Kedves Pali bátyám!

„Pokorni Zoltán a TV2-ben tette nyilatkozatát, miszerint vége az ország számára értéktelen felsőoktatási szakok állami támogatásának. Ezek közt hozta fel a balneológiát, amelyről megjegyezte, hogy nem ugyanaz, mint a bálnatenyésztés, de azért annak vége, hogy ilyen hülyeségeket, mint bálnatenyésztés, az adófizetők pénzén tanítsanak Magyarországon.” – na most a probléma az, vajon tudja e, vagy sem, hogy mivel foglalkozik a balneológus. Szerintem nem. Ezzel nincs is baj, hisz az ember nem tudhat mindent. A baj azzal van, hogy talán ő fogja eldönteni, melyik szakot támogassa, vagy ne támogassa az állam. És ha innen nézzük a dolgot, akkor súlyos fogyatékosság az ilyen jellegű tévedés. De az is lehet, arra volt kíváncsi, mennyire vannak résen a tévénézők, észreveszik e, a hibát. Nos, a nézők java, szerintem, észrevette. Hogy a műsor szerkesztője észrevette e, abban már nem vagyok annyira biztos, hisz ezeket a fajta műsorokat, mint tudjuk drága Pali bátyám, az úgynevezett celebek vezetik. A celeb pedig mint olyan, nem éppen a műveltségéről híres, de természetesen ez már legyen az ő baja.  Vagy a csatornáé, amelyik foglalkoztatja őt. Egyébként lenne egy korszakalkotó ötletem! Javaslom a tévécsatornák műsorigazgatóinak, hogy celeb, csak celebbel beszélgethessen a műsorokban. Ebből aztán fantasztikus párbeszédek születhetnének: - Figyejjé má’ láttad a múltkor! – Hát má’ micsodát? – Hát a Csurit! – Hát má’ mit nézzek rajta, amikó ő se néz engemet! – azért érzi Pali bátyám a színvonalat, remélem. Egy szó, mint száz, a bálnák megnyugodhatnak, feltéve, ha tévéfüggők. Ja, ha nem mondtam volna: - A balneológia a gyógyforrásoknak, gyógyvizekneka gyógyfürdőialkalmazásával és hatásaival foglalkozó tudomány, magyarul gyógyfürdőtan.  – szóval, tévedni emberi dolog, no de ekkorát! Közben jött a másik, szomorú hír: "Nem gondoltam volna, hogy ekkora botrányt kavar az ügy, és hogy ennyire népszerű vagyok. Nagyon csúnyán elküldenek a picsába, minden szinten. Rendszeresen fenyegetnek veréssel, de nem félek. Ugyanúgy kimegyek az utcára, ahogy eddig is" – magyarázta Bakács Tibor az egyik újságnak, azután, hogy egy szélsőjobboldali oldal megosztotta a telefonszámát. "Hozzászoktam már a veréshez. Régebben nagyon sokszor elkalapáltak a Fradi-meccseken. Lelkileg félek, Egyre iszonyatosabbá kezd válni ez a történet" – nyilatkozta, majd hozzátette, hogy direkt nem kapcsolja ki a mobilját, hogy ne mondhassák rá, hogy menekül. Bakács egyébként bolti lopással került a hírekbe[2]. Szóval erről beszéltem, amikor a celebekről beszéltem. Lehet, most sokan felkapják a fejüket, hogy egy újságíró nem lehet celeb. Dehogynem, hisz azzá tették! Abban a bizonyos tévéműsorban felemelték, Istenítették, majd ejtették. Aztán zuhant egy akkorát, hogy lopás lett a vége. Természetesen a jó celeb ezt is kiválóan meglovagolja. Rögtön behívták őt mindenféle műsorokba, - jó pénzért – ország, világ az ő kálváriájával van tele. Megosztja a nézőket, olvasókat, időst és fiatalt. Van, aki sajnálja, és van, aki drukkol neki. Ugyanúgy, mint annak idején a Viszkis rabló! Közben elfelejtjük, hogy tulajdonképpen szembe ment a társadalmi normákkal, és lopott. Nem Robin Hood módra, hogy a szegényeknek legyen, hanem önző módon, hogy neki legyen. Mi hülyék, pedig lépre megyünk, és Istenítjük. Pedig a lopás akkor is lopás ha egy celeb követi el. Ugyanolyan lopás miatt hívják be őt interjúra, és fizetnek neki kemény ezreseket, amilyen lopásért mondjuk egy cigányt megköveznénk. Hova a picsába fejlődik világunk, és mit meg nem enged magának a média! Hm…. elgondolkoztató. Na, azért vannak ám jó hírek is, drága pali bátyám! Itt van mindjárt a kedvencem: - „Megkapta az országos minősítést az MSZP választmányától a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció Platform szombaton. A döntést egyhangúlag hozták meg. A korábbi kormányfő, Gyurcsány Ferenc tavaly októberben alakította meg a '89-es demokraták politikai közösségének megszervezését célul tűző Demokratikus Koalíciót. Gyurcsány Ferenc február 18-i évértékelő beszédében arról beszélt, hogy az MSZP átalakításával a párt jövő évi kongresszusán új balközép demokrata pártot kell létrehozni. Mint mondta: rendszerváltozás szükséges a szocialista pártban, hogy az MSZP részt vehessen az 1989-es alkotmány értékeire épülő új köztársaság megteremtésében.” – jaj Istenem! Hát még nem volt elég! Mi magyarok, már nagyon jól tudjuk, mit is jelent a vörös posztó! Mit jelent a vörös platform. Szart jelent, nyomort jelent, süllyedő hajót jelent! Ja, ha nem mondtam volna! A platform jelentése: felület, program, álláspont kinyilvánítása. Köszönjük a maszop álláspontját, és nagyon köszönjük a már véghez vitt programját, de! Ha lehet, nem kérünk belőle többet. De még mielőtt a narancssárga mezesek dobnának egy hátast örömükben, az ő programjukból is már elege van a magamfajta csórónak! Hisz kiváló adótörvényük értelmében, ebben az évben is kevesebbet vihetek haza, mint mondjuk tavaly. Épp arra gondoltam, még két törvényhozási nap, és üres lesz a borítékom. Bezzeg a nagy fizetésűek, ismét nagyot kaszálnak! Könyörgöm Uram, ott fent a magasban! Egyszer, csak egyetlen egyszer történjék már az, hogy a sok kispénzű csórónak kedveznek az idióta vezetők által megszavazott törvények. Csak egyszer adassék meg a sok kispénzű földönfutónak, hogy nem csesznek ki velük állami szinten. Mert azért felettébb undorító, amit velünk tesznek. Országot értékelnek, egymásra mutogatnak, a felső, gazdag rétegnek tetsző döntéseket hoznak, a sok kispénzű hangya pedig szarja össze magát, gebedjen meg. Sok a tücsök, tisztelt hölgyeim és uraim, és egyre kevesebb a hangya! Egyre kevesebb az adófizető hangya! Ez pedig semmi jóhoz nem vezet! Persze hivatalosan ezt sosem mondják ki, és az uralkodó oldalhoz közel álló közvélemény kutatások is teljesen mást mondanak, mutatnak. Van egy-két javaslatom a mindenkori kormányoknak. Először is, teremtsék meg a beígért egymillió munkahelyet, mert eddig, ha jól tudom, csak kirúgások történtek országszerte. Aztán ha ezzel megvannak, akkor ajánlom nekik a Mátyás király effektust. Tessék beöltözni álruhába, tessék úgy élni, mint a többség él, annyi fizetésből, és annyi hitelből, olyan körülmények között, és majd megtetszenek látni, amit csak az lát, aki ebben az országban nyomorog immáron huszonegy éve. Mert immáron huszonegy éve halljuk, hogy türelmet kérnek tőlünk, hogy még négy évet kérnek tőlünk, hogy drága pénzen szétküldött levelekben véleményt kérnek tőlünk, amit ha visszaküldünk, el sem olvasnak. Minden áldozatot tőlünk, polgároktól kérnek! Hisz hurrá, polgárok lettünk! Bár, én egy csóró parasztnak érzem magam, hisz emlékeimben, tanulmányaimban a polgárok nem így éltek, mint ahogy mi, a többség élünk. Ugyanakkor a nagy pénzt keresők tovább gyarapodnak, az Országunk Házában ülők pedig… no nem minősítem őket, mindenki egészítse ki a mondatot legjobb tapasztalata és szája íze szerint.      

 Kézcsókom Margit néninek!

 A Zsoci elment lopni. Szafaládét lopott kenyérrel. Most várja, hogy behívják őt egy tévéműsorba, hátha kap pár százezer forintot a riportért cserébe. Helyette egy idézést kapott a kapitányságról. Ott egyből lerabosították, és bent tartották három napig, mondván, fennáll a bűnismétlés veszélye. Naná, hogy fenn áll! Hisz nincs munkája, segélyt pedig meg nem kap, hisz nem segélyszínű a bőre.