Drámák : Az aranyhallá változtatott királylány 4. |
Az aranyhallá változtatott királylány 4.
Jelige: Lilacipő 2011.04.25. 10:34
Narrátor:
A király mást nem tehetett
csak azt az egyetlen egyet,
hírnököket küld szerteszét,
hogy a nagy bajt kihirdessék.
Hírnök: (bejön a vászon elé és dobolni kezd. Gyülekeznek az emberek. Komótosan elteszi a dobverőket, és elővesz egy írástekercset, melyről nagy pecsét lóg. Fennhangon olvassa:
Adatik mindenki tudtára,
Rózsakirály parancsára!
Tudja meg azt ország-világ:
aranyhal lett Rózsaország
királyának szép leánya,
ezért van az ország gyászba’.
Jöjjön el, aki segíthet,
ily varázslatot megtörhet.
A jutalma nem marad el,
nem lesz rövidebb egy fejjel.
Ha munkája nem sikerül,
mindössze tömlöcbe kerül.
Jöjjön el, aki úgy érzi,
hogy tudása rendkívüli:
javasasszony vagy csillagjós,
lehet alkímiatudós
vagy kuruzsló vagy kirurgus
az sem nagy baj, ha fizikus.
Lehet rabló, lehet nemes,
vagy akár csak egy kisbéres.
Ki a királylányt megmenti,
a jutalma rendkívüli:
Övé a királylány keze,
és hozzá az ország fele.
Próbát tehet minden ember,
hiszen üres még a kóter.
Elteszi a tekercset, dobolva elvonul. Az emberek sugdolózva szétszélednek.
Ez biz nem más, mint egy ármány,
mit vétett szegény királylány?
-*-
Elindulok, próbát teszek,
és a király veje leszek!
+
Adok én majd neked próbát,
Elveszed a szomszéd lányát!
-*-
Most azonnal elindulok,
hiszen én vagyok a legjobb!
Bár sohasem varázsoltam,
ideje, hogy megpróbáljam.
Azt mondom, hogy gyere velem,
te lehetnél a segédem.
+
Nem hiszem, hogy veled megyek,
hisz a tömlöc nagyon hideg.
-*-
Rongyos cipőm, rongyos gúnyám,
de lesz nekem még koronám!
A színpad elsötétedik, egy fénycsóva a narrátorra világít.
Narrátor:
A világból mindenhonnan
jöttek a megszólítottak.
Egy gyalog jött, más lóháton,
volt, ki kétlovas batáron,
volt talyiga, szamárfogat:
elég vegyes e társulat.
A mezőn sátrakat vertek,
terveikben elmélyedtek.
Megkezdődött a nagy próba,
levonultak a vízpartra.
Szín:
A háttér előtt emberek. A háttér mögött játszák a varázslatot, és a próbázó elvezetése, akit majd az előtérben vezetnek át a színen.
A tömeg és a próbázók megnyilvánulásai:
1. próbázó:
Árnyjátékként, mintha vízben lenne, mindenféle hókuszpókuszt csinál. Majd elvezetik.
Néző (1):
Ez, ki belement a tóba,
úszott jobbra, úszott balra.
Mutatott pár hókuszpókuszt,
mit csinálja itt a cirkuszt?
1. próbázó:
Ellenáll, nem akar menni a foglárokkal.
A kóterbe ne vigyenek,
az ötletem nagyon remek.
Engedjenek már szabadon
a kóter szagát sem bírom!
2. próbázó:
Árnyjátékként, mintha vízben lenne, egy tálcára pakol, és azt leengedi a víz alá, majd mindenféle mozdulatokkal kíséri. Elviszik. Megadóan megy a foglárokkal.
Néző (2):
Itt viszik az öreg banyát
hozott sok gyümölcskocsonyát;
egy aranytálcára tette,
a víz alá leengedte.
A halak meg sem kóstolták,
így nem tudjuk a hatását.
Néző (1):
Na, a banya jól megjárta,
bánhatja, hogy megpróbálta.
A fiát akarta királynak,
nem sikerült a banyának.
2. próbázó:
A fiához, még vezetik.
Ne szomorkodj kedves fiam,
ezt tudom, hogy jól eltoltam.
Nem sikerült ez a próba,
így elvisznek a dutyiba.
Azok az átkozott halak
mind egy szálig pusztuljanak!
3. próbázó:
Árnyjátékként, mintha vízben lenne, folyadékokat öntöget, és egy nagy lapáttal kavarja a vizet. Átvonszolják az előtéren.
Néző (2):
Nézd már azt a góliátot,
hozta a sok kotyvalékot.
Azt a tóba beöntötte,
így a vizet elszínezte.
Piros lett, meg zöld, meg lila,
itt vonszolják a dutyiba.
Narrátor:
Csak jöttek és próbálkoztak,
eredményre nem jutottak.
Azaz annyi az eredmény,
hogy tovább csökkent a remény.
Nem hatott itt csel, sem ármány,
a halból nem lett királylány.
Szín:
Gőg Ödön szobája, éjszaka. Ödön fekszik az ágyban és forgolódik, nem tud elaludni. Egy szék karján nadrág. A falon egy tábla, nyíllal ráírva és rajzolva „TÓ”.
Felül.
Gőg Ödön:
Álmodom, vagy ébren vagyok,
mért kínoznak a rémálmok?
Semmi rosszat nem csináltam.
