Miután ilyen szerencsésen mellékálláshoz jutottam felhívtam Húgocskát az egyik kedvenc barátnőmet, hogy együtt vessük bele magunkat a züllött éjszaka erkölcsi fertőjébe, és elújságoljam legújabb élményeimet.

Húgocska nálam két évvel idősebb, de nyeretlen kétéves.

Édes naiva. Folyton szerelmes, mert szerintem szüksége van erre az önmarcangoló lelkiállapotra, így ezt a szűnni nem akaró érzést folyton ráveti az első arra tévedő áldozatra, mint egy súlyos és könnyáztatta paplant.

Megérkezett!

Húgocska általában rátenyerel a csengőgombra, mert azt feltételezi, hogy valószínűleg töksüket vagyok, és addig nyomja, amíg oda nem érek.

Az ajtóban a nyakamba szökken.

-Érzem, ma valami érdekes és izgalmas dolog történik! - üdvözöl.

Mindig ezt érzi.

Én is szoktam régebben ezt érezni, általában Szilveszterkor, de a tapasztalat úgy mutatja, hacsak az nem számít érdekesnek, hogy az árokban ébrednek sokan, (érdekes, eddig az ágyukban), nem túl sok minden történik.

Szóval nem vennék mérget a megérzéseire. Vállán hátizsák, tele cuccal, mert együtt készülődünk, így magával hozza a fél szekrényt, de végül úgyis az én cuccomba indul el. Csalódott lélek. Azóta, amióta ráébredt, hogy a fütyülő nem szól, és a pornófilmeknek nem házasság a vége.

Nagy gyerek. Maholnap harminc és éppen pánikol.

Tegnap tusolásnál úgy tűnt neki, hogy egy fél millimétert ereszkedett a melle. Legalábbis a régi vonalzó szerint. Mindent melltartójából kipakolta a tömést és egy, két számmal nagyobba zsúfolta bele.

-Egyet fizet, kettőt kap!- mondja a plasztikai hirdetés. No, nem két pofonra gondoltak. De elég morbid. Akciós szilikon. De pénz híján marad a melltartó tömés.

Jópofa, amint a melleit a melltartóba igazgatja, mintha egy nadrágzsebet pakolna tele, aztán, mert a keblei már alig férnek el, préselő mozdulattal beleigazítja, hogy aztán szemet bűvölőn kibuggyanjanak a dekoltázsán.

Szerintem egy zokni-gombóc praktikusabb lenne.

Ti férfiak sejtitek-e, hogy mennyire készülünk jóllakatni a szemetek, legyetek bárkik és bármilyenek, csak hogy elégedett pillantást lopjunk tőletek?

-Te Zsani, szerinted, lehet a szextől fogyni?

-Hát... ha mozogsz közben...

-De kár...

-....

-Ma olyan levert vagyok Zsani, mondj nekem valami vigasztalót!

-Ugyan már Húgocska, az élet egy kész mázli. Gondolj csak az életed kezdetére. Mekkora esélyed volt arra, hogy a sok millió versenyzőből éppen a te lettél a győztes?

És hány szerencsés véletlennek az összjátéka, hogy a szüleid egyáltalán találkoztak? Aznap akár moziba is mehettek volna. A gumi óvszerről nem is beszélve.

Na, az lett volna csak az igazi meglepetés!

Örülj, hogy élsz Húgocska!

-De azt mondják, az embernek csak egyszer van az életben ekkora szerencséje, akkor én már ki is merítettem egy életre a mázlikeretet?- biggyed le Húgocska szája.

-Na, te tényleg ma pesszimista hangulatban vagy!

-Meg van rá az okom... képzeld...- susogja Húgocska lehangoltan, tegnap a kínaiban felpróbáltam egy 5XL-es szövetnadrágot, és szűk volt. De ez még semmi.

Amikor levetettem, megnéztem a címkéjét és az volt beleírva, hogy DROMEDÁR!

Hát majdnem elsírtam magamat. Ennyire elhíztam volna? Körbe forog a tükör előtt.

-Dehogy...- vigasztalom. A kínaiak ilyen kicsik. Tudod, hogy hívják a kínai titkárnőt?

-?

-Icuka Magacuki.

Húgocska lebiggyesztett szája fölfelé kunkorodik. Édes ilyenkor. Húsznak se látszik.

Kiválaszt egy mélyen dekoltált és roppant nőies nyári ruhát. Ízléses, apró virágosat. Derékban szűk, és ez kihangsúlyozza formás alakját. Magas sarkú cipő, hosszú lábak, smink, strasszos műköröm. Most sült le szép barnára a szoláriumban, harisnyára sincs szüksége.

-Te Zsani, nem túl mély ez a dekoltázs?

-Szőrös a mellkasod?

-Nem.

-Akkor túl mély.

Húgocskáról sugárzik, hogy tetszeni akar. Illeg-billeg, örül, hogy milyen jól sikerült a sminkje, milyen igézően teltek az ajkai, attól a szuper csillámos rúzstól.

