SZEMÉLYEK

ATROPOSZ / „ATRI”

LAKHESZISZ / ,,LAKSZI”

KLÓTHÓ / ,,KLÓTHI”

FÉRFI

NŐ

APOLLÓN

HERMÉSZ

ELLENŐR

NIMFA

NIMFÁK

BÉRGYILKOS  

HELYSZÍN: A MOIRÁK OTTHONA, VALAMINT AZ UTCA A HÁZUK ELŐTT.

I. felvonás

1.   jelenet

Reggel. A függönyök még lent vannak. A színpad bal szélén egy asztalkán egy régi gramofon van. Belép Lakheszisz és feltesz egy lemezt. A gramofon elindul és recsegő hangján egy régi Karády Katalin melódiát kezd el játszani. Lakheszisz gyönyörködve tesz néhány mozdulatot, majd seprűt ragad, és táncolva-dúdolva elkezdi takarítani a színt, mely tele van színes fonal darabokkal, közben pedig a zenére gesztikulál, mímeli az éneket.

Függönyök fel. A színen egy egyszerűen berendezett szobát látunk: középen egy asztalt, körülötte egy rokkát és három széket, jobbra hátul egy kis íróasztalt számítógéppel és akta halmokkal, mindemellett egy jó magas létrát. Balra egy kijáratot az utcára. A szoba plafonjának két vége közt temérdek fonál van kikötve. Mindenféle színben és vastagságban előfordulnak.

Belép Klóthó egy nagy fonott kosárral a kezében, mely telis tele van színes szálakkal, kicsit ő is táncol, ám, míg Lakheszisz viszonylag visszafogottan, addig ő rendkívül gyerekesen. Klóthó végül leül a rokka mellé és elkezd szőni. A zene lassan elhall, és Lakheszisz is befejezi a sepregetést. Egy lapát segítségével egy kupacba gyűjti a lehullott maradvány fonalakat. KLÓTHÓ Te, Lakszi!

LAKHESZISZ Hmm?

KLÓTHÓ Sok dolgunk lesz ma?

LAKHESZISZ Várj csak!... (a köténye zsebéből elővesz aprócska pápaszemet, majd egy alaposan összehajtogatott papírlapot.) Most nyomtattam ki a napirendet. Mindjárt megnézem. (végigfutja.) Hm…hm… Igen. Mára úgy negyven tucat fonalat kell megfonni és kimérni, valamint lesz még úgy kilencszázhetvenhat, amit el kell vágni. (szünet.) Atri!

ATROPOSZ (kintről) Mi van?

LAKHESZISZ Gyere csak be! Dolog van.

ATROPOSZ Jó. Megyek.

Furcsa kopogó hangok és nagy kínlódó sóhajok szűrődnek be kintről, majd megjelenik csoszogva Atroposz egy járó kerettel.

ATROPOSZ (zihál) Csak… olyan… lassan... haladok… ezzel a vacakkal. (mérgesen megáll) A fene essen bele, én ezzel nem tudok járni!

LAKHESZISZ (álmélkodva) Mégis, minek az neked?

ATROPOSZ (újból nekigyürkőzik, de végül egy tapodtad sem halad) Mert… az orvos… azt mondta… A francba már ezzel!

Megáll, majd egy hirtelen mozdulattal felkapja és kihajítja a színről a járókeretet, végül nyugodtan, fiatalosan besétál a színre.

ATROPOSZ (normális hangon) Szóval, azt mondta, hogy az én koromban…

KLÓTHÓ és LAKHESZISZ (ijedten) Te elárultad neki a korodat?!

ATROPOSZ Neeem, vagyis nem egészen.

LAKHESZISZ Akkor jó.

ATROPOSZ (pajkosan) Megkérdeztem, mennyinek gondol, és aztán ráhagytam. Így most hivatalosan százhuszonnégy éves vagyok. Jó mi?

