2015.09.02. 07:02, gatkotok
Kutya és farkas
Kutya és farkas kezdete egy tőről fakad
Az egyik az embert választotta, vele maradt
A másik meg szabad, független ősiségben
Melyik járt jobban vajon, szerencsésen?
Az ember mellett könnyebb így az élet
De érte sokszor bizony sajnos megfizet
Kutyasorsa van neki, amolyan számkivetett
Máskor meg elárasztja az emberi szeretet
Függővé válik, elveszíti általa ősi ösztönét
Az ő élete már egy kiszolgáltatott, szolgalét
Behódol a kétlábú, emberi falkavezérnek
Önálló büszkeségét így rabságra cserélte
A farkasnak a napi betevőért mennie kell
Szabadon kóborolhat érte bármerre hát el
A túlélésért küzd, a létéért nap, mint nap
A korgó gyomor, táplálékért naponta hajt
De büszke és nincs neki jóformán ellensége
Családjával szabadon él kint a rengetegbe
Néha összetűz az emberrel, sőt a kutyával
A préda fölött, közben az erdei pásztorral
Azonos eredet, lehet hasonló nevelés is
De idővel kiütközik a különbség mégis
A genetikájában maradt az ősi ösztönéből
Mivel a szabadban a túlélésre kényszerül
A nevelést legyőzi a létfenntartó ösztön
Felnőtt korban már újból vadállat leszen
Elfelejti az embert, vissza a természetbe
Mivel eredetileg a Fent való oda teremtette
Ha hagyják, ő az ősi életformát választja
Ha az ember nem kényszeríti őt másra
Kutya vagy farkas, az utak szétválnak
Eleget tesz vele a természethívó szavának
Csíkszereda 2013 VIII.29
-magyar etológiai kísérlet-
Kutya és farkas
Kutya és farkas kezdete egy tőről fakad
Az egyik az embert választotta, vele maradt
A másik meg szabad, független ősiségben
Melyik járt jobban vajon, szerencsésen?
Az ember mellett könnyebb így az élet
De érte sokszor bizony sajnos megfizet
Kutyasorsa van neki, amolyan számkivetett
Máskor meg elárasztja az emberi szeretet
Függővé válik, elveszíti általa ősi ösztönét
Az ő élete már egy kiszolgáltatott, szolgalét
Behódol a kétlábú, emberi falkavezérnek
Önálló büszkeségét így rabságra cserélte
A farkasnak a napi betevőért mennie kell
Szabadon kóborolhat érte bármerre hát el
A túlélésért küzd, a létéért nap, mint nap
A korgó gyomor, táplálékért naponta hajt
De büszke és nincs neki jóformán ellensége
Családjával szabadon él kint a rengetegbe
Néha összetűz az emberrel, sőt a kutyával
A préda fölött, közben az erdei pásztorral
Azonos eredet, lehet hasonló nevelés is
De idővel kiütközik a különbség mégis
A genetikájában maradt az ősi ösztönéből
Mivel a szabadban a túlélésre kényszerül
A nevelést legyőzi a létfenntartó ösztön
Felnőtt korban már újból vadállat leszen
Elfelejti az embert, vissza a természetbe
Mivel eredetileg a Fent való oda teremtette
Ha hagyják, ő az ősi életformát választja
Ha az ember nem kényszeríti őt másra
Kutya vagy farkas, az utak szétválnak
Eleget tesz vele a természethívó szavának
Csíkszereda 2013 VIII.29
-magyar etológiai kísérlet-