Az utazási iroda vezetője nyugtalanul forgolódott álmában. Cége, a Nudi Tours, a konkurrenciaharcnak köszönhetően a csőd szélére került. Végül kénytelen volt alkalmazottait elküldeni, pár utat lemondani, és átszervezni egész addigi életét. Könyvelője szerint azonban ez sem menti meg cégét a végtől. Teljesen magára maradt. Ő volt a tulajdonos, a főnök, az alkalmazott és a takarító egy személyben. Még szerencse, hogy jelenleg nincs csoportja külföldön, mert elképzelhető, hogy nem tudná őket hazautaztatni.

    Összevissza csapódtak gondolatai, amikor megcsörrent a telefon. Kellemetlen berregése kiverte az álmot a szemeiből. Automatikusan nyomta be a zöld gombot, közben tekintete az órát kereste. Hajnali két óra volt.

    - Halló! – szólt bele a kagylóba, és feltette szemüvegét.

    - Megcsal az a szemét! Hallod, Mariann?! Megcsal! – zokogta bele barátnője a fülébe.

    - Ki csal meg, kit csal meg? – kérdezte értetlenül.

    - A Béla, engem! – rikácsolta, szinte önkívületben, majd hirtelen hangot váltott, és tárgyilagosan közölte hangon folytatta.    

    – Kirúgom! Takarodjon! Én meg elutazok egy váló útra! 

    - Milyen útra? – kérdezte izgatottan, és beindult a fantáziája.

    - Holnap megkereslek! – közölte vele barátnője, és bontotta a vonalat.

    Innen kezdve nem bírt magával. Terveket kovácsolta, majd mindet elvetette egy jobbnak tűnő ötlet miatt, majd azt is sutba dobta. Veszettül gondolkozott, aztán beült a számítógéphez és munkához látott.

Hatkor már az irodában volt. Kiragasztotta a frissen kinyomtatott plakátokat, aztán felhívta néhány ismerősét, és hosszan ecsetelte elképzelését. Amikor ezzel is megvolt, akkor a különféle kereskedelmi rádiók marketing osztályát hívta, és megrendelte a cég legújabb reklámszövegét. Tíz órára minden a helyére került. A rádió bemondta az első reklámot. Háromnegyed tizenegykor idősebb házaspár lépett be az ajtón.

    - Jó napot kívánok – köszönt a férj illedelmesen, és lekapta fejéről a kalapot. – Utazni szeretnénk.

    Felesége szélesen mosolygott.

    - A legjobb helyen járnak, kedves uram! – mondta Mariann. – Kérem, foglaljanak helyet. Kávét, teát?

    - Mi csak utazni szeretnénk – mondta az asszony.

    - Milyen alkalomból? – kérdezte Mariann. – Cukrot?

    - Nem, köszönöm – mondta a férj. – Nem értem a kérdését?

    - Üzleti út, nászút?

    - Á, nem! Csak úgy, el! Tetszik tudni, hogy értem.

    - Persze – bólintott Mariann, és észrevétlenül eléjük tolta az éjjel készült szórólapok egyikét.

    - Csak úgy, el innen! – ismételte meg az asszony.

    - Tetszik tudni, megígértem az én kedvesemnek, hogy elutazom vele – mondta a férj, és szeretetteljesen nézett feleségére. – Tudja, most lesz a házassági évfordulónk.

    - Bizony, bizony – bólogatott a feleség. – Huszonöt év, jóban, rosszban.

    - Ez nagyszerű! – ujjongott Mariann. – Nagyszerű váló útjaink vannak, óriási kedvezménnyel!

    - Mit tetszett mondani? – hüledezett a férj. – Milyen utak?

    - Váló utak kérem! Ahogy vannak nászútjaink, úgy vannak váló útjaink is! Itt van mindjárt Trnkava!

    - Mi nem akarunk válni – mondta halkan a feleség.

- Nyugalom édes asszonyom, nyugalom! – csitította őt Mariann. – Mindenki így kezdi, aztán nagyon szép kis válóperek kerekednek útjaink során. Tehát Trnkava. Középkori vár, fantasztikus csajok, fess, csinos férfiak, tenger, ital, étel, mi szem-szájnak ingere. Itt van a katalógus, meglehet nézni.

    A férj a katalógust lapozgatta, szeme meg-megakadt a sűrűn előforduló gyönyörű lányokon.

