Gátkötők! Amikor verseit, írásait olvasom, először az jut eszembe, Ő olyan ember lehet - bár személyesen őt sem ismerem - mint a legendás Tolcsvay Béla! Béla az az ember, aki sosem bújik díszmagyarba, vagy Attilába, de minden mozdulata, minden szava óvja, ügyeli, szavatolja, és ami a legfontosabb! Büszkén viseli magyarságát! Nos, azt hiszem a mi egyik ősfüstölönket, Miklós Leventét is ebből a régi jó, ősmagyar fából faragták. Isten éltesse őt a pipások közt, még jó sokáig!

István! Először is köszönöm, hogy riportalanynak választottál, és hogy egyáltalán jelen lehetek a Pipafüstön. Igaz, az utóbbi két hétben nem tudtam föltenni anyagot, bár be tudok jelentkezni, de a feltevő ablakocska nem jelenik meg. Igy hát, egyelőre le vagyok” tiltva”

Csikszentgyörgyön születtem 1954 október 10-én, vasárnap. Édesapám, akkor ott volt tanitó, ott ismerte meg édesanyámat.Három eves koromban kerültem Csikszeredába, azóta itt élek.Édesanyám Alcsik-i /Gál Sándor és Márton Ferenc faluja/édesapám Felcsik-I , Csikszentdomokos-i/Márton Áron falujából/Én középcsiki,egyszerű, tősgyökeres csiki székelynek tartom magam.Bár nagyapáim sem voltak kimondott gazdálkodók, az egyik molnár, a másik szabó volt, én mégis szeretem a falu és a vidék világát, a természet csodálója vagyok.Talán itt őrződtek meg azok az értékek jobban, amihez én is kötődöm.Talán ezért választottam a szakmámat is mint állatorvos, sajnos a sors úgy hozta, hogy nem lettem gyakorló, bár tizenkét évet lehúztam a farmon, de irodai munkásként is próbálom ezt a gazdatársadalmat szolgáni.Tiz év óta jegyzeteimből tanitjuk a gazdálkodókat.Sajnos ez a világ is átalakul.A családi viszonyokról, képzett fiam, lányom van, a nyáron lakodalmazunk.Ezenkivül nevelünk még három gyermekotthonost, mint sajátunkat.Ők is eladó sorba vannak.Saját kezemmel épitettem lakásunkat, ahogy mondani szoktam én, édesapám és a Fennvaló segitségével.Egyébként nem szégyellem a kétkezi munkát sem, jót tesz a testnek, léleknek.Ha időm engedi, főleg télen, hobbiként faragok fába, kőbe, szobrokat, képeket.Sok irásomat meg is faragtam fába. Az alkotás szabadsága, függetlensége vonzó számomra. Politikailag nem köteleztem el magam, piszkos játéknak tartom, de azért meg van a saját véleményem, amit ki is mondok, le is irok, sokszor a káromra.Külhoni sorsom a nemzeti vonal követésére kötelez, ugyanakkor érzékeny vagyok a társadalmi igazságosságra. Hivő embernek tartom magam, egy tizévvel ezelőtti korházi tartózkodás sokban befolyásolt, ragaszkodom a hagyományos értékekhez, mégha maradinak tartanak is egyesek.Ennél jobb ideológiát még nem tapasztaltam, és ami már kétezer éve fennáll.De lehetne visszamenni az ős gyökerekhez is. Irni kilencvenöttől kezdtem, egszerűen belső indittatásból.Ami a lelkemet nyomja azt ki kell mondani, főleg, ha az mások javát is szolgálhatja.A népi stilusformát választottam, mert abből származom és csak igy tudok magam lenni.A versforma meg az az eszköz, melyen röviden, tömören sokat lehet mondani.Szándékosan nem törekedtem tudatos versformázásra.Kedvenceim, kik a valódi életből veszik irásaikat és a néphez közel állnak.Én is az életből, tapasztalataimből veszem az ihletet és vetem papirra gondolataimat. A pozitiv és negativ példákat egyaránt feldolgozom,nevelő hatásuk miatt. Volt, aki ráismert saját magára, vagy én céloztam arra. Az egyik kedves figurám Nyilas Misi, mindig is foglalkoztatott, hogy mi lessz vele felnőttkorban.Próbálom magamon kikisérletezni. Egyébként osztom Ábel sorsát is, mert közéjük tartozom.A jógos kritikákat elfogadom és igyekszem kiküszöbölni hibáimat.Nem haragszom érte, sőt megköszönöm. A jogtalan bántást viszont nem tűröm.Az életben és az irásban is kap az ember pofonokat, de ezen túl kell esni.Egy ismerősöm lánya tizennyolc évesen kritizált, hogy nem ütik a szintet irásaim.Lehet, hogy igaza van.De mi a szint, ki szabja meg, minek a jógán?Én magam is tudom, hogy irásaim nem a magas szint jellemzi, de nem is akarok irodalmi berkekben tetszelegni.A kritikák ellenére én megyek tovább, mert meg vagyok győződve, hogy van akinek tetszik ahogy és amit irok, igyekszem mondani is vele valamit, ami esetleg a közösség hasznára is vállhat.A többi nem érdekel. A családomban főleg a lányom olvas és biztat.Ők az első számú kritikusaim, faragásban, irásban. Észrevételeiket magamévá teszem.A környezetemben szűk körben ismerik tevékenységemet.Nem vagyok az a törtető tipus, de lassú víz partot mos alapon végzem dolgomat naponta.Hogy iró vagyok-e, döntsék el az olvasók, én csak ennyit tudok és csak magamat tudom adni.Ezt ingyen és őszintén kinálom minden érdeklődőnek. A csalódás talán az, hogy nem nyilt ki minden ajtó, ahova bekopogtattam. A hatalom e téren is mellőz, de vállalom. A legnagyobb elismerésem, ha kapok egy-egy őszinte visszajelzést, egy meleg kézfogást, együttérző pillantást. Nem vágyom én dijakra.Eddig nyolc kötetet teleirtam, amit házilag ki is adtam kötetformájában, többre anyagilag nem igen futja.Remélem nem vesznek el teljesen e gondolatok, irások.Ebben köszönöm segitségeteket.Egy magyarországi antológiában jelent meg egy pár versem nyomtatásban, két-három netes oldalon is szerepelek.A honlapomat nyolcszázan látogatták.Ha a Pipafüstöt is oda teszem, nem hiába volt a fáradozás.Én elégedett vagyok. Eddig is sikerült hittel és kitartó munkával sokat megvalósitanom.Szeretnék mindvégig aktiv maradni, amigcsak a Teremtő jónak látja. A könyv, irás válságban van, akárcsak egész társadalmunk.Nagy itt is az infláció, sok az üres semitmondó irás, amire az időt nem szabad pazarolni.A mai magyar politika is természetesen foglalkoztat, csak én egy kicsit másképp látom innet kintről.Én nemzetben gondolkodom, nem engedhetem meg magamnak a pártoskodást. Erről véleményemet ki is fejtem irásaimban is. Szólászsabadság van elméletben csak a gyakorlatban nem működik, mert ha a hatalom ellen szólsz félretesznek, ellehetetlenitenek anyagiakban, erkölcsiekben.A jövőt illetően szeretnék köztetek maradni még, úgy érzem van még mondanivalóm és még vannak hozzám hasonlóan gondolkodók.Ezt ajánlanám a többi Pipafüstösnek is. Köszönöm, hogy olvastok.Szeretettel Miklós Levente/gátkötők/ Csikszeredából

Következő vendégem, ha vállalja ezt a beszélgetést, Boér Péter Pál.