2011.03.12. 12:17, moment
Butaság, dölyf, nagyképűség, irigység,
kapzsiság, birtoklási vágy, tévelygés,
álszent vagy és álnok, egodnak élsz
s mondod ez benned lévő mély érzés.
E jellemvonások oltják testedbe, lelkedbe,
mérgeit, mint koldus eteted tested férgeit,
mert a bűn makacs, igaz szeretetre gyáva,
nyakig lep be a sár, könnyeid ronda álca.
Társad fő varázsló – isten, a tűfogad
lidérces gyönyört ad, mely mást marat,
s hiszed, mily tiszta és nemes vagy,
lelked vámpírrá lobban egy perc alatt.
Az Éned dirigál, rángatva tagjaid
egykedvűen, bűzös homályoddal
más lelkébe vájkálsz torz vigyorral,
s mocskolsz be mindent, mi ártatlan.
Agyad mint részeges, ki néha női roncsot
fonnyadt mellű lotyót tapint és csókol,
rémes valód szeretetet így fal hamar
és facsarod, mint védtelen narancsot.
Tested már nyüvek zabálják, zizegve rajzanak,
elmédben, démonok raja táncot jár, huhog
lélegző tüdődbe a szenny ereszkedik és zuhog,
mint egy mocskos lefolyó, zubogása szaggató.
Léted mesterkélt, hamis láng, vad méreg,
ábrándjaid hímzed más gyolcs tisztaságába,
mocskolod be, igaz fehér - vászon lelkét,
mert a te lényed jó tettre gyenge és gyáva.
A sok ronda görényt, sakált, keselyűt,
skorpiót, majmot és mérges kígyók hadát,
mely benned nyög, bőg, kúszik és böfög,
bűneid átkozott állatkertjét, lelkekkel tömöd.
A gonoszság, szennyként mozog és ordít benned,
romokba döntenéd a földet, benyálaznád szépségét
és horkantva nagyot, fogadra vennéd az egész világot,
A Szereteted mérgező lélekvámpír...az igazit elszívod!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Nem tudom, hogy ki vagy, mert a felhasználóneved sincs itt, illetve nem publikus(?!), de megkérdezhettél volna, hogy írásom címét felhasználhatod-e, hogy idegen tollakkal ékesítsd - szerintem - undorító versedet.
Nevem itt: Moment, ha kiváncsi vagy az email címemre kérd el, szívesen megadom...Köszönöm észrevételed és kérlek közöld az alábbinak is véleményed.
BAUDELAIRE. Charles
ELŐHANG
Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek
oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit;
s mint koldús éteti öntestén férgeit,
mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek.
És bűnünk mind makacs, igaz bánatra gyáva;
ki gyón is néhanap, jó zsíros bérre vár,
aztán vigad megint, nyakig hadd lepje sár,
s lemosni mocskaink csak ronda könny a láva.
Párnáján ringat a fő-fő Varázsló-isten,
a Sátán s álmot ád, mely romlással marat,
s a gazdag, tiszta érc, a híres akarat,
párává lobban el az alkimista-üstben.
Az Ördög dirigál, rángatva rossz fonálunk!
Ki enyhülést akar, a rondaságba váj,
s mindennap közelebb az alvilági táj,
hová egykedvüen, bűzös homályba szállunk.
Mint züllött részeges, ha némi női roncsot,
vánnyadt keblű lotyót csókol és belemar,
titkos, futó gyönyört mi úgy falunk hamar,
facsarva lázasan, mint egy avítt narancsot.
Mint milliónyi nyű, bennünk bozsogva rajzó,
agyunkat démonok raja lepi tele,
s ha lélekzik tüdőnk, Halál zuhog bele,
mint láthatatlan folyó, s zúgása tompa jajszó.
Torz kéj, gyújtogatás, vad méreg, sanda penge
ha víg ábráikat eddig nem hímezék
sorsunk hétköznapi, komisz vásznába még,
azért van, jaj, csupán, mert lelkünk tettre gyenge.
De túl a párducok, sakálok s mind a hitvány
keselyűk, skorpiók, majmok s kígyók körén,
mely itt nyög, bőg, röfög, kúszik, megannyi rém,
bűneink átkozott állatkertjét rutítván,
van még egy - ily csufat, gonoszt s szennyest ki látott?
Ez, bár alig mozog és ordítani rest,
romokba döntené a földet örömest,
s ásítva egy nagyot, benyelné a világot:
az Únalom! - szemén rest könny ragyog kövéren,
huká-t pöfékel és bitók felé mered:
finom szörny! ugye őt te is jól ismered,
én álszent olvasóm - képmásom - bús fivérem?
Tóth Árpád fordítása