A fal mögött
Jelige: Swharah 2011.04.22. 10:00
,,I’m shying from the light,
I always loved the night,
And now you offer me eternal darkness.”
(Depeche Mode – One Caress)
SZEMÉLYEK
FÉRFI
NŐ
HANGSZÓRÓ / ÁPOLÓ
HELYSZÍN: EGY EGÉSZSÉGÜGYI KOMPLEXUM
TÖRTÉNIK: NAPJAINKBAN
1. jelenet
A színen két, egymással szomszédos szoba. Egymástól csak egy fal választja el őket. A berendezés egyszerű mindkettőnél: a bal oldalon az előtérben egy asztal, tőle balra egy ágy és egy mosdótál, a háttérben egy szekrény és egy ajtó, felette hangszóró. Teljesen puritán, steril színek. Sehol egy használati tárgy. A szoba üres.
A jobb oldala balhoz hasonlóan van berendezve, de ezen látszik, hogy régóta laknak a szobában: tele van könyvekkel, és egyéb használati tárgyakkal; kisebb rendetlenség uralkodik benne. A Nő egy székben ül és olvasgat. Ruhája jellegtelen: fehér póló és nadrág.
A bal oldalon nyílik az ajtó és ,beesik’ a Férfi, kezében egy bőrönd. Valaki betaszigálja, de nem látni, ki. A Férfi drága öltönyt visel.
A Nő meglepetten felnéz és fülel.
FÉRFI (kifele beszél az ajtón) És most várjak itt? Mégis meddig?... (mintha választ kapna) Értem… (az ajtó becsukódik.) Még ilyet! (ránéz az órájára) A francba! Lehet, nem fogom elérni a gépet.
NŐ (örülve, hogy hangot hall) Én sem hiszem.
FÉRFI (megrettenve, körbenéz) Ki szólt?... Merre van?
NŐ A maga melletti szobában.
A Férfi elindul a hang irányába.
NŐ Itt vagyok.(rövid szünet, a Férfi keresi). Itt.
A Férfi megáll
FÉRFI Oh, szóval itt. Üdv! Nagyon örvendek!
NŐ Én úgy szintén.
FÉRFI Mondja mégis…, miből gondolja, hogy nem érem el a gépet? (fontoskodva) Nekem ugyanis azt mondták, hogy csak néhány vizsgálat és talán már mehetek is…
NŐ (szomorkásan) Azt mondták: ,,talán”. (rövid szünet) Gondolom, maga is az új sertés influenza miatt került ide, ugye?
FÉRFI Igen, úgy van...
NŐ (cigarettára gyújt) …Akkor egyhamar nem engedik ki innen.
FÉRFI Ezt nem mondja komolyan! (rosszat sejtve) Maga mióta van itt?
NŐ Milyen évet is írunk?
FÉRFI (elhűlve) Olyan régóta van itt, hogy azt sem tudja, mi a mai dátum? (szünet)
2009. július 10.
NŐ (számol) Lássuk csak… akkor úgy másfél éve.
FÉRFI (elsápad) Másfél éve?! Te jó ég!
NŐ Most, hogy mondja. Valahogy sokkal többnek tűnt. Mintha mindig is itt lettem volna. Különös. (enyhén vállat von, majd megint rápillant a könyvre, de nem olvas)
FÉRFI (zihál, kezd kiborulni) Másfél éve! Az nem lehet! Én nem maradhatok addig! (az ajtóhoz ugrik és dörömbölni kezd, majd rugdossa) Engedjenek ki, segítség! Hallják? Engedjenek ki!
NŐ Nem hallják,… illetve, azt hiszem, nem is akarják. (lapoz)
FÉRFI Hogy tud ilyen nyugodt lenni?!
NŐ Ó, én már rég túl vagyok ezen. Meglátja, majd maga is hozzászokik.
FÉRFI Én? Még mit nem! Soha!
NŐ (sztoikus nyugalommal, behajtja a könyvet) Tudja, még az első hetekben, miután a szűrésen kiszúrtak, nagyon meg voltam ijedve. Sokat sírtam és azt kívántam,…
FÉRFI …Kérem, folytassa…
NŐ …bárcsak álom lenne ez az egész. De most,…
FÉRFI Igen?
NŐ …végül is, nem olyan rossz itt. Mindenem megvan, ami csak kell.
FÉRFI (felfortyan) Na ne mondja! Engem a reptérről rángattak be, mondván, hogy a hőkamera kimutatta nálam a kórt. Épp útban voltam egy nagyon fontos tárgyalásra, hogy megkössek egy, talán milliárdokat hozó üzletet és… (közben körbe néz) Amúgy hol a francban vagyunk? (leül az ágyra)
NŐ (hegyezi a fülét) Fogalmam sincs. A sok lefelé liftezés alapján gondolom, valahol a föld alatt… Miféle üzletet…?
