VIII. jelenet

(Dave beront az aktatáskájával. Cynthia az íróasztalán ruhaterveket rendezget.)

Dave:                Végzetes sorscsapás sújtott le ránk! (újból mozgásba lendül, bezárja az ajtót, behúzza a függönyöket, becsukja az ablakot, kihúzza a falból a telefonzsinórt)

Cynthia:     Elmondanád végre, hogy mi történt?

Dave:                (egy pillanatig csend) Nem. (ki a konyhába, Cynthia rendezgeti tovább a papírokat, Dave visszatér) De. (lesöpöri az asztalt, leteszi az aktatáskát) Nem voltál dolgozni?

Cynthia:     Megadtam magamnak egy szünnapot.

Dave:                Mindegy. Lényegtelen. (egész közel hajol) Ma reggel elkezdtem a napot, mint mindig. Azt hittem, egy teljesen nyugodt délelőtt lesz. És akkor lesújtott a sors vasökle. (felkattintja a zárat) Bemegyek és rögtön az ajtóban odaszól nekem Matt, hogy…

Cynthia:     Várj! A lúdtalpas Matt?

Dave:         Ki a fenét érdekel most Matthew lúdtalpa?

Cynthia:     Szóval mit mondott?

Dave:                Hogy elrendeztem-e a projektet. Ezt kérdezte: „Dave, elrendezted a projektet?”

Cynthia:     Mire te?

Dave:                „Persze, Matt, már hogy ne?” Fogalmam nem volt arról, miről beszél. Itt még nem fogtam gyanút. Aztán az asztalomon ott ált egy levél és John.

Cynthia:     Ő is az asztalon állt?

Dave:                Nem, mellette; és meg ne kérdezd, hogy a szakállas John, mert igen; az!

Cynthia:     Értem, szóval ott álltak ketten. A levél meg ő.

Dave:                Azt mondja… (Cynthia levegőt vesz, hogy megszólaljon, Dave ordít) Nem, nem a levél! (…) Szóval azt mondja, leveled jött. Ránézek, mondom neki, ez nem az enyém, egy női név van rajta. Azt mondja, az enyém, erre hitetlenkedve bár, de kinyitom. (felcsapja a táskát, odaadja Cynthia-nak a levelet)

Cynthia:     „Kedves Beatrice Collett! Örülök, hogy válaszolt a levelemre, habár nem öntől vártam az ajánlatot, de ezek szerint Mr. Higgs többé nem látja el ezt a posztot. Habár kissé újszerű volt az ajánlat, mégis megfontolandó. Személyesen szeretnék önnel találkozni Miss Collett, biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a közös hangot.”

Dave:         Magadban nem tudsz olvasni?! (csend, Cynthia leteszi a levelet)

Cynthia:     Kirúgtak a cégtől és ez a Collett vette át a helyedet?

Dave:         Dehogy! Nem rúgtak ki!

Cynthia:     Akkor ez meg kicsoda?

Dave:                Várj, előbb befejezem. Leraktam a levelet és John-ra meredtem, mire ő megkérdezte, hogy emlékszem-e valamire. Mondtam neki, hogy nem, erre töviről-hegyire elmesélte az egész történetet.

Cynthia:     Micsodát?

Dave:                Amikor Charlie legénybúcsúztatójára mentem, tényleg nem tudtam beugrani az irodába, így azt az átkozott iratot magammal vittem. John már a parkolóban várt és szinte kirángatott a kocsiból. Kikapta kezemből a táskát, amit be akartam rakni a csomagtartóba. Azt mondta, semmi ilyenre nincs időnk, mert elrontjuk a meglepetést. Bevonszolt az ajtón és leültünk egy szélső asztalhoz, ahol már vártak a többiek. Charlie bekötött szemmel ült középen és hol jobbra, hol balra kérdezősködött, hogy mi ez az egész. Aztán megjelent a nő. Bemászott Charlie ölébe, de mi nem vettük le a kötést. Aztán ittunk.

Cynthia:     Itt mintha kimaradt volna egy rész… Kicsit lukacsos a történet.

Dave:                És amikor részegek voltunk, valahogy előkerült az aktatáska. Talán elmeséltem Charlie-nak, hogy ez az ajánlat, alá kéne írni és feladni. Ő azt állítja, elmondtam neki. De ez mindegy már. John azt javasolta, hogy intézzük el ott, gyorsan. Innentől senki sem emlékszik semmire. Habár én még idáig sem emlékeztem. És ma megjött a válaszlevél. Ezek szerint végül aláírtuk és feladtuk az ajánlatot, annak a sztriptíztáncos-lánynak a nevén, azt hiszem, aki később a csokoládéval bekent melleit rányomta a papírra.

Cynthia:     Szóval csokival kentétek be a mellét!

Dave:                Nem kellett segíteni! Ő bekente magának. Bár ebben nem vagyok biztos, erre sem emlékszem.

Cynthia:     Tudod mit! Megérdemlitek.

Dave:                Ne csináld már ezt! Ez a pasas, a megrendelő, ez a Wittelsbach egy iszonytatos régimódi ember. Már az csoda, hogy a mell-lenyomat látványától nem kapott szívrohamot. A másik csoda pedig az, hogy még szóba áll velünk. Egy ilyen fontos üzletet elszúrni egy nyomorult legénybúcsúval!

Cynthia:     Megmondod neki, hogy tévedés volt, és találkozzon veled e helyett a sztriptíztáncosnő helyett.

