Kedves Pali bátyám!

Azt hiszem nem lesz annyira rózsaszínű a jövőnk, mint ahogy azt a Fityisz vezérkara felfestette, és folyamatosan festegeti. Ugyanis a belügyekért felelős miniszter úr a következőket mondta: „Az országban jelentősen vissza fog esni a vásárlóerő, szegényednek az emberek, egyre több olyan jelenség lesz, ami a rendvédelmi szervek nélkül nem lesz megoldható”. Pintér szerint emiatt egyre nagyobb lesz a korrupció, egyre nagyobbak lesznek a gazdasági bűncselekmények, egyre több lesz az utcai bűncselekmény és „nyilvánvaló, hogy egyre több lesz a fegyveres rablástól kezdve minden más”. Mindezek megfékezéséhez elszegényedett rendőrséggel nem lehet nekikezdeni. Vagyis drága Pali bátyám, folytatódik a hét, akarom mondani, a huszonegy szűk esztendő. Minden eddigi ígérgetés ellenére folytatódik a kormányzat által irányított legatyásodásunk. Gyalázat! Még az unokáink sem fogják látni a régóta beígért jólétet, azt garantálják. De tudja mit Pali bátyám! Ne legyen jó lét! Legyen csak olyan lét, ami elviselhető, nem félelemmel és bizonytalansággal teli, csak úgy van. Tetszik érteni, hogy értem. Ne kelljen már attól fosnia a magamfajta csórónak, – holott nekem megadatott, hogy legyen munkahelyem, de így is csóró vagyok – hogy jön ki hónap végéig a nyomorult alamizsnából, amit munkabérnek hívnak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezzel a nyilatkozattal a Belügyminiszter úr megtörte az egységes kormányzati kommunikációt. Nem tudni, hogy ez milyen hatással lesz az elkövetkező önkormányzati választásokra. Persze, mint mindig, most is készen állok a saját magam által feltett kérdés megválaszolására. Semmilyen hatással sem lesz, mert még mindig hiszünk, vagy szeretnénk hinni a mesékben és a narancssárga álmokban. A Fityisz hozza a szokásos kétharmadot, vagy még többet, az ország, a városok narancssárgába öltöznek, aztán pedig…. A legnagyobb probléma az, - nem akarom kasserolni magam – hogy ezt a ganét, még az Országgyűlési képviselő választások előtt megírtam magának. Megírtam azt, hogyha narancssárga lesz még az ég alja is, az emberek többsége akkor is zokogni fog, mert hatalmasságaink azt akarják, hogy zokogjunk. És sajnos igazam lett. Rohangálhatunk mi narancssárga alsó gatyában és narancssárga mezben, ez a kétharmad csupán arra lett jó, hogy egyszemélyes döntések sokaságát zúdítsák a nyakunkba. Mert ugye azt mindenki tudja, hogy a nagy magyar fejedelem egyszemélyes hatalmat hozott létre. Vannak persze tanácsadók, ilyen meg olyan miniszterecskék, de a végleges döntés az Isteni fejben születik meg. De nem biztos, hogy minden döntés jó döntés, hisz, mint tudjuk, az Istenek is szoktak tévedni. Vagy, ami még a tévedésnél is rosszabb, a fejükre esni. Visszatérve a folyamatos kormányzati kommunikációra. Emlékszik Pali bátyám, mekkora felzúdulást váltott ki az öszödi beszéd? Az utcára mentek, a magukat becsapottnak érzők, törtek – zúztak. Vajon most mi lesz? Mármint az önkormányzati választások után mi lesz? Sietve jegyzem meg, hogy ezt a levelet szeptember 28-án írom, tehát még semmi sem dőlt el. Illetve, ez így, ebben a formában nem igaz, mert a sorsunk az igenis már eldőlt. Eldőlt akkor, amikor belementünk ebbe az esztelenségbe, és Országunk Házába engedtük a sok dilettáns semmittevőt. Igen, 1989-ről beszélek. Ha akkor másképp döntünk, mi, az egyszerű póri nép, akkor talán most nem tartanánk itt. Persze, késő bánat, eb gondolat. Visszatérve az önkormányzati cécóra. Valami azt súgja, hogy amikor annak vége, no, akkor lesz nekünk is végünk. Jönnek majd a soha nem látott, Belügyminiszter úr által felvázolt kegyetlen megszorítások. Úgyhogy Isten hozott mindenkit a fedélzeten! Tessék jól megkapaszkodni, mert a hajó továbbra is süllyed! Süllyed, pedig már más a kapitány. Olyan ember a kapitány, aki ellenzékben nagyon is tudta, hogy mit, hogyan kell/kellene csinálnia a mindenkori kormánynak. És most? Most mondok egy példát. Amikor Magyarországra jött a koreai gumigyár, munkahelyeket teremtve, az akkori Magyar kormány mintegy négy milliárd forinttal támogatta a beruházást, mondván, munkahelyeket teremtenek. Fel is zúdult az ellenzék, durrogtak és pufogtak, hogy eltetszenek herdálni az adófizetők pénzét. Ne adjunk támogatást, a gumisok oldják meg saját zsebből. Csak úgy fröcsögött a jobboldali média. Most a német autókonszern bővíti magyarországi leányvállalatát, és lőn világosság a sötét agyakban, ők is kapnak támogatást. Csak ők épp a dupláját, nyolc milliárdot. Mire is? Hát arra, hogy munkahelyeket teremtsenek. Tetszik érteni? Mert én nem. Ha a gumisoknak az akkori ellenzék szerint nem járt a támogatás, akkor az autósoknak most miért jár? Csak nem ezért, mert…. Nem is merem befejezni ezt a mondatot, mert már a szabad véleménynyilvánítás határát súrolja. Még azt mondanák, hogy szítom a tüzet, és becsuknák a szerkesztőséget mondván, nem jól kommunikáljuk le a valóságot. Dehogynem. Mert a valóságot sajnos a saját bőrünkön érzékeljük. Minden áldott nap. És az idegbeteg magyar viszonyokért nem feltétlenül az állampolgár a felelős. Hanem az, aki ezeket a viszonyokat megteremti. Történetesen a kormány, és a Parlamentben ülő uralkodó elit. És még egy apróság. Ha valóban megszorítások jönnek, akkor vajon a Fityisz miért hitegetett, miért hintette a port a választók szemébe? Csak nem a hatalom megszerzése volt megint a legfontosabb? Mert akié a hatalom, azé a döntés joga, és azé a pénz. És ha az a döntés, döntés sorozat hibás, rossz, azért vigasztalásképpen a pénz még megmarad. Ezzel csak az a problémám, hogy mindannyian csak egyszer élünk. És ha lehet, azt ne tessenek elcseszni se kormányzati, se egyéb szinten.  Még akkor sem, ha a mindenkori magyar kormányok a legmagasabb szinte űzik az elcseszés művészetét. Jól mondom Pali bátyám?      

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta, felcsap rendőrnek, mivel bővítik a rendőrség létszámát. Délelőtt szolgálatban lesz, délután pedig kimegy tűntetni a megszorítások ellen. Este pedig az éj leple alatt, majd jó alaposan összeveri magát, hisz az a dolga, nem? Leverni a mindenkori tűntetéseket. Feltéve, ha lesznek tűntetések.