FÉRFI Mi?
NŐ …akart kötni?
FÉRFI (büszkén) Hát, neveket sajnos nem mondhatok, de elégedjen meg annyival, hogy én vagyok a közvetítő két igencsak nagy cég között, hogy az általam vezetett tárgyalások során létrejöjjön közöttük a fúzió.
NŐ (szkeptikusan) Ó, és az jó?
FÉRFI (lelkesen) Feltétlenül, tudja ha létrejön köztük az egyesülés, a részvények az egekbe fognak szökni és…
NŐ (unottan) Nem érdekelnek a részletek. Arról meséljen inkább, hogy mi újság odakint!
FÉRFI (megsértve, hogy félbeszakították) Na mi van, nem olvas újságot?
NŐ Nem igazán. Itt ugyanis nem adnak se tévét, se rádiót. A többiről már nem is beszélve. Viszont az Egészségügyi Komplexumnak van egy saját kiadványa. Csakis a betegek részére.
FÉRFI Akkor tulajdonképpen képben van.
NŐ Nem egészen. Én ugyanis nem ezt kérdeztem.
A Férfi hallgat.
NŐ Milyen az élet odakint? Mennyiben változott… azóta, hogy utoljára kint jártam?
FÉRFI Nehéz megmondani. Másfél év alatt… szerintem, nem változott olyan sokat… Nem tudom.
NŐ És az emberek?
FÉRFI Mi van velük?
NŐ Ők,… ugyanolyanok?
FÉRFI (nevet) Mire gondol?
NŐ Bocsásson meg, de már jó ideje nem beszéltem senkivel odakintről.
FÉRFI (gúnyosan) Hát, most hogy mondja: nőtt még két fejünk, meg vagy hat lábunk, de más, számottevő változás nem történt.
NŐ (nem veszi fel) Az eltelt idő alatt… rosszabbak lettek, vagy jobbak?
FÉRFI Hogy rosszabbak, vagy jobbak... Hát ez meg miféle kérdés?
NŐ Szerintem egyszerű és könnyen megválaszolható.
FÉRFI Azt javaslom, olvasgassa gyakrabban azokat a kiadványokat. Hátha okosabb lesz tőle.
NŐ De engem a maga véleménye érdekel. Egyébként is, szerintem rendesen megrostálják az abban leközölt híreket. (megint kinyitja könyvet és lassan lapoz párat)
FÉRFI Na, ne fárasszon…
NŐ …De mégis. Mondja…
FÉRFI (türelmetlenül)…Mit tudom én!
NŐ Ezt nem tudja?
FÉRFI Én nem foglalkozom efféle marhaságokkal. Nincs nekem erre időm! (szünet, fülel) Mi az, mit lapozgat? (gonoszul) Netán a Bibliát? (nevet)
NŐ Hallja, hogy lapozok?
FÉRFI Ebben a fülsiketítő csendben mindent hallani.
NŐ (fel sem veszi) Nem, nem azt…
FÉRFI Már a kérdéseiből ítélve, arra gondoltam azt…
NŐ (mosolyogva) Nem. Ez csak egy verses kötet, benne az elmúlt évek legszebb verseivel.
FÉRFI (elhúzza a száját) Na és, az jó?
NŐ Igen, nagyon is. Megnyugtat. Elűzi a káros, kósza gondolatokat.
FÉRFI (meglazítja a nyakkendőjét) Na igen, az tényleg nem árt.
NŐ (mosolyogva) Ezt hallgassa:
,,Fonák bölcsesség az emberé
mikorra kissé már pedzené
úgy kapja meg mint fölöslegest
próbáját nem bírja már a test…
A Férfi hangosan ásít.
NŐ…gyűlnek az évek apad a lét
tanuld a létidő tételét
minő Isten-vetette csel:
ahogy gyarapszik úgy fogy el.”*
Ugye milyen szép?
FÉRFI (megdörzsöli a szemét) Sajnálom, de engem mindennemű művészet és filozófiai okoskodás hidegen hagy. Én csak a számokban hiszek.
NŐ Nem kifejezetten széplélek, igaz?
FÉRFI Nem, nem mondanám. De látom, maga nagyon is az.
Csengőszó hallatszik, majd lágy, relaxáció zene és egy idegesítően nyugodt hang szólal meg a hangszóróban.
HANGSZÓRÓ Kedves Betegeink! Elérkezett a vacsora ideje. Kérjük, utána ne felejtsék el bevenni az esti gyógyszereiket.
Az ajtó alján lévő retesz kinyílik és betolnak rajta egy tálat.
A Férfi ráugrana a kéz tulajdonosára…
FÉRFI Hé!
A retesz visszaárul.
