2011.04.11. 18:59, versiro
> ---------------------------------------------------------
> > Petőfi verse és egy öregasszony
> >
> > Rendkívül szép és tanulságos történet. Még mesének is
> > gyönyörű...
> >
> >
> > A hajlott hátú néni
> >
> > (Egy motoros küldte ezt a levelet.Azt hiszem, nem
> kell
> > hozzá kommentár)
> >
> > Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál
> > induláshoz
> > készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete
> > ruhás, fejkendős,
> > hajlott hátú néni.
> > Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.
> > Amikor
> > válaszoltunk, ezt kérdezte:
> > - És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek
> > mondják?
> >
> > Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta
> > ezt a verset:
> >
> > Járjatok be minden földet,
> > Melyet Isten megteremtett,
> > S nem akadtok bizonyára
> > A magyar nemzet párjára.
> > Vajon mit kell véle tenni:
> > Szánni kell-e vagy megvetni? -
> > Ha a föld isten kalapja,
> > Hazánk a bokréta rajta!
> > Oly szép ország, oly virító,
> > Szemet-lelket andalító,
> > És oly gazdag!... aranysárgán
> > Ringatózik rónaságán
> > A kalászok óceánja;
> > S hegyeiben mennyi bánya!
> > És ezekben annyi kincs van,
> > Mennyit nem látsz álmaidban.
> > S ilyen áldások dacára
> >
> > Ez a nemzet mégis árva,
> > Mégis rongyos, mégis éhes,
> > Közel áll az elveszéshez.
> > S szellemének országában
> > Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
> > S mindezek maradnak ott lenn.
> > Vagy ha éppen a véletlen
> > Föltalálja hozni őket,
> > Porban, sárban érnek véget,
> > Vagy az ínség zivatarja
> > Őket messze elsodorja,
> > Messze tőlünk a világba,
> > Idegen nép kincstárába,
> > És ha ott ragyogni látjuk,
> > Szánk-szemünket rájok tátjuk,
> > S áldicsőséggel lakunk jól,
> > Hogy ez innen van honunkból.
> >
> > Ez hát nemes büszkeségünk,
> > Melyről annyiszor mesélünk?
> > Azzal dicsekedni váltig,
> > Ami szégyenünkre válik!...
> > Csak a magyar büszkeséget,
> > Csak ezt ne emlegessétek!
> >
> > Ezer éve, hogy e nemzet
> > Itt magának hazát szerzett,
> > És ha jőne most halála,
> > A jövendő mit találna,
> > Mi neki arról beszélne,
> > Hogy itt hajdan magyar éle?
> > S a világtörténet könyve?
> > Ott sem lennénk följegyezve!
> > És ha lennénk, jaj minékünk,
> > Ezt olvasnák csak felőlünk:
> > "Élt egy nép a Tisza táján,
> > Századokig, lomhán, gyáván."
> > Óh hazám, mikor fogsz ismét
> > Tenni egy sugárt, egy kis fényt
> > Megrozsdásodott nevedre?
> > Mikor ébredsz önérzetre?
> >
> > (Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
> >
> > Majd folytatta:
> > - Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?
> >
> > Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy
> > fogadjunk el tőle valamit.
> > A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy
> szelet
> > kalács.
> > Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el.
> Egészséget
> > kívánt, és elcsoszogogott.
> >
> > Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom
> falához,
> > és olyat tettem, ami
> > nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás
> > túramotorosról alkotott képbe.
> > Sírtam...
> > És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal-, és
> > jobboldalinak
> > nevező, megosztó politikusok csak egyetlen egyszer
> > jönnének el ide, és
> > hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú
> > öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit
> > szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból
> > kettőt odaad vadidegen
> > embereknek.
> > Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Ott a baj, hogy ezt, amit írtál "gatkotok" nem MI rontottuk el. Hanem mások, már nagyon régen. Ez bennünk él. Ezt nehéz kiőlni belölünk,
Hidd el, hogy anyaországiak SOKKAl jobban örültek, hogy nincs Caucescu (ha nem helyesn írtam, akkor bocsánat), mint a román nép.
Itt a Tv-ék bevoltak kapcsolva, és "rajta ültünk", és néztük, hogy mi történik, a román néppel örültünk. Ha visszanézük a történelembe, akkor a román felső vezetés, nem sok jót vezényelt magyarországnak.
Nem folytatom, mert nem ide való téma.