a generációk nem laknak együtt. Így az anya a férjen kívül senkire sem számíthat. Sőt, a fenti okok miatt arra sem. No és hová mehet panaszra?  A fiatal leány látja, hogy anyja egy mindenkit kiszolgáló cseléd. Tűri a család tagjainak követelődzését, kielégíti óhajaikat, és hallgatja férje gorombaságait…Jó szót, köszönetet nem kap és senki sem segít neki. A fiatal lány azt is látja, hogy anyja belefárad, beleöregszik., fizikailag és idegileg kimerül. Körmei letöredeznek, bőre kiszárad, és berepedezik. Mindezért senkitől nem kap megbecsülést, tiszteletet, fizetést sem!Mit gondol magában a leány?  -  a jövendő asszony és anya -  azt, hogy             „Ő  e b b ő l   n e m  kér!” Ő a munkahelyén megbecsült ember. Ott elismerést, dicséretet, talán jutalmat is kap! Nemcsak megbecsült tagja a társadalomnak, hanem olyan fizetés tulajdonosa, amelyből e l   t u d j a  t a r t a n i  m a g á t! A társadalom nem tehet neki szemrehányást, ha ez utóbbit választja: Nem házasodik és nem óhajt gyermeket!

Egyébként nagyszerűnek mondható állását rögtön elvesztené egy szülés miatt! A közgondolkodásban nincs becsülete a házi munkának és az azt végzőknek sem. Arra építünk, hogy az anya úgy sem hagyná veszni gyermekét: éhezni, fázni stb  tehát önkéntes szolgálatról van szó, - köszönje meg neki a családja. A család meg azt hiszi, hogy az anyának ez kötelessége!

A kör itt bezárul; Az anyaság  n e m  v o n z ó „életpálya” mert semmilyen elismeréssel nem jár, csak nagyon sokféle hátránnyal!  A fiatal nő nemcsak állását veszítheti el, hanem minden tanulási, továbbtanulási és kultúrálódási lehetőségét is, mert a gyermek mellett teljes emberként ott kell állni éjjel és nappal!

Egy bizonyA fent elmondottak nagyobb mértékben befolyásolják a gyermekvállalást mint az, hogy hány hét vagy hány forint a gyes vagy a gyed. Hogy mindezek ne így alakuljanak, tehetünk valamit. A párválasztásnál a jóság az emberség a szeretet legyen a fontos, ne a szépség, a gazdagság, vagy a címek!

Házasságkötés előtt beszélgessünk róla, milyen szeretettel vesszük körül majd a gyermeket, akit Isten áldásaként fogadunk házastársunkkal együtt!  A szülés alkalmával pedig feltétlenül legyen velünk a társunk!  Az anyaságért tisztelnie, becsülnie kell! Ha pedig valaki nem képes arra, hogy vajúdó feleségének a kezét fogja, vagy megtörölje a homlokát, az nem méltó arra, hogy apa legyen és családfő.  Mindezek után reményünk lehet arra, hogy szeretetben fogunk élni, és  nem egy taposómalom rabszolgái leszünk egy életen át.

 Az ismeretség elején látható, hogyan viszonyul partnerünk a nőkhöz, az anyákhoz, általában az emberekhez. Mennyire korrekt, hogy becsülettel vállalja a terheket. Hogy a szülei mennyire tisztelik egymás személyiségét: komoly figyelmeztetés lehet számunkra: mit várhatunk  jövendőbelinktől.