|
A szögén embör lyánya /humor/
Bakos Erika 2011.09.08. 17:55
7. éves vótam, mikó az égyik összel aztat monta az apám, kejjél föl lyány mögyünk a szőlőbe szüretőni, nem nagyon teccött az a magamgamfajta gyeröklyánynak, me jáccani sokkal jobb lött vóna, de apám szava maga vót a parancsolat. Készíts röggelit oszt ögyünk... Elővöttem a szalonnát, a hagymát mög égy nagy csupor tejet, oszt apám elé töttem. Gyere té es ögyé, me addig nincs hazagyüvetel, még kész nincs. Hát a szögén embör lyánya mit töhetött...léültem es falatoztam magamnak, csak hogy né üres gyomorral mönnyek mán ki, me akkó mög azon nyavajognák. Szép, de hideg őszies idő vót, a kocsi sarogjályába kupurodtam, oszt elindultunk a tanyára. Nem fűtt hozzá a fogam, mög fáztam is mán, de apámmal nem ellenközhettem, de égy gyerök az kíváncsi... Édösapám ... möddig tart az a szüret...kérdözgettem...möddig, möddig még kész nincs, monta. Én csak fészkelődtem a kocsi derékba...mégint kérdöztem...Édösapám...minek köll aztat a szőlőt lészödni...ejj lyány...minek, minek hát azé, hogy lögyön bor a házná, de né kérdözgessé mán annyit me odasuhintok oszt nézhecc! Mögszeppenve hallgattam, nem szerettem vóna mögkapni apám nyaklevesét, me bizton mondom csöngene az a kicsi fülem es égy hétig. No de milyen a gyerök....Édösapám, mondtam halkan, de nem figyelt...Édösapám.... mi van mán mégint, kérdözte...kemény embör vót, nem szerette a nyafogó gyerököket, de azé réám figyelt. Édösapám minek a bor...apám akkorát nevetött, aszittem léesik a bakrú...ejj lyány ha té nem vóná ki köllene tanálni, mondotta. Azé, hogy ha szomorú vagyok, elűzze a bánatom, vagy ha mulatok még jobb kedvem lögyön tűle... különben nem vóna? kérdöztem apámat...néha nem lyányom....néha nem es az öreg égy könnyet morzsolt el a szöme sarkába. Tudni köll anyám nemrég hót mög, es szögén apámra maradtam, de az a mögkeményödött szíve nem tudta hova tögyön, mit csináljon égy apró gyerökkel. Na itt vónánk, pakolj lé a kocsirú, monta. Ficánka kislyány lévén léugrottam, de nagyon rosszul, a lábom kibicsaklott es eltőrt a bokám. Apám látva mi történt elkezdött káromkodni: Ejj az anyád kiskésit, mikó mögmontam százszor, hogy né ugrájjá azon a kocsin!! Mögszeppenve, dagadt lábbal ültem a fődön es csak úgy potyogtak a könnyeim. Édösapám...most akkó mi lösz a szőlővel? Nem lösz többet bor és nem lösz többet jókedve? Apám széliden réám nézött, majd fölemelt a karjaiba... de buta kislyány vagy... neköm té fontosabb vagy mindön bornál, majd föltött a kocsira es haza möntünk. Otthun kigyött a doktor es sínbe tötte a lábom, de mán akkó nagyon bőgtem. No ilyen vót az én első szüretöm...azé lött abban az évben is bor szögén apámnak...:)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
