- Felkérem a tanút, hogy csakis az igazat, a színtiszta igazat vallja és saját szavaival adja elő a történteket! Arra figyelmeztetem, hogy a hamistanúzást a törvény igen szigorúan bünteti. Kérem, hallgatom.
- Igen tisztelt bíróság! Azon a délutánon hörmegy lebrenke livivtem két sabáttyal, miközben jobbról és balról örcsek, olyan jó tutymis klapacsik jelentek meg.
Tudja felül ebrögyek, alul kajmik, középről verenyések voltak. Miközben gyönyisztem a recsenyét és épp supás tramecskit kerestem, hogy tastar esetében reményem lehessen, az egyik csapázni kezdett felém seltivel a drakajában.
Nem vagyok én egy lotyonyó ember, de tübecs-trobacs oda, ésszerűbbnek láttam a lavacot. No, ekkor volt az a pillanat, hogy tanyoráztam, amikor tuszkatázott a
zsömbetik gyögye lelenyben. Arra gondoltam, jobb ha troccsenek, ezt következetesen gánittam is. Majd, mikor a helyzet regebedt, sindresszebb lett a meleg lecsapnyi és brédázott egyet. Vártam mikor lesz srát a kögöző.
Elég hamar lett, tudniillik eltépákoltak sínott zsománcul és györén regyiztem a gippen, míg teljesen ki nem tisztult a sozacs.

Arra a kérdésükre, hogy el is vettek-e valamit, nagyon egyértelműen azt tudom válaszolni, krészetti! Tetszik érteni, bizony nagyon krészetti, tehát nem zebety, ezért nem kell köztes megoldáson, a lekingen gondolkodnom és önöknek sem, hiszen ennél egyértelműbben nem is fogalmazhattam volna. Személyleírást is tudok adni. Az egyik kupáj, a másik letegy volt, ami a testalkatukat illeti. A szeme színe a kupájnak olyan vöfes szerű, a másiké nyakec volt. Mint különös ismertetőjelet megjegyezném a lakászt, amely a kupájon volt. Tulajdonképpen mind a ketten viselték!
- Uram - szegezte a bíró a tanúnak a kérdést - maga most őszinte volt velünk?
- Ennél őszintébb, életemben talán soha nem voltam! - válaszolta a tanú.
- El tudná ismételni, amit nekünk most itt előadott?
- Hogyne, természetesen, a saját szavaimmal, ami azt jelenti, nem biztos, hogy pont ezeket a szavakat használnám. Mindamellett abban a reményben távozom,
hogy sokat segítettem az igen tisztelt bíróságnak.
Az ügyész közbevágott.
- Engedélyt kérek feltenni néhány kérdést!
- Ehhez joga van ügyész úr, tegye.
- Tisztelt tanú, válaszoljon néhány egyszerű kérdésre! Pörhengy vagy valap?

-....

- Azt kérdeztem, pörhengy vagy valap?
- Hát, valap az biztos!

- Ugyanakkor a löszelak törgecsek voltak, vagy pornyüsök? Sötét vagy világos kricsában szatyultak maga szerint?
- Szatyultak, szatyultak ügyész úr!
- Azt kérdeztem, sötét vagy világos kricsában?
- Sötét kricsában szatyultak ügyész úr...
- A két trocsnizó tulajdonképpen brüngölt is, miközben püléztek a lisán?

- Brüngöltek ügyész úr, mind a ketten brüngöltek.
- Eszerint ketten voltak?
- Igen, így van!
- Maga szerint koranzs, vagy limek rokáf lüsögött?
- Pönnyed, természetesen pönnyed!
- Ne forgassa ki a szavaimat! Koranzs vagy nem?
- Nem koranzs.
- Tisztelt bíró úr! - szólalt meg a védő - Szeretném felkérni kedves kollégámat, hogy fordítsa amit mond, mert egy szavát sem értem.
- Ügyvéd úr, amint látja a tanúval nagyon jól megértjük egymást, nincs szükség tolmácsra. Maga csak bödesszen tovább a ladanin, ahogy eddig.
- No de kérem, mit csináljak a micsodával, min és hogyan?
- Egyszerűen, ahogy eddig. Remek tanácsot adott az ügyfelének, egy aprócska hibával, nem ártott volna, ha bemagoltatja vele előre a szöveget, ugyanis jól figyeltem. A látszólag folyamatos beszédjében, egy mondaton belül ugyanazt másként és másképpen nevezte. Különben maga mindent tud a racsijákról, nem?
- A pecsenyékről igen, de a racsijákról semmit. A védelem tanúja erős alsólapacsi tájszólással beszél, azt hiszem ezt észrevehették, de ez egy felkészült bíróságnak nem okozhat gondot.
- Természetesen, itt a hangfelvétel. Megkérném, hogy külön szobában, maga és egy másik alsólapacsi, egyszerre -hogy úgy mondjam-, fordítsák ezt le magyar nyelvre!
- Ilyet nem kérhet, ez nincs benne a BTK-ban. Magyarul mindenki tud és itt magyar nyelven hangzott el a tanúvallomás..
- Valóban magyarul hangzott el a tanúvallomás, de az előbb én is magyarul beszéltem, magyar szavakkal -amelyek vagy léteznek, vagy nem-, úgy láttam, hogy tanult kollégám nem értette azokat.
- Ugyan már, maga csak úgy játszadozott a szavakkal.
A bíró koppantott hármat a kalapáccsal és közbeszólt.
- Elrendelem a fordítást alsólapacsiból! Ügyvéd úr addig maga fáradjon be az irodájába, ott vesse papírra a felvételt, irodalmi magyar nyelven. A jelenlevők közül pedig, mondjuk maga, egy semleges helyiségben.
- Igen tisztelt bíróság! Alsólapacs nagy község és belterületén számos nyelvjárás van. Az al- és felszegiek nem is értik egymást teljesen, ezért ezt el kellene vetni, úgy gondolom.
- Értem, nem értem, maga érti ügyész úr?
- Érteni vélem bíró úr, mint ahogy az ügyvéd úr is érteni véli. Merem remélni, hogy ezen bíróság feje, ön is tökéletesen érti a teljes elalsókapacsisodást és annak fényében hozza meg bölcs döntését.