KLÓTHÓ De ugye tudod, hogy valójában nem ennyi vagy?

ATROPOSZ (sértődötten) Most mit rontod itt el az ember örömét? Rég éreztem magam ilyen fiatalnak.

LAKHESZISZ (békítően) Nem úgy gondolta

KLÓTHÓ (behúzva a nyakát) Tényleg nem.

ATROPOSZ (megenyhülve) Na szóval… Úgy gondolta, az én koromban már elkelhet egy ilyen.

LAKHESZISZ De hát… nincs is rá szükséged!

ATROPOSZ Tudom. (hamiskásan elővesz egy pipát és meggyújtja) Én is ezt mondtam. (a szájába veszi) De nem baj. Hamarosan új orvosam lesz. (vigyorogva letüdőzi a füstöt)

Klóthó ijedten abbahagyja a szövést.

LAKHESZISZ (rosszat sejtve) Atri, ugye tudod, hogy nem lehet korábban…

ATROPOSZ Tudom hát. (rövid szünet) Megnéztem az előjegyzésben.

LAKHESZISZ Ja, az más

KLÓTHÓ (újra szőni kezd) Te Atri! Nem félsz, hogy… szóval hogy még meggyulladnak a fonalak?

ATROPOSZ (kéjesen szippant) Ugyan, alig pár egység hosszúak. Nincs, mi elégjen. Amúgy kikkel lesz ma dolgom?

LAKHESZISZ (újból átnézi a lapot) Ügyvédek, politikusok, milliárdosok…

ATROPOSZ (fanyalogva) Normális ember egy se?

LAKHESZISZ (rázza a fejét) Nem nagyon.

KLÓTHÓ Ez jót jelent, nem?

LAKHESZISZ Mire gondolsz?

KLÓTHÓ Hát, hogyha Atri végzett, többen lesznek a normális emberek.

ATROPOSZ (gonoszul vigyorog) Nézőpont kérdése az egész.

LAKHESZISZ Ejnye, lányok, vegyétek komolyan a kötelességeteket! (rászól Klóthóra) Hóhó… várj csak! Ennyi elég lesz. (előkap egy óriási, mágneses mérőszalagot és leméri) Ennek csak öt egységnek kell lennie, te pedig már hatnál tartasz.

KLÓTHÓ (méltatlankodva) Most bontsam le?

ATROPOSZ Nah, még szép!

KLÓTHÓ De hát… ez egy állatorvosé lesz! Megmenti majd a kiscicákat és a…

LAKHESZISZ (szigorúan, de aztán enyhébben) Klóthó! Ne tévesszen meg egy ember foglalkozása. Ez egy rossz ember lesz. Verni fogja a feleségét.

ATROPOSZ Ráadásul még iszákos is lesz. (megvetően) Ennek három és fél egység is elég lenne.

LAKHESZISZ (megint szigorúan) De nem annyi lesz. Öt lett neki kiszabva, és meg is fogja kapni. Se többet, se kevesebbet.

KLÓTHÓ (bűnbánóan) Jól van. Megértettem. (bontani kezdi az előírt mértékig)

Atroposz hirtelenjében a zsebébe nyúl és egy kis marék homokot vesz ki, melyet ráfúj Klóthó fonalára.

KLÓTHÓ Naaa! Mit csinálsz?

ATROPOSZ Csak megfűszereztem kicsit az életét.

Lakheszisz csípőre teszi a kezét és nagyon csúnyán ránéz.

ATROPOSZ (ártatlanul) Most mi van? Sehol sincs megírva, hogy ez tilos.

LAKHESZISZ Valóban, de TE tudod, hogy ezt nem szabad. (rövid szünet) Elő ne forduljon még egyszer!

ATROPOSZ (pimaszul, Klóthót utánozva) Jól van, na.

Vígan szipákol tovább.

2. jelenet

Délelőtt. Ajtónyílást jelző csengő hangja.

ATROPOSZ (szájában a pipával) Biztos kuncsaft érkezett.

LAKHESZISZ Klóthi, megnéznéd ki az?

KLÓTHÓ De hát nekem sok a dolgom!

ATROPOSZ (elővesz egy, körülbelül egy méteres ollót) Én meg ollót élesítek, nem látod? Egyébként is: fáj a… lábam.

LAKHESZISZ Nem azt mondtad az előbb, hogy…?

Atroposz gyilkos tekintettel, enyhén felemeli a tekintélyes méretű ollót.

LAKHESZISZ (meggyőzve) Klóthó, pattanj!

Klóthó fintorogva kimászik a rokka mögül, de mire kiérne, balról belép egy jellegtelen külsejű ember, aktatáskával szürkés ballonkabátban. Megemeli a kalapját a meglepett Klóthó előtt.

ELLENŐR (színtelen hangon) Kezit csókolom! (észreveszi a másik két nőt is) Az önökét is.

KÓRUSBAN Jó napot kívánunk!

ELLENŐR (elővesz egy noteszt) Nem tudom, jó helyen járok-e. (szemüveget keres elő) Ez itt a Tölgyfaliget utca 3. szám?

LAKHESZISZ Igen, kérem.

ELLENŐR (méricskélve őket) És önök lennének a Moira ZRT.?

KLÓTHÓ (lelkesen) Igen, mi vagyunk azok.

ELLENŐR (unottan, mappát és tollat vesz elő, majd jegyzetelni kezd) Akkor… gondolom, tájékoztatták önöket az érkezésemről.

A három nő egymásra néz, majd az Ellenőrre.

ELLENŐR Megkapták az Ellenőrző Hivatal írásbeli értesítését, ugye?

LAKHESZISZ Hivatal?

KLÓTHÓ Ellenőrző?

ELLENŐR Hogy egy rövid vizsgálat lefolytatása után megállapítsuk működési engedélyük létjogosultságát, valamit annak meghosszabbítását, továbbá, hogy a létesítmény működtetése szakszerűnek mondható-e. (lapot néz, szünet) Merre találom a Moira ZRT. vezetőit, név szerint Atroposzt, Lakhesziszt és Klóthót? (magában mormogva) Milyen furcsa nevek… na, mindegy. (hangosabban) Tehát?

LAKHESZISZ Mi vagyunk azok.

KLÓTHÓ Igen, mi!

ELLENŐR (lehúzza a szemüveget az orrnyergére, és úgy vet rájuk egy pillantást) Valóban? (jegyzetel) Értem. Szóval,… összefoglalnák kérem, hogy pontosan miféle tevékenységet folytatnak is önök?

LAKHESZISZ (büszkén kihúzza magát) Mi egy ősi mesterséget űzünk.

ELLENŐR (kezében megáll a toll) Pardon, mit is mondott? (rövid szünet) Csak nem?...

ATROPOSZ Nem úgy értette.

ELLENŐR Akkor jó. Ellenkező esetben… (körbesétál és mindent megnéz, jegyzetel, közben cicceg) már ugrott is volna az engedélyük, nem beszélve egy jókora bírságról, melyet az illegális tevékenységekről szóló törvénycikkely, a 12-es paragrafus 3-as A per II-es cikkelye ír elő...

KLÓTHÓ (odasúgja Atroposznak) …Te, szerinted ez meddig fog tartani?

ATROPOSZ (vállat von) Zeusz tudja; sokáig. Ezek a hivatalnokok nehezen levakarhatóak.

LAKHESZISZ (sziszegve) Csitt legyen!

ELLENŐR (semmit sem vesz észre) Szóval, definiálnák kérem a tevékenységüket a munkakörüket illetően?

KLÓTHÓ (mint egy kis iskolás, jelentkezik) Én, én, én, én, én! Had én!

ELLENŐR (kegyesen) Hallgatom.

