Ma jelent meg a Mórickában.

Kedves Pali bátyám!

Új év, új kudarcok, mondanám, ha nem lennék tisztában az új média törtvénnyel, miszerint, csak jó hírekkel szabad terhelni az igen tisztelt olvasót. Jó hírek azok pedig vannak, de rendesen! Itt van mindjárt kedvenc vesszőkosárparipám, a devizahitelesek megsegítése program, mely áldott jó elől járóinknak köszönhetően működik! De működik ám, hogyne működne! Van olyan hónap, hogy ötszáz forinttal is kevesebbet fizetek a minél is? Ja igen. A deviza eladási áránál. Most azzal ne foglalkozzunk, hogy folyamatosan drágul a deviza ára, hisz arról csak az a csúnya külföld tehet, meg a szomszéd országok tehetnek, meg mindenki, aki erre jár. Egyedül jóságos és igazságos kormányunk, és az ő gazdaságpolitikájuk nem tehet róla, mert miért is tehetne, nem igaz? No már most. Ugye, azt mindannyian tudjuk, hogy kiváló kormányunk – a Jó Isten éltesse őket erőben, egészségben – javaslata értelmében, a bankok csak a középárfolyamon számolhatják fel ügyfeleiknek azt a csúnya svájci frankot. Ez ötszáz svájci frank törlesztésénél – ennyit fizetek havonta - ötszáz forint különbözet a középárfolyam és az eladási árfolyam között. Istenem! Ötszáz forint! Öt darab fémszázas! Tudja Pali bátyám, hogy mi mindent tudok majd vásárolni ebből a szép kerek összegből? Ebből az ötszáz forintból? Uram – atyám! Mi mindent! Oly régóta vágyom egy új szekrénysorra, mert a régi már elégett a kályhában. Ha nem mondtam volna, a gáz is drágább lett, ergo, szekrénysorral fűtünk. No tehát, a szekrénysor! Ebből a pénzből, amit megspórol nekem a törvény, vehetek egy újságot, melyben gyönyörű szekrénysorokat nézegethetek, és kiválaszthatom azt, amelyiket nem tudom majd megvenni az elkövetkezendő pár esztendőben. Vagy ott a másik nagy vágyam! Szeretnék utazni! És utazni fogok, akárki meglássa! Méghozzá villamossal! De csak oda, mert visszafelé már nem elég ez a pénz, hisz háromszázhúsz egy villamosjegy, mire ezek a sorok megjelennek, még több, és ha megint megjelennek valahol, még annál is több, de sebaj! Éljen a békávé és a beléjük pumpált rengeteg adóforint, amit a népszokásokhoz híven ellopnak majd valakik, valamikor. Tehát odafelé utazom, visszafelé sétálok! Hisz kell egy kis levegő, nem igaz drága Pali bátyám? És séta közben nem látok majd csöveseket, mert őket is kitiltották az aluljárókból, de ki ám! Hogy hova mentek? Tudja a rosseb, de tök mindegy, egy a lényeg! Ne rontsák a városképet. Hogy nézett már ki a város! Ide jön a sok külföldi, és azt hiszi a rengeteg földönfutó láttán, hogy rosszul élünk, meg szarul megy sorunk. Ez pedig hazugság, mert igenis jól élünk! Hála igazságos és jóságos vezetésünknek, a jó Isten éltesse őket erőben, egészségben. El velük! Mármint a sok dobozban élő, batyus söpredékkel! Nem kellenek, elég volt belőlük! Sajnos a mocskos szemét, komminista rendszer kitermelte őket! De hála a főpolgármester úr igazságos döntésének, eltűnt a sok csöves! A vak is láthatja – ebből is - hogy jól élünk, felfutóban van a szekerünk! Vége az elmúlt húsz év gyalázatának, a dolgozók semmibevételének, az emberek kifosztásának! Ezt akárki meglássa, mert ha jól látja – persze csak akkor ha közelebbről is megnézi – a csavargók már eltűntek. Hogy–hogy hova tűntek? Buta kérdés Pali bátyám. A civil szervezetek eldugták őket, hisz az ő gondjuk, nem? Tehát, még