Még rendesen csóválni sem tudják, ejnye, pedig felséges csonkom a ventillátor propellerjét is megszégyeníti!

Radnai István:

SÉTATÉRI KÉPESLAP FELHŐORSZÁGBÓL

A csinosra nyírt uszkárlány, piros maslival a hajában és piros vérével, hogy is mondjam?
Sétálni indult tehát az elől-hátul piros szépség.. felséges illatokat terjesztve a településen.
És persze a fák tövén, a fűben.
Szóval fűben-fában orvosság egy daliás férfiembernek.
Jaj, mit is mondok, javítsatok ki!

A daliás kan farkát az égnek meresztve, hogy másról ne beszéljek, de orrát szorosan a földhöz tapasztva, ifjú kora ellenére lihegve, és némi nyálat, sőt mást is eregetve loholt a tünemény nyomát keresve. A bájos négy tappancs, amelyet szőrpamacsok borítottak, illendőn bodorítva.

Ilyen időben az emberek legfeljebb fagylaltot nyalogatnak, vagy karácsony táján az ifjabbak ujjukat a piskótába mártják, amíg anyu keveri a fakanállal!
Mit tudja még egy, két, öt éves korában egy süvölvény, hogy mi és mire való.

Na és a laza póráz!


Sírva szalad haza, hogy a szomszédék máskor olyan kedves kutyája megtámadta...
Persze nem a gyereket, de a gyerek nem tudta, mi a különbség a támadás és a feltámadó ösztönök közt.

Amíg a gyerek hazaért, úgy tűnik az ifjú ebek jól érezték magukat, szemlátomást - habár ketten együtt nem voltak még három évesek!

Ezt nehezen csinálná bárki utánuk. Na ezért nem férfiember egy kutyuska, egy öleb.
Vagy talán kotorék eb?

Az idill ugyanolyan röviden zajlott le, mintha húsz éves házasok lennének. Persze egy kutya év hét emberévnek is megfelel, azaz háromszor hét már huszonegy!

Kedves olvasó, ön nyert!
Miután hol egyikük, hol másikuk hátramenetbe kapcsolt, mint egy túlterhelt terepjáró, anyu megpróbálta a pórázt visszahelyezni hatályába.
Mert az anya bizony törvényszéki bíró létére szabatosan fejezi ki magát, az ügyész apa buzgó helyeslése közepette.

Még ki sem tűzhették a tárgyalást - aktatorlódás miatt - a függelemsértés okán, vagy, hogy a kisasszony miért nem függött a kis gazdája által üresen szorongatott póráz végén, és miért is húzta ki bodorított fejecskéjét a laza nyakörvből..?
Szóval mire kitűzték volna a tárgyalást, a kisasszony, immár asszonyi teendőit intézte a bélelt vesszőkosárban, majd oldalt dőlve szabaddá tette tápláló emlőit.
Nem hetet kölykezett, ezúttal, csoda vagy nem csoda, csak egyet!

Na, ez a kutya aztán olyan okos lett, mint akibe hétkutyányi ész szorult és még aggkorában sem vált szenilissé.

Vajon melyikünk nem megy vissza megnézni, elzártam-e tényleg a gázt a farhát alatt?
Vagy a vizet, a villanyt, a tévét, a grillsütőt vagy a cédélejátszót?

Hősünk is kétszer megnézte, hogy a falkavezér, a kétlábú és mélyebb hangú, valóban eltávozott-e?
Pedig a hangját már csak messziről hallotta: Az asszony ingatlan?!

Mit is kutyálkodom itt össze, természetesen ingatag, de a kutya csak a saját otthonát ismeri és az mint tudjuk helyrajzi számon nyilvántartott ingatlan. Házas ingatlan, amelyben olykor a szobában terpeszkedhetünk, vagy asszonyka ágyán...
Ha nincs jobb, persze bundánkat egymásnak vetve szorongunk a kutyaházban.

Mert, ugyebár, kutyának kutya a barátja.

