2011.02.16. 18:22, skorpio
Shakespeare után szabadon.
Együtt lenni vagy nem ’. - az itt a kérdés.
Vajh akkor nemesb - é. a lélek,
ha eltűri imádott kedvese,
minden nyűgét, siránkozásait,
nemtörődömségét, önhitt önzését,
csinált féltékenységét, mellőzéseit?
Vagy harcbaszáll tenger fájdalma ellen,
s egy egyszerű KÉRDÉSSEL véget vet neki?
Mert nem szebb-e, valóban egyedül,
mint behazudva a szerelmet,
EGYEDÜL lenni ott,
hol csak
EGYÜTT lehetsz boldog?
De mily fájdalmak jőnek a KÉRDÉS után.
Mert mi lesz, ha kiderül a kérdésedre,
ki addig veszetten ostromolt,
nem is szeret annyira, mint hittük volt.
S csak átmeneti kikötő létűnk,
menekvés! nem áhított végcél,
s ha nem tetszik, mi van,
az imádott máris tovább áll,
mert adni nem, csak kapni szeret :
ételt, italt, lakást, tiszta gatyát,
haverokkal átmulatott éjszakát,
persze nem veled,
neked ott nincs helyed,
S a szexet is, csak elveszi, ha kell neki,
S te örülj, hogy ott horkol melletted.
S megengedi, hogy szeressed.
Így az egyedülléttől való félelem,
belőlünk mind gyávát csinál.
Őrlődő saját magányunkba hullva,
hazug hittel őrizzük, mi van,
vélve még ez is több a semminél.
S toljuk a végső kérdést, - majd holnap.
s tűrjük gorombaságait,
hazudva hisszük, majd megváltozik.
Álmodva egy szebb világról,
őrlődünk létünk furcsaságain,
míg az idő meg nem oldja,
beleszürkülünk a mindennapokba.
Mert bevallani, hogy tévedtünk,
még magunknak sem merjük.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Csíp, mint a skorpió!!! Jól látatod a problémát, amit ragyogóan ültettél át a már ismert monológba.