A leányt átváltoztattam?
Közönséghez:
Ti ott lent a nézőtéren,
mondjátok meg, rosszat tettem?
Egy kis varázslatot tettem,
nem tudom, mi a rossz ebben?
Gonosz álmok tűnjetek el,
mikor jön már el a reggel?
Igaz, a lány a tóban van,
majd kivarázsolom onnan.
Kikászálódik az ágyból, (tarka hálóruhában) jól láthatóan megmutat egy kis üveget, és a széken lévő nadrágzsebébe tesz, majd értelemszerűen játszik.
Megyek, máris elindulok.
Hol vannak a kotyvalékok?
Keresgél
Közönséghez:
Keresek egy kis üveget,
nem tudjátok, hogy hol lehet?
A széken lévő nadrágot magára veszi. Kutatja a zsebeit.
Idetettem a zsebembe,
meg is keresem most benne.
Ebbe tettem, vagy másikba,
vagy bent van még a fiókba’?
Közönséghez:
Azt hiszem, hogy elvesztettem!
Nem láttátok hová tettem?
De hiszen már zsebre tettem,
akkor pedig mért nem lelem?
Kihúzza zsebeket, az tele van lyukakkal.
Borzalmas, a zsebem lyukas,
ez a lyuk benne a ludas,
ezen esett ki az üveg.
Azt hiszem, már nem lelem meg.
A tavat most megkeresem,
és a varázst megszüntetem.
Járkál a szobában, főleg a tavat jelző tábla előtt. Megy, megáll, beszél.
Eltévedtem? Hol van a tó?
Ez egyenesen borzasztó!
Közönséghez:
Hogy a tópartra leérjek,
mondjátok meg, merre menjek?
(Jó, hát erre elindulok,
ti tudjátok, szót fogadok.) (bábszínház)
Az is rémesen bosszantó,
hogy nem mondta a varázsló
azt, hogy majd egy rémes alak,
akit hattyúnak tartanak,
elviszi majd a halakat.
Szerintem ez új varázslat.
De ezt vajon ki csinálja,
lehet, sötéthon királya?
Hisz a lányra szemet vetett,
kihasználja a helyzetet.
Hiszen ő feketemágus,
hatalmasabb is, mint Hókusz.
Ha benne van a dologban,
a leány már nincs a tóban.
Közönséghez:
Fogalmam sincs, mit csináljak,
nos hát menjek, vagy maradjak?
Most már minden bizonytalan,
a telehold még messze van,
Nem baj Ödön, bírd még kicsit,
majd a tiéd lesz minden itt:
a tiéd lesz a palota,
a király hatos fogata,
a királylány, a királyság.
Eljön még majd az a világ,
mikor én ülök a trónon,
s uralkodok az országon.
Addig szenvedek, csak ha kell,
az eszemet nem vesztem el.
Közönséghez:
Szerintetek megérdemlem,
hogy a leány enyém legyen?
Szegény Ödön, Szegény Ödön,
gonosznak lenni nem öröm.
Elmegy a jelzett irányba.
Szín:
Gőg Ödön szobája nappal. Ablakszerű háttér. Ott cirkuszosok, árusok bódéi és vásári forgatag. Csendben. Ödön fel-alá járkál. Belép Piperkőci. Ödön elé siet.
Gőg Ödön:
Kis Pojáca, jó barátom,
a segítségedet várom,
ha segítesz, meg nem bánod,
azt hiszem, már te is tudod,
hogy a következő kedden
telihold lesz fenn az égen.
Piperkőci:
Tudom, de mit kezdjek vele,
hozzam talán a földre le?
A háztetőn nem mászkálok,
hiszen holdkóros nem vagyok.
Gőg Ödön:
Ne szórakozz Piperkőci,
próbálj meg komolyan venni!
Jövő héten próbát teszek,
ahhoz kérem segítséged.
Ha sikerül majd a tervem
nem tart vissza semmi engem
attól, hogy a trónra lépjek,
s az ország királya legyek.
Piperkőci:
Kedves Ödön, ne próbálkozz!
Az a próba sikert nem hoz.
Ha nem sikerül a terved,
kóterben lesz majd a helyed.
Nem oly pompás, mint kastélyod,
De remélem, majd megszokod.
Gőg Ödön:
Idefigyelj, Piperkőci,
azt a próbát meg kell tenni,
hisz nálam a varázsszer,
nem maradhat el a siker.
Most már tudod a titkomat,
gondolom, hogy velem tartasz.
Ha a lány kikel a tóból,
az udvar népe majd tombol.
A király meg mást nem tehet,
elfogad engem vejének.
Piperkőci:
Gondolom, ha most segítek,
később is barátod leszek.
Gőg Ödön:
Kapsz majd tőlem címet, rangot,
de nézzük, most mi a dolgod.
Gyere, nézz ki az ablakon!
Látod, ott lent a tóparton
az emelvényt már ácsolják,
a zászlókat kiaggatják.
Annyi lenne a kérésem,
hogy ott minden rendben legyen.
Látod a tótól távolabb,
ott ahol a köznép mulat,
van nagy zsivaj, dínomdánom,
Lemegyek és kipróbálom.
Piperkőci:
Én is megyek a tópartra,
előkészíttetem holnapra:
a lelátót, a porondot,
hogy erre ne legyen gondod.
Együtt elhagyják a színpadot.
|