2011.04.14. 22:41, Gyogyo
Kavics Elemér a helyi lap Krimi rovatát vezette.Nem csak jó tollú újságíró volt, aki sziporkázóan tudta tálalni még a legjelentéktelenebbnek tűnő eseteket is, de gyakran maga is felderített olyan gyilkosságokat, melyeket a rendőrség már kész volt lezártnak tekinteni. Nem lévén nős volt ideje a nyomozásokra. Nő pedig úgy is kerül, csak pénz legyen. Minek ledermedni valaki mellett, aki legfönnebb csak a kávédat hozza be. Azt is nagy ritkán.. Akkor felmondtak. Egy idő után az alvilág réme lett, a fiatal papírnyalók tisztelettel tekintettek fel rá, olyanok szerettek volna lenni, mint ő.
Neki meg volt engedve, hogy otthon dolgozzon, így könnyebben tudta megosztani idejét az írás és a terepelés között. Ezért is tartott titkárnőt, akit aztán, mikor szakácsnőként, mikor gépírónőként, ha kellett éppen ágyastársnak használta. Legtöbbjük addig bírta, amíg a mosogatásig jutott.
Mint minden reggel, mióta az utolsó elment, most is íróasztalán reggelizett a nappaliban.Úgyszólván ez volt az ebédlője és irodája egyaránt. Pedig már egy hete, hogy meghírdette az esti lapban a megüresedett helyet, de úgy néz ki ebben a somerdús világban már titkárnőt is nehéz találni. Asztalán szaneszét fecnik, félig -meddig beírt laok, a szemetes tele összegyürt papírokkal. Rántottát készített tizenöt tojásból, fél kiló kolbásszal. A főszerkesztővel ebédel ma, ezért kevesebb reggelit készített, mint máskor.
Falatozás közben szokta nézegetni a helyszínelések fotóit, jegyzetekbe böngészett bele. Szinte minden papíron zsiros újlenyomatok éktelenkedtek, sokszor kovászos uborkaszagja volt a fényképeknek. Mindez őt nem zavarta.Teljesen hatalmába kerítette a legújabb eset. Már a harmadik gyilkosságot fedezték fel, s mindenütt az elkövető konyakozott az áldozatával. Mintha egy rituálé lett volna. Miközben bebujt az áldozatok böre alá, hiszen azok nyitottak ajtót, megvendégelték. Egyetlen helyszín sem volt feldulva, ami arra vallott, hogy a gyikosságot teljes békességben követték el. Ugyszólván az áldozatok csak akkor kaptak észbe, amikor a golyó már elhagyta a hangtompítót. Nem haladt a rendőrség sem előre. Kavics Elemér azonban úgy érezte, hogy kezd megvilágosodni előtte az eset. Voltak elképzelései. Pont egy gémkapcsot próbált kipiszkálni szájából, amit a savanyu káposztával falt be, amikor csengettek a bejárati ajtón. Nocsak, gondolta.Talán a főszerkesztő lene? Gyakran eljön személyesen, mert ellenkező esetben az heti folytatás nem készűl el idejében. Megtörölte zsiros kezét, majd a száját egy cetlivel. A csengő ismét füttyentett. Olyan füttyentős csengője volt.
-Jövök, na!-morogta. Egy kis nyugalom.
-Egy nő állt az ajtó előtt. Vöröshajú, huszonöt körüli, nem kimondottan szép, de azért kellemes benyomást keltett .
-Maga? -nézett fel kérdőn a fél fejjel magasabb nőre.
-A hirdetésre...-Mosoly futott végig a lány arcán.
Kavics most vette észre, hogy szétnyílott a házikabátja.Alul csak gatya és majó volt rajta.
-Ja’? –bökte ki,s összekapta magán a köppenyt.-A hírdetés persze. Na jöjjön, csak jöjjön. Tessék egyenesen a nappaliba. -Amikor beértek széttárta karjait.-Ime a munkahelye.
A nö körbehordozta tekintetét.
-Hát úgy látom dolgozik keményen –mondta. -Gondoltam megpróbálom.
-Hogyan szólítsam, ő...kedves probálkozó szellemű hölgyem?
-Egyelőre Micikének! Mint minden titkárnőt. Majd a munkaidő végén, ha megfelel a tevékenységem, akkor többet mondok magamról. Mert lehet, hogy még azelőtt kirúg.
-Vagy talán magácska megy el.
A lány kajánul rámosolygott.
-Az is lehet, kedves...-kis szünetet hagyott
-Kavics Elemér! -A kenyeres kosár mellől felemelt egy köteget.Beleolvasott, majd csücsörített a szájával. Az a frány gyilkosság.
-Az a fránya gyílkosság van tojásrántottával? -kérgezte Micike, s elnevette magát
-Fránya, fránya, de jól fizet a helyi lap. Egy zsírtócsában úszó laphalmazra mutatott a serpenyő alatt.Azzal kezdheted. Délben le kell adjam a szerkesztőnek!
-Az ideiglenes titkárnő egészen közel lépett Elemérhez.
-Óhh! Pedig én azt hittem, hogy itt először más képességét próbálja ki a jelöltnek. -Lassan, egyértelmüen kezdte kigombolni a bluzzát.
Kavics zsíros ajkai lebiggyedtek. Nézte az előbuggyanó melleket.
-Szóval egyszer...talán...-lecsurrant a nyál szája szélén...
-Igen! -suttogta Micike. -Van óvszered?
-Mi?...Jaj, óvszer,...vanóvszer, persze! hebegte Elemér. Kotorászni kezdett a tévéasztal fiókjában.-Milyen ízüt óhajtasz?
-Mindegy!
A férfi lázasan keresgélt.
-Tőlts addig magadnak, egy kis vörös bort. Az jót tesz.-mondta. -Itt kell lennie. Tudom, hogy van! -zugolódott, s kereste tovább. -Megvan! -szól kis idő mulva. Örömmel fordult Micike felé.
Meglepetésében nagy szemeket meresztett.
-Mi ez?
-Konyak! -csicsergte a lány. -Én ugyanis csak konyakot iszok.
A fekete csőből vékony füstcsík emelkedett.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Jó és szemléletes írás! Szívesen olvastam!