Kedves moment!

Egyetlen hírneves nagyság megállapítását sem kell készpénznek venni, ezek általában olyanok, mint a közmondások (jobb esetben, mert az is előfordul, hogy csacskaságok). Igazságtartalmuk a körülményektől függ, mint ahogy a legtöbb közmondásnak is két változata van, látszólag egymással ellentétes.

Igazad van abban, hogy minden társadalmi rend - nyíltan vagy képmutató álcázással – a saját erkölcsi normáit igyekszik az egész közösséggel elfogadtatni, arra sokszor jogi és más utakon ráerőltetni. Ez természetes, ha erkölcsileg sokszor nem is elfogadható (ám még az erőltetések között is nagy különbség van néha, hiszen a lényeg az: MIT (!) erőltetnek).

Az erkölcs - abban az értelemben, ahogyan az emberek általában használják, még ha a valóság elkendőzésére is - a közösség (végső soron az emberiség) előrehaladását, az igazsághoz való ragaszkodást, a humanitást, tehát nemes célokat szolgál. Neked, kedves moment, igazad van abban, hogy ez egyetlen társadalmi rendben sem valósult meg eddig maradéktalanul, ám hiba volna, ha nem látnánk nagyon is lényeges különbségeket a különböző társadalmi rendszerek (és azok egyes időszakai) között. Utóbbi „összemosásnak” többféle oka lehet (ismerethiány, adott, az ismereteket befogadni nem képes szellemi színvonal stb.), a döntő, leggyakoribb ok azonban (ezt az „összemosást” illetően) egyes társadalmi rétegeknek a közösség nagyobb részétől eltérő ÉRDEKE. Ezt igen könnyű meglátni mindennapjainkban is (Magyarországon éppen úgy, mint a világban), és nem nehéz felismerni a történelemben sem. Utóbbira példa, hogy a feudalizmus Európában nem volt erkölcsileg jó, de jobb volt, mint az ókori rabszolgatartó társadalom. Ám tovább mehetnénk: Petőfi Sándor talán nem egy erkölcsösebb Magyarországért (is) küzdött, amikor Az apostol című művét megírta? Folytathatnám a példák szinte végtelenjét..

Eleve kifogásolható módszer az, amikor úgy egyszerűsítenek le valamit, hogy lényeges, sőt, döntő különbségek közben elvesznek. Ilyen egyszerűsítések mögött majdnem mindig szépnek nem nevezhető érdekek állnak, tehát utóbbiakon csodálkoznunk nem kell. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség a dolgok, jelenségek, történések LÉNYEGÉNEK kiemelésére, de ezt átgondoltan, az igazságra törekvően kell (kellene) megtenni.

Üdvözöl: Miklós

Szervusz Szmolka!

Ez a harmadik próbálkozásom és most rövidre fogom ami Miklóshoz is intézett szó.

Erkölcsöt sose keressünk bármilyen társadalmi rend, vagy államforma eszköztárában, az mindig alárendelt szerepet kapott, ha volt vagy van egyáltalában a mindenkori hatalmat gyakorlók "birtokában". Szerintem és Machiavelli szerint is. Ő meg azt hiszem volt valaki, nem úgy mint én.

Üdv Nektek: moment.

Kedves Szmolka! Tökéletesen igazad van! Nem véletlenül írom olykor én is: nem csupán hazugságról van szó, hanem rendszerint megdöbbentően primitív hazugságokról, képernyőn, újságokban, kis- és nagygyűléseken, mindenütt. Ez a hazugság igen jövedelmező, - de kiknek?

Ám a "cinkos némák" (Babits kifejezésére utalok) ilyen óriási tömege is elámító, még annak is, aki nem számított nála sok jóra (mint én is).

Miként lehet mégis eligazodni e kérdéskörben, meglátni a folyamatos történelemhamisítás igazi okait?

Erre a válasz egyszerű: csak a társadalmi rend lényegének megértésével lehet ezt. A XX. század második felében sokan megtanulhatták volna a társadalmi rend fogalmának (és más fogalmak) lényegét. Az akkori társadalmi rend (bár erkölcsileg, számos nagy hibája ellenére, a jelenleginél sokkal jobb volt) rákényszerült a múlt bizonyos elemeinek elhallgatására vagy elhallgattatására, olykor ugyan csak egyes részleteknél, és nem a lényeget illetően, mint például a Trianon-kérdéskörnél. A tömegek számára csábító volt a vasfüggöny túlsó oldalán levő „kirakat” is, de meg a kapitalista társadalmi rend – a saját szempontjából érthetően – a legváltozatosabb eszközökkel mindent megtett a másik világrendszer megbuktatására, aminél - számos ok miatt, ezekre most nem térek ki - sokkal erősebb volt (nem erkölcsileg!).

Az általad helyesen említett „történelemhamisítás” lényege, hogy a társadalom viszonylag szűk rétegei (társadalmi rétegek, csoportok, bizonyos esetekben olykor néhány ember) uralkodni tudjanak a tömegek felett. Ehhez – többek között – a történelmet is meg kell hamisítani, amennyire lehet, mivel e társadalmi rend igazi urainak nem szép céljaikat nekik megfelelő eszmékkel, álszent szónoklatokkal, bértollnokokkal, a média felhasználásával stb.  álcázniuk kell (nyíltabbak ott lehetnek, ahol az erőviszonyok ezt számukra megengedik).

Természetesen azért arra is törekvés van, hogy „forogjon a társadalom nagy mókuskereke”, hiszen minden uralom - érthetően - stabilizálni akarja önmagát.

Megemlítem azonban, hogy, a történelem egészét vizsgálva, minden tekintetben lassú fejlődés tapasztalható, erkölcsileg is. Ám ez vigasztal bennünket a mában?

Üdvözöl: Miklós