Egy ilyen száj kész provokáció.

Én nem tisztelem meg ennyire a férfiakat. Lebeszél a tréninggatyáról, azt mondja égni fog velem, túlöltözöttnek érzi magát.

Kiegyezünk egy farmer sort mellett, ami elég rojtos és szűk, na, durr, bele, ma szexi leszek fehér, és mélyen dekoltált fehér topot húzok.

Mezítláb bújok a magas talpú vászoncipőbe. Imádom ezt a cipőt, alig vagyok két méter benne.

Szadista örömet érzek, amikor valaki táncra invitál, fölé magaslok, és azt mondom.

-Örömmel, édes...

Ilyenkor eszi, nem eszi, táncolnia muszáj, elvégre ő kért fel, és kénytelen sütkérezni a gyarló káröröm melegében, ami a táncparketten körülöleli.

Elvégre szórakozni jöttem, vagy nem?

Egy rock caféba járunk rendszeresen, sötét és büdös lebuj, olyan, mint az ősember barlangja, és az emberek is korhűk.

Ígéretes hely.

Ócska lebuj. Na, bújjunk le.

A bor olcsó és rettenetes, sokan elalszanak tőle egyik másik sarokban.

Próbálom Húgocskát lebeszélni róla, de előtör belőle a látens alkoholista, akinek kevés a pénze, viszont sokat akar inni.

Na, jól van rábeszélt.

Állunk a bárpultnál, üvölt a zene és mi nem halljuk egymás szavát.

Szívom a cigiket egymás után, és egyre pocsékabbul érzem magam. Húgocska már kiszúrt egy borostás macsót, és megsúgja, még ma az övé lesz.

Született bájgúnár, lányok álma bőrkötésben.

Sose kellene.

Húgocska rajong és csodálja, ő meg fürdik Húgocska lelkendező pillantásában.

Na, ennek is sírás lesz a vége.

Kimegyek levegőzni egyet. A club előtt néhány lehangolt fiatal lézeng.

Befut Andika, a punk, vagy félméteres piros taréjjal, és búsong, hogy kirúgták megint.

Próbaidős targoncás volt.

Sodor magának egy spanglit, füves, megkínál.

-Te nem ma lesz az a baró Auróra koncert? A múltkor annyira betéptem, mi a állat...tök kafa volt.

-Kösz, nem. - elég, ha látom, hogy Andika menetrendszerűen röhögő görcsöt kap tőle, ez mindig felvidít.

-Emlékszel, amikor röhögő görcsöt kaptam tőle? - virul Andika.

-Jó kis malőr.

-És akkor odajött az okos csávó, és azt mondta, olyan ronda vagyok, hogyha beülnék a homokba, a macska elkaparna...

-Ezt mondta volna?

Andika összeráncolja a homlokát. Bólint.

-Ez gáz. A szívedre vetted?

-Á! - legyint. - Az is hülye, aki mondta.

Kerülget a röhögés.

Andika megfontolt képpel méreget.

Én meg nézegetem a felhőket az égen.

-Úgy látom, eső lesz.

-Aha.

Ez alatt egyre több ember gyűlik össze az utcán, akár a verebek, sorra leülnek a járda szélére.

Miközben csendesen felfáznak, boros kólát iszogatnak.

A taxi-droszton vagy húsz taxi áll.

A tömegben, akár egy villanás, észreveszem azt a srácot... Különös, ideges alkatú fiú.

Félve rám néz, tekintetéből sugárzik a szenvedély, majd el is kapja a szemét és eltűnik. Szerintem titokban mese-videókat gyűjt, pornófilmes dobozban, nehogy beégjen a haverjai előtt.

Ilyenkor dobban egyet a szívem. De sehol nincs már. Legalább van értelme, hogy eljöttem.

Andika egy bevásárlókocsival érkezik. Megszólít egy járdán üldögélő idegent.

-Ne haragudj, elvihetem sétálni az egyik papucsodat?

Az idegen rááll. Andika fogja a papucsot, és nagy gonddal elhelyezi a kocsi alsó polcán.

Elém ballag.

-Ne haragudj Zsanett, elvihetlek sétálni ezzel a kocsival?

-Hát persze!

Beülök, és komótosan tologatni kezd.

Kezdtünk némi feltűnést kelteni az úttesten. Úgy kétszáz méter után Andika úgy dönt, hogy forduljunk vissza.

Hegynek felfelé fel sem tűnt, hogy mennyire lejt az úttest. Van egy olyan érzésem, hogy egyre inkább begyorsulunk.

A szembejövő biciklis először meglepődik, aztán felborul, már el is hagytuk, de még hallom, ahogyan szitkozódik.

Andika tekintélyes hátsójára huppan, és engem magával ragad a gravitáció.

Egyre jobban begyorsul a bevásárlókocsi, a járdáról a közönség feláll, és drukkol, én elszáguldok a taxik mellett, és jaj, egyre jobban közeledik a járdaszegély!

