(Az álom)

(A szín lassan világosodik meg. Rudolf lakosztálya: a kisasztalra könyökölve alszik. Mellette konyakos és pezsgős üvegek. Hirtelen a két Nyomozó és a Taaffe jelenik meg és, mint egy felgyorsított filmen, lábujjhegyen járva kutatni kezdenek)

TAAFFE                                   Csak óvatosan! Fel ne ébresszék nekem. (vizsgálgatja az üres üvegeket) Alszik, mint a bunda. Nem mondom…Jól benyakalhatott...Találtak valamit?

I. DETEKTÍV                 (papírt húz elő a fiókból) Kézirat! Eredeti…

TAAFFE                                   (elveszi, beleolvas) „Ünnepélyes fogadalom”… Ez felségárulás! Jól sejtettem. Itt a bizonyíték. (elteszi)

(Bejön Stefánia)

STEFÁNIA                               Mondja, Taaffe, mire jó ez az egész?

TAAFFE                                   Biztos forrásból tudjuk, hogy a fenséges főherceg főbenjáró bűnügybe keveredett.

STEFÁNIA                               Főbenjáró? Maga szerint mi a főbenjáró?

TAAFFE                                   Felséges asszonyom, az eddig lefoglalt iratok szerint…

STEFÁNIA                               (közbevág) Egy újabb penetráns nőügy?

TAAFFE                                   Felségárulási ügyről van szó.

STEFÁNIA                               Felségárulás? Akkor ez valami új. Nekem eddig csak a prostikkal és az alja néppel való barátsága szúrt szemet. Az a sötét zsidólány, a Mina Pick – azt képes volt magával hozni még mihozzánk, a brüsszeli palotába is, a leánykérőbe ! Ördögi volt! Aztán az az Anna Glaser, a lótenyésztő lánya, no meg Szvetocska, a szőrös talpú szláv kötéltáncosnő, akitől gonorrheát kapott… Most meg ez a szemérmetlen Mitzi Caspar, a Madame Wolf kuplerájából! Ennek az ágyába bújik éjjelente, álruhában – mit kell itt nekem, egy király leányának, kiállnom, Istenem, borzalom! S hozzá újabban úgy vedel, mint a kefekötő…(emelgeti az üres üvegeket) Látja?

TAAFFE                                   Roppant sajnálatos, felséges asszonyom…

STEFÁNIA                               Köszönöm. Megvagyok a maga sajnálata nélkül is…Azt kérdezem: konkrétan mivel vádolják? Én, a felesége, csak megtudhatom?

TAAFFE                                   Legnagyobb sajnálatomra, nem.

STEFÁNIA                               Szemtelenség.

TAAFFE                                   Sajna, államtitok tárgyát képezi.

STEFÁNIA                               Államtitok…Maguk, rendőrök, mindig olyan nagyképűek.

TAAFFE                                   Felséges asszony, mond önnek ez a szó valamit: „államcsíny?”

STEFÁNIA                               Rudolf – és államcsíny? Ugyan már…Hogy kopasztaná meg sajátmagát egy kakas?

TAAFFE                                   Birtokomban van a legfelsőbb parancs.

STEFÁNIA                               Miszerint?

TAAFFE                                   Itt kell tartanunk, kvázi házi őrizetben. Egészen addig, míg…(megáll)

STEFÁNIA                               Míg?

TAAFFE                                   Míg a legfelsőbb kihallgatás meg nem történt.

STEFÁNIA                               Szóval ő fogoly?

TAAFFE                                   Átmenetileg.

STEFÁNIA                               Hál’ istennek, végre őfelsége is rádöbbent, hogy ez így nem mehet tovább. Csúffá vagyok téve. Egész Európa rajtam nevet.

TAAFFE                                   Sajna, nemcsak fenségeden. Az egész osztrák arisztokrácián.

STEFÁNIA                               Holnap Pulába kellene utaznunk Rudolffal. Fel kell avatnunk egy újabb csatahajót.

TAAFFE                                   Őfelsége parancsa, hogy a fenséges asszony ezúttal egyedül avassa fel.

STEFÁNIA                               Egyedül? Ez felettébb szokatlan.

TAAFFE                                   Mivelhogy a trónörökös ad hoc eltiltatott a csatahajóktól.

STEFÁNIA                               Igazán?

TAAFFE                                   Nem méltóztatik örülni?

STEFÁNIA                               Még hogy nem örülök? Mi Rudolffal már oly mértékben utáljuk egymást, hogy ez nekem valóságos felüdülés lesz…Megbocsát, vár a fodrászom. (kimegy, egy lesújtó pillantást vetve a még mindig alvó Rudolfra)

TAAFFE                                   A bilincset. (Egyik Detektív megbilincseli Rudolfot) Felkelteni.

(A két Detektív óvatosan rázogatja, de Rudolf nem ébred fel, csak nyugtalanul forgolódik)

TAAFFE                                   A fenébe is! (felveszi a kisasztalról a vizesüveget és arcul önti Rudolfot, aki erre már fölébred és fölül)

RUDOLF                                  Hol vagyok?