Dave:         Azt nem lehet! Komolytalannak nézné a céget és fújhatnánk az üzletet!

Cynthia:     Igaza is van, a cég komolytalan!

Dave:         Nagyon jól tudod, hogy nem szoktam hibázni.

Cynthia:     De ha egyszer hibázol, akkor elképzelhetetlenül nagyot. És miért nem küldöd el valamelyik női munkatársadat tárgyalni Collett néven?

Dave:                Tudod, nekem van főnököm. De te úgy látszik már el is felejtetted, milyen az. Én nem bízom ezekben a nőkben. Bármelyikről el tudom képzelni, hogy tovább adja a hírt a főnöknek és akkor egy szempillantás alatt repülök. (szünet) A kolléganőim egyértelműen nem jöhetnek számításba, habár a Collett-csinálás nekem is megfordult a fejemben. Én nem rájuk gondoltam…

Cynthia:     Na arról ne is álmodj!

Dave:         Drágám, hiszen ez az egyetlen lehetséges megoldás, lásd be!

Cynthia:     Te léptél ebbe bele, mássz is ki belőle.

Dave:         Édesem, nem hagyhatsz cserben!

Cynthia:     Sajnálom, de azután a sztriptíztáncosnős ügy után nem segíthetek.

Dave:                Szóval innen fúj a szél! Egész életem egyetlen sztriptíztáncosnős afférja után megvonod tőlem a bizalmat. Ez szép! Jól van, egyezzünk ki. Te elfelejted nekem ezt a „kihágást”, én meg a te Chris-edet.

Cynthia:     Hiszen semmi sem történt köztünk Chris-szel.

Dave:         Na látod. Köztünk sem történt semmi ezzel a Beatrice-szel, különben emlékeznék rá! Kvittek vagyunk.

Cynthia:     Felejtsd el, semmi érzékem az építőiparhoz! Azt sem tudom, hogy kell felhúzni egy falat!

Dave:         A fontosabb dolgokat átvennénk!

Cynthia:     Nincs értelme.

Dave:         De te kifejezetten Collett-alkat vagy.

Cynthia:     Hát kösz!

Dave:         Nem úgy értettem, habár sztriptíztáncosnőként is…

Cynthia:     Válassz valaki mást!

Dave:                De nincs más! Drágám, meg kell értened! Csak te segíthetsz! Gondolj bele, mi lesz itt, ha kirobban ez a botrány! Jön a pasas, és kiderül, hogy nincs, és soha nem is volt semmiféle Beatrice Collett!

Cynthia:     Volt, csak nem ebben a munkakörben!

Dave:                Gondolkozzál már hosszútávon! Vagy várj, ne menjünk ennyire messzire: Gondolkozzál már!

Cynthia:     Tudod mit, David, menj, és oldd meg a problémádat! (ki)

Dave:         Könnyű azt mondani… (fény le)

IX.jelenet

(Csöng a telefon. Cynthia eddig skicceket rajzolt, most felkapja a fejét.)

Dave:         (kk.)Nem tudom fölvenni!

Cynthia:     (felveszi)Igen? Szervusz, Matt. (…) Nem, nem tudom adni. Ötvenhét perce zárkózott be a fürdőszobába, és nem akar kijönni. Higgy nekem, tényleg nem tehetek semmit. (…) Nem, egész jól bírja. Kicsit talán még a sokk hatása alatt van, de szerintem hamar kiheveri. (…) Azért nem, mert semmi közöm az építőiparhoz, Matt. Miért nem szólsz tea feleségednek? (…) Na látod. Persze, szólok neki, ha kijön. (…) Tényleg nem tudom. Lehet tíz perc, de akár egy hét is. Szervusz! (leteszi) Matthew keresett!

Dave:         (kk.) Igen? És mit akart?

Cynthia:     Megtartani az állását, azt hiszem.

Dave:         (kk.)Mondd meg neki, hogy semmit sem garantálhatok! (megcsörren a telefon)

Cynthia:     (felveszi)Halló? (…) Szervusz, Charlie. Hogy vagy? Örülök, hogy kijózanodtál. Hallottam a dorbézolásodról. Azóta csokis mellekkel álmodok. Molly is meglepődne… (…) Nem, ha most rögtön elmondod, miért hívtad. (…) Kösz, jól van. Épp a stresszt vezeti le. Egy röpke fürdő, egy gyors borotválkozás! Felfrissíti a lelket. (…) Nem tudom adni. Mondd, számíthatok még egy-két telefonra a cégtől? Mert akkor listázni fogom a hívásokat… Próbáld meg később. (…) Talán úgy egy óra múlva. Kösz. Szervusz. (lerakja)Nem vagyok a diszpécsered!

Dave:         (kk.)Ki volt az?

Cynthia:     Charlie.

Dave:         (kk.) És mit akart?

Cynthia:     Egy Beatrice Collett-et. Megoldást a problémátokra.

Dave:         (kk.) Közeledik a megoldás, mondd meg neki!

Cynthia:     Tudod, másfél óra múlva megbeszélésre kell mennem. Elképzelhetőnek látod, hogy végezz addigra?

Dave:         (kk.)Ne izgulj már, rögtön megvagyok.

Cynthia:     Remek. Te figyelj, nem láttad a kék blúzomat? A székre raktam. (csöngetnek)Gyere be, nyitva van! (megfordul; Dave áll vele szemben, harisnyában, boxerben, a kék blúzban, kirúzsozva, gyöngyökkel a nyakában)Úristen…

- Függöny -

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés