2011.03.12. 12:17, moment
Butaság, dölyf, nagyképűség, irigység,
kapzsiság, birtoklási vágy, tévelygés,
álszent vagy és álnok, egodnak élsz
s mondod ez benned lévő mély érzés.
E jellemvonások oltják testedbe, lelkedbe,
mérgeit, mint koldus eteted tested férgeit,
mert a bűn makacs, igaz szeretetre gyáva,
nyakig lep be a sár, könnyeid ronda álca.
Társad fő varázsló – isten, a tűfogad
lidérces gyönyört ad, mely mást marat,
s hiszed, mily tiszta és nemes vagy,
lelked vámpírrá lobban egy perc alatt.
Az Éned dirigál, rángatva tagjaid
egykedvűen, bűzös homályoddal
más lelkébe vájkálsz torz vigyorral,
s mocskolsz be mindent, mi ártatlan.
Agyad mint részeges, ki néha női roncsot
fonnyadt mellű lotyót tapint és csókol,
rémes valód szeretetet így fal hamar
és facsarod, mint védtelen narancsot.
Tested már nyüvek zabálják, zizegve rajzanak,
elmédben, démonok raja táncot jár, huhog
lélegző tüdődbe a szenny ereszkedik és zuhog,
mint egy mocskos lefolyó, zubogása szaggató.
Léted mesterkélt, hamis láng, vad méreg,
ábrándjaid hímzed más gyolcs tisztaságába,
mocskolod be, igaz fehér - vászon lelkét,
mert a te lényed jó tettre gyenge és gyáva.
A sok ronda görényt, sakált, keselyűt,
skorpiót, majmot és mérges kígyók hadát,
mely benned nyög, bőg, kúszik és böfög,
bűneid átkozott állatkertjét, lelkekkel tömöd.
A gonoszság, szennyként mozog és ordít benned,
romokba döntenéd a földet, benyálaznád szépségét
és horkantva nagyot, fogadra vennéd az egész világot,
A Szereteted mérgező lélekvámpír...az igazit elszívod!
Lelked rajta! Nem hiszem, hogy Petőfivel kéne gunyolódnod, mert most azt tetted vele és Baudelaire-vel is.