TAAFFE                                   A saját szobájában, főhercegem.

RUDOLF                                  Bilincs a kezemen? 

TAAFFE                                   Remélem nem szorítja nagyon. Ugye, nem kellemetlen? Csupán a rend kedvéért…

RUDOLF                                  Persze, a rend.

TAAFFE                                   Ha fenséged kívánja…

RUDOLF                                  Nem kívánom. Semmi kivételezés. (izzadó homlokát törli) Csak ez a hőség…

TAAFFE                                   Rosszat méltóztatott álmodni?

Gyakran van így ezzel?

RUDOLF                                  Gyakran.

TAAFFE                                   A rossz lelkiismeret.

RUDOLF                                  Meglehet. (kis szünet) Ez már a vizsgálat, ugye?

TAAFFE                                   Ha készen áll fenséged, kezdhetjük.

RUDOLF                                  Készen állok.

TAAFFE                                   Felolvasok egy idézetet, mely a Neues Wiener Tageblatt-ban jelent meg, névtelenül. (I. Detektív kezébe ad egy papírt)

„A Habsburg Birodalom, igaz, miniatűr formában, már megvalósította Victor Hugó álmát, az Európai Egyesült Államokat…Ezért együtt kéne haladnia a nyugati demokráciákkal, ahol valódi liberalizmus uralkodik - személyes szabadság és a fajgyűlölet megvetése… Ehelyett olyan időket élünk, amikor a csuhások és a magas rangú trotlik a saját ostobaságuk szarában fetrengve, megfojtják a szabad gondolatot.” (kis szünet) Kérdésem: fenséged írta ezt le?

RUDOLF                                  Minek kérdi, ha tudja?

TAAFFE                                   És vállalja, ezután is?

RUDOLF                                  Természetesen.

TAAFFE                                   Megkérhetem fenségedet, szignálja a nevét ide?

RUDOLF                                  Szívesen. De ha akarja, kedves Taaffe, a fenekemet is megmutatom önnek. (szignál)

TAAFFE                                   Ezt most miért méltóztatott mondani?

RUDOLF                                  A pozíciójára tekintettel. Hogy segítsek önnek minél sötétebb képet festeni rólam.

TAAFFE                                   Második kérdés: megfelel-e a valóságnak, hogy ön kijelentette, miszerint: „Ausztria végzete, hogy olyan bürokrata uralkodik felette, aki tizennyolc éves kora óta egyetlen könyvet se olvasott el.”

RUDOLF                                  (megdöbben) Jóságos ég!

TAAFFE                                   Igen vagy nem? Egyenes választ kérek.

RUDOLF                                  (félre) Mary, te locsi-fecsegő!

TAAFFE                                   Ezt akkor vehetjük beismerésnek?

RUDOLF                                  Annak veszi, aminek akarja.

TAAFFE                                   Nagyon köszönöm, fenség….Szignó?

RUDOLF                                  (szignálja a papírt) Kinyalhatja a fenekem, Taaffe.

TAAFFE                                   Csak a kötelességemet teljesítettem. Megengedi? (leveszi Rudolf kezéről a bilincset)

RUDOLF                                  A kötelesség. Ettől döglünk meg idő előtt valamennyien…

TAAFFE                                   Sátáni szavak egy trónörököstől.

RUDOLF                                  Szeretem a Sátánt. Jó szorosan magamhoz ölelem, hogy ne ficánkolhasson szabadon.

TAAFFE                                   Akkor be is fejezem… Csak még egy utolsó kérdés: tegyük fel, hogy fenségedet holnap felkenik és megkoronázzák. Hajlandó-e elárulni, mi lesz az első intézkedése?

RUDOLF                                  Átvágom a csomót.

TAAFFE                                   Szíveskedne talán ezt pontosabban…

RUDOLF                                  A gordiuszi csomót, maga ökör. Ami az életem.

TAAFFE                                   (jegyzetel) A gordiuszi…nem értem.

RUDOLF                                  Ha trónra jutok, nem habozok tovább: átvágom a csomót - kikiáltom a köztársaságot.

TAAFFE                                   (jegyzetel) A köz-tár-saságot. Kitűnő! Készen is vagyunk. (kis szünet) Akkor, ha megengedi fenséged, átadom az ítéletet. (zsebéből újabb papírt vesz elő) Méltóztassék.

RUDOLF                                  Már kész az ítélet? Előre megírta az apám?

TAAFFE                                   Az Államtanács. Az ön bűnössége eddig is világos volt előttünk. Csak a végső bizonyíték. Az ön beismerése. Csak az hiányzott.

RUDOLF                                  (átveszi, bele se néz) Kivégzés?

TAAFFE                                   Ne tréfáljon. Fenséged a száztizenharmadik Habsburg. (pisztolyt vesz elő, az asztalkára teszi)

RUDOLF                                  Öngyilkosság?