KLÓTHÓ (lelkesen felpattan és vigyázzba áll, mint aki felel) A Moirák, vagyis mi, vagyunk az emberi élet végzetének irányítói. Én Klóthi,… (Lakheszisz megrántja a ruháját) akarom mondani Klóthó, szövöm az élet fonalát ezzel a kis rokkával. Nővérem, Lakheszisz gombolyítja, s méri le a kiszabott az időt. Majd Atroposz, aki a legidősebb köztünk, elvágja a megfelelő helyen a kimért fonalat. Így ügyelünk a világmindenség rendjére.

Klóthó vigyorogva ül vissza.

ELLENŐR (rezzenéstelen arccal) Értem. Köszönöm. Szóval… (szünet) Elnézést, de ön dohányzik?

Atroposz majd lenyeli a pipát.

KLÓTHÓ (riadtan a szája elé kapja a kezét) Juj!

ATROPOSZ (bambán) He?

ELLENŐR Itt? Egy fokozottan tűzveszélyes holmikkal teli helységben? (kéjesen körmöl) Meg kell, hogy mondjam, nagyot csalódtam önökben.

LAKHESZISZ (csitítóan, látva az ollójával játszadozó Atroposzon a dühkitörés első jeleit) Ellenőr úr, kérem. Biztosíthatom, kivételes esetről van szó.

ELLENŐR Valóban? Nos, mindez nagyon szép, de a helyzeten semmit sem változtat. A szabály az szabály.

ATROPOSZ (bűbájos hangon, miközben elkezd az olló pengéin játszadozni egy fonállal) Mondja csak, kedves Ellenőr úr. Maga szerint… mennyi idő adatott meg magának… úgy sac per kábé?

LAKHESZISZ (suttogva, halálra váltan) Atri, ne!

ELLENŐR (zavartan) Nekem? Nem tudom. Én nem értek az ilyesmihez, bár Lukrécia nénikém, aki, tudják félállásban jósnő… szóval őszerinte szép hosszú életvonalam van, (tenyerét kezdi simogatni mosolyogva) és az orvosom szerint is kitűnő egészségnek örvendek. Miért kérdi?

ATROPOSZ (ártatlanul) Ó, én ebben nem lennék olyan biztos. Azok az orvosok semmit se tudnak, nem beszélve a kontár látókról (lepillant az ollóra és a fonálra, majd elkezdi fűrészelni a szálat a pengén)

LAKHESZISZ Fejezd be, Atri!

ELLENŐR (halálra váltan) Most nézem csak, hogy elszaladt az idő. Nos, nekem mennem kell… (megemeli a kalapját és hanyatt homlok kimenekül) és az értékelés miatt ne aggódjanak. (kintről) További kellemes napot, hölgyeim!

Szünet, Lakheszisz és Klóthó utána néz.

LAKHESZISZ Atri, ez most miért kellett? És ha mégis bevonja az engedélyünket?

ATROPOSZ Azt próbálja csak meg. Zeuszra mondom, akkor megkeresem az igazi fonalát!

LAKHESZISZ Miért? Ez nem az?

ATROPOSZ Dehogy is! Ehhez még nincs élet rendelve.

KLÓTHÓ (elismerően) Tyű Attri, de bátor vagy! Én nem lettem volna képes így szembeszállni vele.

LAKHESZISZ (epésen) Most nézd meg, Atri! Jó példát mutatsz a gyereknek.

KLÓTHÓ (mérgesen) Nem is vagyok gyerek!

ATROPOSZ (vállat von, majd ártatlanul, megint szájába veszi a pipát) Csupán rámutattam az érem másik oldalára. A sötétebbikre. (Klóthóra kacsint)

Klóthó nevet, Lakheszisz pedig szigorúan csóválja a fejét.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.23. 11:39 kodrane Nem tudni milyen a megjelenésük, milyen ruhát viselnek?  Szerintem tudnunk kellene!