mindig ott van a zsebemben az az el nem költött, megspórolt ötszáz forint. Mondjuk, hozzácsapom a gáz árához! Akkor majdnem kitudom fizetni a felemelt gázszámlát, feltéve, ha továbbra is fával fűtök, mert akkor az ötszáz forinttal megtoldott összeg talán elég lesz a gáz alapdíjának a kifizetésére. Persze, csak akkor, ha az őrlángot is kikapcsolom. Vagy most jut eszembe, hogy a gyerek ebédbefizetésénél is jól jön ez az ötszázas, mert kábé egy ezressel emelték a gyerekétkeztetés árát, így már csak egy másik ötszázast kell szereznem valahonnan, és akkor már a gyerek is ehet a suliban. Nem Pali bátyám, én nem eszem. Egyszer már ettem, jó volt, de nem szabad a dőzsnek élni, mikor annyi más, fontosabb dolog is van a világon. Vagy mi lenne akkor, ha ezt a megtakarítást átutalnám a vörös iszap károsultjainak? Jó, tudom, az eddigi pénzeket sem kapták meg, - mintegy másfél milliárd lóg a levegőben - de egyszer talán valakinek az eszébe jut, hogy nem elég az ígéret, néha be is kell azt tartani, vagy tartatni. És mi lenne, ha ezt a hatalmas összeget, mármint az ötszáz forintomat, befizetném a magán nyugdíj pénztáramba? Na jó, ez csak vicc volt, mert nekem nincs ám olyan, sosem volt, és ha megnézem a kormányzati fenyegetéseket, bocsánat, ígéreteket, akkor nem is lesz. Mert ha van, akkor olyan, mintha nem is lenne, mert volt, nincs, lába kélt. Na jó, ez is csak vicc volt, mert nem kélt lába, csak átalakult. Hogy mivé, azt ember meg nem mondja, de hogy jó helyen van, az biztos. Egy a lényeg! Létrehozták az úgynevezett Kámfor Törvényt, melynek értelmében… Ezt most nem magyarázom, minek tenném? Hisz benne van a nevében. Tehát, csak emlékeztetni szeretném kedves Pali bátyámat, hogy még mindig meg van az ötszáz forintom, hisz a rengeteg jó befektetés közül nem tudom melyiket válasszam. Most szólt a feleségem az sem egy utolsó dolog, ha a felemelt csatornadíjba fektetjük. Hisz nem mindegy, hogy hová szarunk, no és mennyiért. Persze, odaadhatnám a MOL-nak is minden áldott héten, amikor hasra ütésszerűen emelik az üzemanyagok árát. Viszont annyiszor ötszázasom nincs, ahányszor emelnek. Az a szerencse az egészben, hogy míg jelenlegi kormányunk – a jó Isten éltesse őket erőben, egészségben – ellenzékben ellenezte a mindenkori benzináremelést, most hagyja, mert tudják jól, hogy ettől lesz jobb az életünk. Hisz aki leteszi az autóját és sétál a jó levegőn, az tán tovább fog élni fantasztikus nyugdíjjal, kiváló egészségügyi ellátás keretében. Egy szó, mint száz, drága Pali bátyám, szép, új, jó világ köszöntött ránk az új év beköszöntével. Az ötszázasom pedig még mindig meg van, mert eldöntöttem, hogy nem költöm el, nem fektetem be. Jó lesz az nekem öreg koromra, mivel csak hét javasasszony tudná megmondani, mit is hoznak ránk az elkövetkező évek. Illetve, azt én is tudom, csak nem írom ide, mert az új média törvény értelmében csak pozitív híreket lehet közölni az olvasóval.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci egész nap le-föl sétál a lépcsőházban, - ugyanis ott melegebb van, mint a lakásában, ahol már kikapcsoltak minden kikapcsolhatót -  és azt mormolja az orra alatt, minden szép, minden jó, mindennel megvagyok elégedve. Majd fázósan, éhesen összehúzza magán szakadt, kopott kabátját, és borostás arccal, elkékült szájjal sétál tovább. Néha megcsörren zsebében a minimálbér.