Drámák : Az aranyhallá változtatott királylány 2. |
Az aranyhallá változtatott királylány 2.
Jelige: Lilacipő 2011.04.25. 10:31
Szín:
A kastély kertje, háttérben a kastéllyal.
A királyfi bejön a színre a „Beültettem kiskertemet”, kezdetű dalt énekli. Vizsgálgatja, igazgatja a bokrokat. Közben meg-megáll, nézegeti a palotát.
Főkertész:
Bejön, kicsit álldogál, majd a fiúhoz lép és megszólítja.
Látom, mikor megteheted,
szemed egy ablakra veted.
Kedves fiam hagyj fel ezzel,
királylánynak királyfi kell,
vagy legalább báró legyen -
ezért vagy te esélytelen.
Királyfi:
Köszönöm az aggodalmát,
de szeretem e királylányt.
Tudom, szeretné Gőg Ödön,
s megtesz mindent égen, földön,
szeretné a király lányát,
de jobban apja hatalmát.
Főkertész:
látom, az udvart ismered,
És Gőg Ödönt nem kedveled.
Királyfi:
Igaz, báró az ő rangja,
de nagyon rossz a modora.
Mindent leszól, mindent lenéz.
Ö fejében van csak lángész.
Főkertész:
Nem buta ő, csak pökhendi,
ezért nem szereti senki.
Neki van a legszebb lova,
kifogástalan hintaja.
Királyfi:
Hisz ezek csak cifraságok!
Mit ér velük, ha nem boldog?
A sok külsőség elveszti,
nem jó neki soha semmi.
Főkertész:
Gyere fiam most énvelem,
a kastély mögötti kertben
nyílnak már a sárgarózsák,
azt szereti a királylány.
Közben kiérnek a színről.
Szín:
Piperkőci szobája. Tetszés szerint berendezve.
Gőg Ödön:
Kedves komám, Piperkőci,
ideje lenne öltözni!
Megyünk a király elébe,
Rózsakirály tróntermébe.
Megkérem a lánya kezét,
ehhez kellesz, mint segítség.
A násznagyom most te leszel,
a királynak te mondod el,
hogy nőül veszem a lányát,
s hozzá fele királyságát!
Piperkőci:
Ó, borzalmas, nem tehetem,
nincsen hozzá semmi kedvem!
Nincs egy göncöm, mit felvegyek
a sok moly mindent megevett.
A szép tarka slafrokomat
sem kímélte az a sok gaz.
A rizsporom is elfogyott,
a parókám meg megkopott.
Így utcára sem mehetek,
mert megszólnak az emberek.
A nadrágom nem túl éles,
a cipőm orra sem fényes.
Gőg Ödön:
Kis Pojáca, jó barátom,
a sirámaidat unom.
Van vagy háromszáz nadrágod,
s legalább annyi kabátod.
Cipőd is van vagy hetven pár,
szekrényedben halomban áll.
Ne nyavalyogj most már tovább,
indulnunk kell, vár a király!
Narrátor:
A nyavalygás ellenére,
és Ödön nagy örömére
Piperkőci felöltözött,
vett magára cifra göncöt.
Sárga nadrág, kék nyakkendő,
kunkor orrú lila cipő,
piros színű térdszalag,
nagykarimás zöld kalap.
Ezt ő mind magára szedte,
most már magát jól érezte.
Szín:
A király trónterme.
Bejön a király mögötte egy őrrel. Leül a trónra. Az őr megáll mellette.
Várnak. Gőg és piperkőci berohannak, felületesen meghajolnak, és Piperkőci máris kezdi.
Piperkőci:
Lánykérőbe jöttünk ide,
Kérdés, Ödönhöz adod-e
feleségül a leányod?
Nincs ezen mit gondolkodnod:
Ödön gazdag, bátor, vonzó,
pont a lányod mellé való.
Gőg Ödön:
Piperkőci, fogd rövidre,
térjél inkább a lényegre!
Piperkőci:
Nagy királyom, elkelt a lány,
nézzük, mi lesz a hozomány!
Gőg a fél országot várja,
ha kicsit több, azt se bánja.
A koronán nem osztozik,
az kétfelé nem vágatik.
Azt hiszem, az természetes,
hogy az egész az övé lesz.
Gőg Ödön:
Piperkőci jól beszéltél,
de tovább már hadd mondjam én.
Már döntöttünk a lényegről,
beszéljünk az esküvőről.
Ne várjunk vele sokáig,
legfeljebb csak három hétig.
Addig talán elviselem,
hogy koronátlan a fejem.
Az ebédre pedig legyen:
Húsleves, mert azt szeretem!
És a menyasszonyom csokra
kökörcsin legyen, ne rózsa.
Piperkőcihez sziszegve:
Mert a rózsát úgy utálom,
király leszek, mind kivágom.
Király:
Báró Gőg a lányom kezét
megkérte, ez legyen elég.
Hadd beszéljek előbb másról,
a szükséges jó modorról.
A terembe berontani,
meghívásra későn jönni,
fél országot követelni -
bevallom, hogy ez nem semmi!
A lányom meg majd maga dönt,
hogy kedveli-e Gőg Ödönt.
Kis szünet. A trón mellett álló őrhöz:
Megkérem az őrkapitányt,
hogy hívja be a királylányt.
Az őr az ajtóhoz megy, és belép a királylány. Odamegy a trónon ülő apjához. Ödönék meghajolnak. A királylány fejbiccentéssel köszön.
Kedves lányom, figyelj nagyon,
s döntsél utána szabadon.
Gőg Ödönnek a kérése,
hogy legyél a felesége
Gőg Ödön:
Szép királylány, báró vagyok,
ezért érzem azt a jogot,
hogy feleségül vegyelek,
és fél ország ura legyek.
Királylány:
Kedves Ödön, ön egy kérő,
származása előkelő,
a rangja is megfelelő,
de modora nem megnyerő.
Nos célját itt nem érte el
távozzon Isten hírével.
A királylány elhagyja a termet. Majd gőgék is távoznak.
Szín:
Háttér a palota festett képe.
Gőg és piperkőci bejön. Ödön felháborodva:
Gőg Ödön:
Mit is gondol ez a fruska,
a szűrömet hogy kirakta.
Nem is ő az, kit sajnálok,
hanem a fél királyságot.
Pedig ennek nincs még vége,
kimegyek a nagyerdőbe,
a vén Hókuszt megkeresem,
varázsitalt készít nekem.
Nem tűr halasztást a dolog,
jobb, ha azonnal indulok.
Szín:
Az előző hátteret felhúzzák (leeresztik).
Festett erdő barlangbejárattal.
Ödön bejön, járkál a bejárat előtt.
Gőg Ödön:
Ha a lábam nem reszketne,
a bátorságom meg meglenne
ahhoz, hogy ide belépjek,
és Hókusszal szembenézzek.
Bizony nem álldogálnék itt,
bemennék én a mindenit!
Közönséghez:
Mondjátok meg, hogy mit tegyek,
maradjak-e vagy bemenjek?
Kivárás után:
Hogy a tervem véghezvigyem,
mindenképpen be kell mennem.
Hókusz:
Bújj be Ödön, érzem, te vagy,
én már korábbra vártalak.
Tudtam, hogyha gonosz terv kell,
azzal hamar készen leszel.
Hallottam az esetedről,
a nagyhírű lánykérésről.
Nem is lenne Gőg a neved,
ha ez nem sértene téged,
nem bosszúra áhítoznál,
és a trónról lemondanál.
Szín:
Az előző hátteret felhúzzák (leeresztik).
Bent vagyunk Hókusz barlangjában. Üstök, kanalak, varázsfüvek, fekete macska, Hókusz vállán varjú.
Gőg Ödön:
Nagy varázsló, kedves Hókusz,
segíteni már csak te tudsz.
Kell egy kicsi varázsital,
de lehetőleg azonnal.
A varázsszer olyan legyen,
ha az ivóvízbe teszem,
s a királylány, ebből iszik
és a kerek tóba’ fürdik,
ha a víz alá lebukik,
szép aranyhallá változik.
Hókusz:
Ez egyszerű dedós munka,
még egy óvodás is tudna
ilyen italt készíteni.
Nincs is hozzá kedvem semmi.
Gőg Ödön:
A feladat nem csak ennyi,
a szernek azt is kell tudni,
hogy a tóban lévő halak
Mind arannyá változzanak.
Hókusz:
Így már rendben, elvállalom,
azt az italt megcsinálom.
A tűzön a víz már meleg.
Az üstbe most beleteszek:
farkasalmát, medvetalpat,
mandragórát, varjúhájat,
fekete macskagyökeret
és ördögharaptafüvet.
Szükséges még tinóöröm,
most ezeket mind kifőzöm,
elkészül a varázsital,
ettől lesz majd szép aranyhal
a királylány, ha megissza.
Közben átad egy fehér fiolát.
Nem is változik ő vissza.
De kapsz még egy kék fiolát,
amelyiknek a tartalmát
csepegtesd a tó vizébe.
Ennek éppen hét cseppjére
kikel a tóból a leány,
örvendezik majd a király.
Közben átadja a kék fiolát.
Gőg Ödön:
Köszönöm a segítséget,
a király már mást nem tehet,
nekem adja a leányát…
Hókusz:
Várj Ödön, a kutyafáját!
De azt azért ne felejtsd el,
hogy ez az ellenvarázsszer
hatását még nem érte el,
erre bizony még várni kell.
De eljön majd az az idő
mikor a hold majd nagyra nő,
és ha a telehold képe
megfürdik a tó vizébe’,
akkor a szert öntsd a vízbe,
vigyázz nagyon minden cseppre!
Gőg Ödön:
Most már tényleg mindent tudok,
így hát végleg elbúcsúzok.
Reszkess király, reszkess leány,
enyém lesz még a hozomány.
|