2013.07.09. 19:42, kodrane
A napfény városa
A napokban Szegeden jártam,
A híd lábánál kicsit megálltam,
Néztem a hullámok szilaj futását,
A sirályok önfeledt égi táncát.
S ahogy ott némán álltam
Valami varázslatot láttam,
Egy ősi nótát hozott a szél,
És egy elfeledett, regét zenélt:
Volt egy tündérlány, szőke, mint a nyár,
Játszótársa volt a napsugár,
A Tisza partján virágot szedett,
S csengő hangon vígan énekelt.
Arra ment a szép halászlegény,
S hallotta a tündér édes énekét,
Szerelemmel telt meg a szíve
Megbabonázta a leány éneke.
Vágyódva hívta, gyere át hozzám,
A túlsó parton vár a kis tanyám
Ahol a Maros a Tiszával egyesül,
Ott élek én egyes-egyedül.
És a szép tündérlány vígan ment vele,
Csókokba veszett édes éneke.
A Tisza part virágban öltözött
A halász házában öröm költözött.
Ahogy az évek gyorsan teltek,
A gyermekek is megszülettek,
Deli szép legényke, bátor és vitéz,
Édes tündér lány, haja, mint a méz!
És a család gyarapodott,
A fiú feleséget hozott,
A túlsó partról egy szép leányt,
És a leányka is párt talált.
Ott, a folyó-szegben szépen éltek,
Új házakat építettek.
Évtizedek sorba múltak,
Épültek házak, széles utak.
Mire ezer év messze szállt,
Ott, a két folyó- közén város állt.
A Tisza és a Maros ölelte, óvta,
És éltette a napsugár csókja.
Neve Szeged lett, napfény városa,
Benne él az ősrégi csoda,
Mert a sziget felől, ha feltámad a szél,
Most is hozza a tündér énekét!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Nagyon tetszik szép regéd, mely Szeged városáról mesélt! Imádom Szegedet, lévén jómagam Orosházi! Szeretettel: Róza