2017.09.20. 06:58, gatkotok
Kapzsiság
Gyarló emberi tulajdonság a beteges kapzsiság
Nem tesz az jobbá sem pediglen boldogabbá
Ellenkezőleg, romlásba dönt, lopja a napjaid
Mit számodra adott kiváltságosan a fen való ég
Többet gyűjtesz, mind, amire szükséged van
Nincs határ a nagy, buta, könyörtelen hajszában
Rááldozod érte, rövid, mulandó földi életed
Pedig távozásodkor úgy is mindet elveted
Becsületesen lehetetlen gazdag, kapzsi lenni
A gazdagságról önként, bölcsen kell lemondani
Az írások szerint nehéz a gazdagnak az terhe
A tű fokán is könnyebben átall, megy a teve
Ne aggódj létedért, mert a Teremtő gondodat visel
De azért a megélhetésedért dolgozzál becsülettel
A kérdés az, hogy hol van erre a közös határ
Mit kapsz és szerzel, ad neked a napi munkád
A tisztességes létért meg kell hát mindig dolgozni
De fölösleges ennél többet gyűjteni s halmozni
Úgy is itt hagysz mindent a végső elszámoláskor
Tovább adni kell mindened, mások jóvoltából
A bölcs ember tudja mindig, hol van a határ
Egy civilizált életszinten már önként megáll
Amije van, azt is megosztja, ha kell másokkal
Kik híjával vannak a szükséges mindennapival
„Add oda mindened, kövess engem”- mondja Ő
De a földi élet, kötelesség, bizony korlátokat sző
“A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”
De ne sült galambot várj, arra dolgozz mindig rá
A szellem világában lehet ez valóban érvényes
Hol megszabadulsz az anyagi léttől, vagy teljes
Az örök élet már nem az anyagiakra épül kötve fel
Lelki, szellemi vagyon az, mit az ember kiérdemel
Teremtsd meg földi életed édenkertjét, paradicsomát
De a lelkiekre is gondolj közben majd túl, odaát
Hiszen egy voltál itt éltedben, egyben test és lélek
Mit a halállal csak szétválasztva, szellemiekre cseréltek
A kapzsi ember csak a földi létre, testre, gondol
Pedig lelkünk valahol örökkévalón az egekbe honol
Add meg a császárnak, ami a császáré, a földi lété
És a többit mind vidd bölcsen, tisztán az Úr színe elé!
Csíkszereda 2015 X. 11