Ha szerencsénk van, akkor a labdáért, pláne a sün megszerzéséért és illendő sípoltatásáért, nem kell versenytárgyaláson részt vennünk.

Hősünknek, azaz nekünk, hogy is mondjam helyesen, szerencséje volt, csak élete vége felé akarta elütni őt egy ifjú fekete herceg.
Addigra, gondolnád, nyálasujjú olvasó, már a hamut is mamunak, pedig dehogy!

Még akkor sem, ha az út közepén összeestünk vagy szatyorban jöttünk haza a sétáról és csak vad lefetyelések után jött meg a hangunk.
Először kapartunk, aztán vakkantottunk, ha erre sem reagáltak a minden földi javak urai, akkor nekifutottunk az ajtónak és az olykor engedett.

Külön szőnyegen aludtunk, ahogy illik. A herceg pedig a kert felől támasztotta a bejrati ajtót. Még fiatal volt ahhoz, hogy eltanulja a simabőrűektől a kilincs használatát.

Uszkárnyi testünkkel mi, felséges első Bonzó, a három szoba, hall, konyha és fürdőszoba őre és ura, kifinomult módszerekkel nyomultunk.

A házra leszállt a béke, a csont is elfogyott, vagy a fekete herceg gondosan elásta.
Utolsó kötelességünkkel eltakarítottuk a macskák ennivalóját. Nem mondom, olykor a végtermékbe is belekóstolt a tapasztalatlanabbja.
De egy ilyen, uralkodói tapasztalatokkal rendelkező disztingvált úriember, akarom mondani, úri-kutya, mint mi, még azt is tudtuk, hogy a tálkában kell a csontot is elfogyasztani, azaz tilos kézbe venni!

Na, jó, szőrös pofácskánkkal kiemelni, hogy a padlón marcangoljuk éles fogainkkal.

Jaj, de a fogak is kitörnek egyszer.

A herceg, a kis buta, még az állatorvost is szerette, pedig nagyon a rangsor végén helyezkedett el. A gazdák csak egyet-kettő füttyentettek. Bele a fülük mellé helyezett valamibe, máris ott volt, valami iszonyú fecskendővel.

De múlnak az évek, egy ilyen szerelem-gyerek, akit kishíján megfosztottak az élet édességétől, hiszen fel nem éri - no nem ésszel - a más kutyáját!

Ahogy lenézek a mostanában bárányfelhőnek álcázott fekete bundájú farkasfelhőmről, látom, hogy csak a sárga szemű hízelgősök járnak az asszonyka lába közt és igyekeznek botlásra bírni.
De amikor a kezébe veszi azt a beszélő izét, a kis műveletlenek azt hiszik, hozzájuk beszélnek, ezért hallgatóznak.

Simaszőrű farkuk mögöttük tekereg, mintha mindig egyensúlyozniuk kellene.
Még rendesen csóválni sem tudják, ejnye, pedig felséges csonkom a ventillátor propellerjét is megszégyeníti!
Márpedig örülni mindig kell, mert azt nemcsak mi, de a gazdák is szeretik.
Olyankor a kezükből kell elvenni a finom falatot az asztalnál.

A modortalan macskák! Azok bizony azt hiszik, asztalhoz ülhetnek!
Bárki feláll a helyéről, tálalni, teríteni, szalvétát hajtogatni, rögtön a helyén teremnek és gyakran rájuk is ülnek a gazdák. Akkor keserves hangokat hallatnak, mintha a farkukra léptek volna.

Idáig hallom, azaz halljuk - itt a felhők fölött!

Arra viszont másvilági életemben sem jöttem rá, hogy az ablak alatt miért kell csoportos csendháborítást rendezni, amikor senki sem ver a szíjjal?
És arra sem, hogy miért kell minden karmestert megszégyenítő módon összehangolatlan zsivajban összehangolni?

De ki érti a nőt és ki érti a macskát?
Kényes mindkettő.