Amikor a padkának ütődik, én már repülök, és az út közepén teljes hosszában hanyatt vágódom.

Nos, nem tudom mennyire sikeredett elegánsra a produkció, de többen megtapsolnak.

Felnézek, és ott magaslik fölöttem a srác. A félénk tekintetű.

-Micsoda véletlen... éppen téged kerestelek... - suttogom, mert az eséstől a tüdőmbe szorult a levegő.

Félénkfiú karját nyújtja és felsegít. Én csak nézem, ő csak néz, kis lépés ez az emberiségnek, de mekkora nekem!

Andika jön, sopánkodik, és összekanalaz.

Félénk fiú ismét felszívódik. Ennyi. Szép dolog a szerelem. Csak tudnék már egyszer valakit komolyan venni! Például őt.

Andika kifejezi sajnálatát, bocsi, nem direkt volt, apám, mekkorát zakóztál! És meghív vigaszul egy boros kólára.

Ő iszik egy sörös kólát, mert egy született individualista. Néha egeret hord a mellényzsebében, vékony ezüstláncon. De csak akkor, ha buszra száll.

Visszaballagunk a klubba.

Húgocskának a savanyú bor úgy nézem, csókosra húzta a száját. Ha jól látom, mákrészeg és Adonisszal lassúzik valami dübörgő punk-zenére. Bájgúnár képén macskamosoly. Látom rajta, hogy röhög a markába.

Barátnőm átöleli a nyakát, és ki tudja, milyen pocsék romantikus dumát adagol neki.

-Húgocska, miért nem nézel az arcába jól? Miért nem veszed észre, hogy hülyére vesznek?

Repesve táncol, majd bocsánat, pisilni megy, majd azzal a jellegzetes hátradőlős járásával végiglibeg a termen. Kiskorában balettos volt, de nekem mindig a Maci Laci jut róla eszembe.

De minő optikai csalódás, úgy látom, hiába burkolódzom sűrű füstbe, "lányok álma bőrkötésben" felém sündörög.

Mi ez amnézia, egy másodperc alatt elfeledte volna Húgocskát? Nézek mindenfelé, de ott tornyosodik a nyakamba. Belejött a kis sármőr a hódításba.

- Lefekszel velem, vagy csináljuk állva?

A szemébe nézek édes butuskán.

- Hozzád, vagy hozzám?- búgja lehengerlően.

- Hozzám nem lehet, nincs hely - csacsogom. Sajnos együtt lakom az anyámmal, a nővéremmel, a húgommal, és az öreganyámmal. Nálad van hely?

Adonisz ráharap. Könnyű préda!

-Igen, nálam rengeteg hely van bébi!- a képzeletét már felgyújtottam látom.

-Akkor legalább az öreganyámat fogadd be, kérlek, úgy unom már a zsúfoltságot!

Adonisz felpattan, mint a szikra, arcáról lefagy az öntelt mosoly.

Tömören fogalmaz, csak két közismert szót dob felém, nos, az egyik az értelmi szintemet, a másik könnyű erkölcseimet célozza. Képzelem, milyen idétlenül vigyorgok, de ez most nagyon tetszik nekem.

-Vihogj csak liba! - szól Adonisz, és a hóna alá kapja a láthatatlan dinnyéit.

Tüdejében visz egy nagy korty levegőt, hátha Húgocskának újjáélesztésre lesz szüksége.

Na, mára nekem ennyi elég lesz. Hazamegyek.

Egy pillantást vetek az előszobában a tükörre.

Nem kellett volna! Úgy nézek ki, mint egy liba, aki bezabálta a cefrét. Te jó ég, még szerencse, hogy nem lát most anyám!

Alig hunyom álomra a szemem, amikor valaki fekszik a csengőn.

-Húgocska! Előmászom az ágyból, álomittasan égnek meredező hajjal ajtót nyitok.

-Szerelmes vagyok! - ragyogja.

-Hajnali négykor?! - kiáltom. De látom, hogy nem számít, a szerelem már csak ilyen, nem csak vak, hülye is.

-Menj haza Húgocska - biztatom, de ő aggódik, nincs nála személyi igazolvány.

-Na és...?- vetem fel.

-És jogosítvány sincs!

-Nem is tudtam, hogy van jogosítványod- csodálkozom. Kajakra?

-Nem, kocsira.

-Gondolom. És minek neked ahhoz jogosítvány, hogy hazatalálj? Elfelejtetted a címedet?

-Ha útközben valaki megöl, hogyan fognak azonosítani?

-Ne aggódj Húgocska, majd azonosítanak a fogsorod alapján.

Hugocska látszólag megnyugszik ettől és marad. Ő már csak ilyen. Már alszik is a kedvenc fotelemben, álmában mosolyog.

Szerintem éppen Hófehérkének öltözve csókolgatja a galambokat.

Alig csukom le a szemem, kegyetlenül csörög a vekker. Szent ég, ennyi idő van?

Hajnali öt óra. Mennem kell.

Hogy is mondta zalai nagymamám? Ki korán kel, egész nap álmos.