TAAFFE                                   (szinte unottan) Nem sürgős. Kap rá, mondjuk, három napot. (kis szünet) Van még kérdése?

RUDOLF                                  Távozzon!

.

(Taaffe kimegy. Rudolf felveszi a pisztolyt és a halántékához emeli. Hirtelen sötét, majd a fegyver dördülése hallatszik.)

                                                                       8.

                                               (Mitzi albérletében)

(Amikor Rudolf benyit, Mitzi épp az ablakon bekandikáló holdat nézi)

MITZI                            (nem is néz Rudolfra) Csakhogy megjöttél.

RUDOLF                                  A Holdat nézed?

MITZI                            Most kelt fel a szatócsbolt felett. Nézz hátra a bal vállad fölött és kívánj valamit.

RUDOLF                                  (hátranéz) Megvan.

MITZI                            Elárulnád, mit? (kis szünet) Fogadjunk, hogy kitalálom.

RUDOLF                                  Ilyen átlátszó lennék?

MITZI                            Valami forr benned. Kifelé néha álmatagnak látszol, de belül…Ki tudja?

RUDOLF                                  Csak nem félsz tőlem?

MITZI                            Te igazából senkit nem tudnál bántani…Te csak vársz valamire. Hogy történjen veled végre valami. Történjen meg az.  (farkasszemet néznek) Én is így vagyok ezzel.

RUDOLF                                  Te mire vársz?

MITZI                            Valahányszor leül mellém egy pasas, egy kundschaft, csak úgy átfut rajtam: mit keresek én itt?

RUDOLF                                  Én arra gondolok: helyénvaló, hogy ez a világ el fog pusztulni. 

MITZI                            Hűha! Rossz hatással vannak rád a kamatlábak... RUDOLF                                Most nagyon kívánlak!

MITZI                            Én is. De most mégse…

RUDOLF                                  (szinte könyörögve) Kérlek! (vetkőzteti a lányt) Ez itt mi a válladon? Ez a kék folt? (megsimogatja) Fáj?

MITZI                            Fáj.

RUDOLF                                  Egész duzzadt. Az egyik kedves vendéged volt? Aki így könnyített a viseletes lelkén? És te? Hagytad? Tűrted?

MITZI                            Mit tehettem volna?

RUDOLF                                  Például feljelented a rendőrségen.

MITZI                            És mit képzelsz, kit vittek volna be? Engem! Azt hitted, legálisan csinálom? (homlokon csókolja Rudolfot) Látod, ezt szeretem benned: a naivságodat…Most miért nézel ilyen fájdalmasan?

RUDOLF                                  Elképzeltem, milyen brutális lehet az a fickó, amikor téged ütlegel. Ordít, mint egy állat.

MITZI                            Nem ordít. Mosolyog. Elérzékenyül, miközben a kezemet csavargatja.

RUDOLF                                  Miért nem hagyod abba ezt az egészet?

MITZI                            Ne nevettess. Éhen haljak? Rafaelt is én tartom el.

RUDOLF                                  (felnevet)

MITZI                            Mit nevetsz?

(Kintről éles füttyszó harsan)

MITZI                            Ez ő.

RUDOLF                                  Kicsoda? A verőlegény?

MITZI                            (felpattan) Muszáj mennem. (magára kapja a ruháit)

RUDOLF                                  Hozzá? Szó se lehet róla! (megfogja Mitzi karját)

MITZI                            Ne bolondozz! (kirántja a karját)

RUDOLF                                  Képes lennél most együtt lenni vele?

MITZI                            Nincs jelentősége. Mert rád fogok gondolni közben.

RUDOLF                                  Te! (pofon vágja a lányt, aki szomorú pillantást vet rá és kimegy. Rudolf kétségbeesetten áll, nézi a Holdat)

(Rafael jön be)  

RAFAEL                                  (évődik) A kamatlábak hőse. Bámulja a holdat.

RUDOLF                                  Na, isten áldja. (Indul ki)

RAFAEL                                  Várj csak, barátom. Várj, ne siess annyira. Mutatok valamit. (Előhúz egy órát az ágy alól) Íme, itt van. Elkészült.

 RUDOLF                                 A dinamitbombája?

RAFAEL                                  Megbízhatóbb, mint az, amelyik anno a cárt megölte.  Ezer jancsiszöggel van töltve.

RUDOLF                                  Ezt nevezem! Ezer vak halál – az emberiség felszabadításáért.

RAFAEL                                  A kezelése pofon egyszerű. Ha itt ezt a kis pöcköt kihúzod – (mutatja) – látod? Ezzel lehet beállítani. Próbáld meg. (Rudolf kézbeveszi, állítja) Hallod, hogy ketyeg? Egész jól áll a kezedben!

RUDOLF                                  (nézi a zsebóráját) Pontos, mint egy svájci óra. Nos? Mikor robbanjunk ? Öt perc múlva jó lesz?

RAFAEL                                   (megijed) Ne tréfálj, ember. Add csak ide.

(Rudolf, kezében a bombával, eltávolodik)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés