2011.05.02. 14:54, S. Szabó István
Mila! Mondj néhány szót magadról:
Belgrádban születtem 1940. nov. 4-én. Gyorsan elveszítettem az apámat, majd a nevelőapámat tragikus körülmények között.
Tanár voltam, ma nyugdíjas vagyok, és beindítottam a Nagymama Szerviz nevezetű Kft.
vállalkozásomat, ami nagy örömet jelen nekem. Három unokám van, akik nálam ebédelnek.
Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy írni fogsz? Egyáltalán, mióta írsz?
Mióta írok? Kezdetben verselemzéseket, novellákat, könyveket elemeztem, recenziót írtam, a Nagy magyar- szerb szótáron dolgoztam a Hungarológiai Intézetnek, de szépirodalommal nem volt időm foglalkozni. Készítetem a doktorátusomat. Ez mind időigényes munka volt. Ne beszéljek a magyar nyelv és irodalom programkészítéséről, a felvételi vizsgakérdések összeállításáról, amik 400-500 példányszámúak voltak, sok éven keresztül.
Kinek a ráhatására kezdtél írni? Ki a kedvenc szerződ?
Van egy jó író gyerekkori barátom, akinek a könyvét elemeztem, verseit is, és ő dicsért , és hatott rám elismerő szavaival.
Minden jó alkotót, azok alkotásait szeretem. Azért a költők közül első helyen Ady áll, az írók közül Harold Robins, Perl Back, Hemingway, Ivo Andrić, Móricz Zsigmond.
Műveid a körülötted lévő világ rezdüléseit mutatják be, vagy fikciók?
Műveim 99%-a valós élethez fűződik. Az elbeszéléseim mindegyike, viszont a versben már több a fikció.
Van olyan eset, amikor tényleges, általad ismert és becsült vagy kevésbé becsült személyt mutatsz be írásodban? Természetesen álnéven?
Igen. Általában eredeti neveiken mutatom be őket, azt hiszem egy esetben, amikor negatív volt a hős, akkor hallgattam el a nevét és egy kicsit pikánsabb írásomban, amelyiknek a címe: A sürgőségi osztályon.
Ha van ilyen eset, volt, hogy magára ismert valaki?
Természetesen igen, és szeméből a hála sugárzott.
Ki az általad megformált legkedvesebb figurád?
A gyerekeim, a családtagok, és szeretek a saját számlámra humoros történeteket írni.
Ha van kedves figurád, nem gondolkodtál még a róla írott sorozaton?
Nem szeretem a sorozatokat, sem irodalomban, sem a filmben. Szeretek mindennek a végére járni, és ez mindenre vonatkozik: a munkámra, ügyintézésre, bármi is legyen az, nem aprózom el a dolgokat.
Hogy fogadod a téged ért, esetleges negatív kritikákat?
Hát Istenem. Én azt is tudom, hogy nem „FÉR BELE A MINTÁBA” írásaimnak többsége. Ha nem tetszik valakinek, az sem baj. Mivel őszinte és becsületes embernek vallom magam, persze tele egyéb hibákkal, sorolhatnám, azt elviselem, ha rólam ír valaki rossz véleményt, de azt nem tűröm el, és elutasítom, ha engem használnak ki arra, hogy másokat sértegessenek, bántsanak, főleg azokat, akiket szeretek.
Volt, hogy vérig sértett?
Volt. Két esetben. Az egyiket emberi módon leleveleztük, a másik miatt otthagytam azt a Portált, és ami jól esett, sokan mellém álltak, sokan kértek maradjak, voltak, akik velem együtt elmentek onnan.
Hatására eszedbe jutott e, hogy abbahagyd az írást?
Eszem ágában sincsen, kedves István. Írok, mert jól érzem magam azok az emberek között, akik olvasnak, akiket olvasok. Nem Nobel-díjra pályázok, csak írok, mert kitölti az időmet. A kórházban megbolondultam volna, ha nem írom a verseket, egyiket a másik után. El ne feledd, se Te, se senki más: A világirodalom legnagyobbjainak is csak pár alkotása forog a világban, pedig sok mást is kiadtak. Akkor tőlünk, ha szabad egyáltalán azt mondanom, hogy amatőr íróktól, mért várnak el az emberek feledhetetlen, világraszóló alkotást, de minden egyes az legyen.
A családod olvas téged?
Igen. Főleg a testvérem és a két menyem, de a fiatalok is.
Volt olyan, hogy nem tetszett nekik, amit tőled olvastak?
Hahahaha. Nem mondanák semmi pénzért sem, mert nem akarnak megsérteni. Biztos volt olyan is, csak nem adták a tudtomra.
A település, a kisebb közösség ahol élsz, tudja azt, hogy te író vagy?
Igen, és örömmel nyugtázzák.
Egyáltalán, írónak tartod magad?
Most mit mondjak? Egy bizonyos fokig.
Szerinted mitől író, az író? Mikor mondhatja valaki magáról azt, hogy ő bizony író?
Amikor alkotásainak száma már meghaladja a százat (versre gondolok), amikor elismerik amatőr írótársai. Ez nem azt jelenti, hogy elégedett vagyok önmagammal, de a lelkemnek jól esik az elismerés.
Mit írsz jelenleg?
Verseket írok.
Mi a legnagyobb csalódásod ebben a „szakmában”?
Sajnálom, hogy Sopronban adtam ki a könyvemet. Soha többé velük nem tenném meg.
Mi a legnagyobb elismerésed, szintén itt?
Tőled! Első helyezés a verspályázatban. Három Antológiában megjelent az alkotásom. A Macskahűségben két elbeszélésem is bekerült, meg verssel is benne voltam a legjobb 6 között, ami nem szavazásos, hanem szakemberek bíráltak.
Mire vágysz még?
Egészségre, hogy még sokáig írhassak, hátha lesz egy kimagasló írás is a sok közül.
Elégedett vagy egyáltalán?
Nem vagyok elégedett, mert az embernek törekednie kell egy életen át tanulni, próbálkozni még a lehetetlennel is.
Hogy látod a könyv, az írás jövőjét?
Sajnos az internet a könyvet háttérbe szorítja, pedig a könyv örökös, és csak a polcra kell nyúlni, levenni és lehet lapozni. Nekem az internet problémát jelent, de vannak jó emberek, akik segítenek, ha megkérem őket.
Szerinted mi a nehezebb. Megírni egy jó könyvet, vagy végigolvasni egy rosszat?
Mindkettő nehéz. A rosszat végigolvasni? Igaz, egyszer megtettem, mert a szerzőnek megígértem, hogy véleményezem, neki elküldtem, de nem publikáltam sehol sem.
Foglalkoztat a mai, magyar politika?
Nem. Ki volt az a híres író, aki azt mondta: A politika a legnagyobb kurva. Egyetértek vele
Ha igen, írsz róla?
Nem.
Van most hazánkban, és a te hazádban szólás és véleményszabadság szerinted?
Drága István, mikor volt valaha is. Szerintem, ha megírod a véleményed bármiről, a politikusoknak azért van két fülük, hogy az egyiken be, a másikon ki. Sajnos, azt hiszem hasonló rossz sorsban élünk, talán mi itt Szerbiában még rosszabb helyzetben sínylődünk.
Végül, mit üzensz nekünk, téged olvasóknak?
Ha bárki elolvassa az írásomat, és valamilyen érzést válhattam ki benne, akkor én vagyok a világ legboldogabb embere.
Köszönöm a beszélgetést!
Következő beszélgetőtársam – persze, csak akkor ha vállalja ezt a beszélgetést – Miklós Levente.
Drága Elonor,
köszönöm, hogy olvastad a riportot. Igazad van, csak némileg isnertél meg. Az életemnek van még sok zeg-zuga, de az nem enhhez a témakörhöz tartozik. Szeretettel ölellek: Mila