A Nő meg sem moccan, tovább lapozgat. A Férfi odamegy és felemeli a tálat, bizalmatlanul megszagolja, majd elfintorodik.
FÉRFI (vonakodva) Én ezt meg nem eszem!
NŐ (fel se néz) Rosszabbul néz ki, mint amilyen az íze.
A Férfi fanyalog.
A Nő felpillant a falra, mintha magára a Férfire nézne.
NŐ Egyen. Holnap jó erőben kell majd lennie.
FÉRFI Miért?
NŐ A vizsgálatok miatt.
FÉRFI Vizsgálatok? Tehát csak holnap kerülök sorra? Ezt nem hiszem el! Mégis mi a francnak váratnak?! Nekem nincsen semmi bajom!
NŐ Csak nem a semmiért hozták be. Hisz maga mondta: jelzett a hődetektor.
A Férfi morogva káromkodik.
NŐ (folytatja) Most ezt mondja. Meglátja, utána sokkal jobban lesz. (rövid szünet) A nap második felében pedig beállítják a napi gyógyszeradagját.
FÉRFI Miért? Magának használt?
NŐ (vállat von, bár a Férfi nem látja) Fogjuk rá. (szünet) Milyen tünetei voltak?
FÉRFI Őszintén? (sóhajt) Semmi különöset nem éreztem, amit tünetnek lehetne nevezni.
A Férfi szemügyre veszi a pirulákat.
FÉRFI Gyógyszerek… és zárak. (ránéz az ajtóra) Hát ez remek! Mint valami őrültek házában.
NŐ Talán. (nevetve, majd bátorítóan) Azért nem olyan rossz itt.
FÉRFI (hitetlenkedve) Ha maga mondja.
NŐ Majd meglátja. (feláll és elmegy az ételért)
A Férfi elveszetten üldögél az ágyán, majd megkóstolja a sárgás kásaszerű ételt. Majdnem kiköpi.
FÉRFI Atyaég! Ez borzalmas!
A Nő is megkóstolja, neki sem ízlik túlságosan, de uralkodik magán.
NŐ Hát… mit tagadás… A tegnapi jobb volt.
FÉRFI (ledobja a kanalat és eltolja a tálat jó messzire magától) Mégis mit tettek ebbe a… maszlagba?
NŐ (nagy önuralommal kanalazza) Állítólag valami vitaminos-tápszeres kása. Erősíti az immunrendszert.
FÉRFI (epésen) Na persze, vagy kimúlok majd tőle.
A Férfi végig dobja magát az ágyon egy nagy sóhaj keretében. Szemét lehunyja, de nem alszik el.
A Nő tovább nézi a falat, közben eszik tovább.
HANGSZÓRÓ Kedves Betegeink! Kérjük, fejezzék be az étkezést és a gyógyszerek bevételét, mert hamarosan leoltjuk a villanyokat. A tálkákat kérjük, tegyék le a szokásos helyre. Jó éjszakát kívánunk!
FÉRFI (morcosan) A szokásos helyre?
A Nő leteszi a kanalat, feláll, hogy az ajtón lévő retesz elé tegye a tálat.
NŐ Igen, ide az ajtó elé. A kis reteszhez. Az ügyeletes ilyenkor szokott körbejárni, hogy összeszedje őket.
FÉRFI Az ügyeletes?
NŐ Még sosem láttam.
FÉRFI (felpattan) Remek! Végre tudok majd valakivel beszélni ebből a nyomorult kócerájból. (a tálat a reteszhez viszi)
NŐ (halkan) Azt kötve hiszem.
Retesznyílás, először a Nőét veszik el, majd amint kinyitják a Férfiét, az kiabálni kezd.
FÉRFI Hé, maga! Beszélnem kell a főnökével! Vigyen oda hozzá nyomban! (A retesz szó nélkül behúzódik) Hé! Nem hallja! (egyre jobban üvölt) Magához beszélek, maga süket rohadék, hallja! Hé! (kiabál, dörömböl)
NŐ Mondtam.
FÉRFI (vakkantva) Mit gúnyolódik?
NŐ Én nem gúnyolódom.
FÉRFI Inkább fogja be! (sóhajt, elkínzottan megdörzsöli az arcát)
A villanyt leoltják, bekapcsol az éjszakai világítás. Vörös fény öleli körbe sziluettjüket; a szoba közepén álldogáló Férfit, kinek kezd elszállni a haragja és az egykedvűen üldögélő Nőt. A Férfi az ajtót nézi tanácstalanul, a Nő pedig a falat, mely a Férfitől elválasztja.
Szünet. A Férfi leül az ágyra. A Nő elteszi a könyvet, majd bebújik a takaró alá.
NŐ Én most lefekszem. (keményen) Tegye ezt maga is.
A Férfi nem felel, mintha nem is hallaná.
NŐ (enyhébben) Jó éjszakát.
|