    - Kik ezek a csinos lányok? – kérdezte végül.

    - Ők azok - felelte Mariann –, akik garantálják, hogy ön és kedves felesége elváljanak. Tai masszázs, szex masszázs, egy kis flört, andalgás a tengerparton, érti ugye?

    - Nem rossz! – felelte a férj.

    - Tedd le azonnal! Mit akarsz te más nőktől? – kiabálta vészjósló hangon a felesége, és kikapta férje kezéből a kiadványt.

    - Kis türelmet asszonyom! – mondta mosolyogva Mariann. – Magának is van itt valami.

    Ezzel a feleség kezébe nyomott egy másik prospektust. Az asszony megnyalta szája szélét.

    - Ez igen – dünnyögte magában, amint meglátta a sok kigyúrt, nap barnította férfi fotóját. – Hm. Hol is van ez? – kérdezte.

    - Te most mit nézel, fiacskám? – kérdezte a férj, és gyanakodva nyújtogatta a nyakát.

    - Igazi férfiakat! – mondta az asszony. – Tehát, hol is van ez?

    - Trnkaván – felelte Mariann, és tudta, hogy jó úton jár.

    - És ha nem akarok elválni? – kérdezte hirtelen a férj.

    - Ugyan már, fiacskám, ne légy hülye! – mondta neki a felesége. – A Pósáék is elváltak, mégis milyen jól megvannak egymással.

    - Na jó – mondta a férj -, csak eljátszadoztam a gondolattal. Trnkaván könnyű válni?

    - Uram! – felelte Mariann. – Trnkaván garantált a válás. Kihelyezett munkatársaink éjjel-nappal az ön és kedves felesége rendelkezésére állnak. A válás bármikor kimondható.

    - Éjjel is? – kérdezte áhítattal az asszony.

    - Éjjel is. – nyugtatta meg Mariann.

    - Fantasztikus egy hely! – lelkendezett a férj.

    - Nekem mondja, édes uram?! Én már négyszer váltam Trnkaván – hazudta Mariann.

    - Jaj, Punculikám! – bújt oda férjéhez az asszony. – Utazzunk Trnkavára! Már alig várom, hogy ott lehessek.

    - Utazunk, naná, hogy utazunk! – lelkendezett a férj, és befizette az utazás költségeit.

   A reklámhadjáratnak köszönhetően egy hét alatt összegyűlt egy repülőgépre való, válni akaró házaspár.

Alig várták, hogy Trnkavára érjenek.

    Mariann számításába viszont kis hiba csúszott. A Trnkavai törvények nem tették lehetővé, hogy az utazási iroda kihelyezett munkatársai hivatalosan megkötött házasságokat felbontsanak, de addigra már a legtöbb pár között annyira elmérgesedett a viszony, hogy ragaszkodtak az azonnali váláshoz. Így kénytelenek voltak a helyi bírósághoz fordulni. Mivel válása kapcsán a legtöbb pár a másik házasságtörését hozta fel válóokként, a Trnkavai bíróság meghallgatta a válóokokat is, vagyis tanúként meghallgatta az utazási iroda által szerződtetett fiatal nőket és férfiakat. Aztán további tanúkat is beidézett, hogy a beidézett tanúk bizonyítsák, hogy a korábban beidézett tanúk igazat mondtak. Az idő meg csak múlt, a költségek meg csak növekedtek. A perek végére mind az utazáson résztvevőknek, mind az utazási irodának egy fillére sem maradt. Mariann tönkrement, csődöt jelentett. Az utasokat egy másik utazási cég, vagy a biztosító utaztatta haza. Aztán itthon folytatódott a házaspárok közötti csetepaté. Különféle vagyoni és egyéb perekkel, de ez Mariannt már nem érdekelte. Utolsó millióival leköltözött Balatonra, ahol jól menő táv-gyógyintézetet alapított. Az intézet székből, asztalból és asztali telefonkészülékből áll, mely a kisszobában van elhelyezve. Itt fogadja az emeltdíjas hívásokat. Telefonon keresztül gyógyítja az AIDS betegségben szenvedőket, a HIV vírussal fertőzetteket, a rákbetegeket, és minden olyan szerencsétlent, akiről már rég lemondott az orvostudomány. Állítólag nagyon jól megy neki az üzlet, főleg úgy, hogy társa, élete értelme, egy gyorsan fejlődő, több holdas temetőt üzemeltet a város szélén.