Az irat 2.
Jelige: KomiKuss 2011.03.30. 13:19
V. jelenet
(Dave papucsban és köntösben, kezében egy bögre. Cynthia betoppan, karjain egy-egy szatyorral, napszemüveggel, a férfi nyakába ugrik és örömmámorban kiabál.)
Cynthia: Találd ki, mi történt!
Dave: Ahogy elnézlek, kiárusítás volt valamelyik butikban.
Cynthia: Az is. De ez most nem fontos! Képzeld, megkaptam!
Dave: De jó! Mit?
Cynthia: Bemutatom a Style, Style, Style! új vezérigazgatóját!
Dave: Drágám, gratulálok.
Cynthia: 9-6-os többségben. Látod, mégiscsak megérte mindenkivel jóba’ lenni és itt-ott ajándék kollekciókat adogatni. Na meg az a rengeteg bók, meg ömlengés, kedveskedés. Drágám, megnézem, hányan fognak odajönni majd hozzám csokrokkal, meg hízelgő, otthon előre megkomponált szövegekkel.
Dave: Akármi történjék, te nekem főosztályvezetőként is épp olyan csodálatos voltál, mint vezérigazgatónak.
Cynthia: De most egészen más ember lettem! Reggel még bementem egyszerű főosztályvezetőként az irodámba és délután már vezérigazgatókét lépek ki egy egészen más irodából, egészen más munkakörben, egészen más érzésekkel.
Dave: Izgalmasan hangzik.
Cynthia: Az első dolgom lesz, hogy valami korszakalkotót találjak ki, ami a cég saját kollekciója. Mondjuk férfi bikini.
Dave: Nahát, ez tényleg korszakalkotó!
Cynthia: Gondolj csak bele, mindenütt óriásplakáton: Style, Style, Style! férfi bikini.
Dave: Hmm…
Cynthia: És már tudom is, kin fogom tesztelni.
Dave: (tereli a szót) És mit szólt a jó öreg Greg a kinevezésedhez?
Cynthia. Gregory. Azt mondta, mostantól hívjam nyugodtan Gregorynak.
Dave: Ezek szerint nem örült túlságosan.
Cynthia: Belátta, hogy teret kell engedni a fiatalságnak, és belenyugodott. Egyébként pedig kaphatott valami fülest, mert már összerámolta a cuccait és kiürítette az irodát, mire kineveztek. Így hát rögtön beköltözhettem. Hallod, ha tudtam volna korábban, hogy milyen kényelmes az a szék, már sokkal régebben kilöktem volna a jó öreg Greg…oryt.
Dave: Furcsa érzéseket ébresztett benned ez a dolog, jól látom?
Cynthia: Drágám, imádom a munkámat, és úgy érzem, ma elértem mindent, amit el lehet. Már csak meg kell tartanom, mindenáron.
Dave: A többiek hogy fogadták?
Cynthia: Mindenki azt mondta, hogy számított rá.
Dave: Habár elég furcsán ünnepelsz, azért büszke vagyok rád.
Cynthia: Apropó ünneplés. Vettem egy-két égetően fontos cuccot.
Dave: És még csodálkozol, hogy nincs teraszunk…
Cynthia: Igazán bízhatnál az értékítéletemben, elvégre a divatszakmában dolgozom. Az a baj, hogy ha meglátok egy jó ötletet valahol, mindig figyelmeztetnem kell magamat, hogy nehogy másnap sorozatgyártásba kezdjünk.
Dave: Idegesítő lehet. Én is, ha látok egy jó házat, másnap úgy kedvem lenne összedobni. (Cynthia közben előszedi a ruhákat és maga elé próbálja)
Cynthia: Azon is gondolkoztam, hogy mi legyen a cég emblémája.
Dave: Teljes arculatváltást várnak tőled?
Cynthia: Nem várnak, de lesz. (éppen maga elé próbál egy pólót, amin egy kenguru „oké’-t” mutat) Mit szólnál ahhoz, ha egy kenguru ezt mutatná a tömegeknek? Jó, mi? Hazafelé úton jutott eszembe. (Dave rámutat a képre, Cynthia elkapja maga elől a pólót) Persze más állatok is tudják ezt mutatni.
Dave: Mondjuk egy veréb.
Cynthia: Igen. Milyen igazad van! Ezen kívül arra gondoltam, hogy létszámcsökkentésre lenne szükség.
Dave: Igazad van, ez minden szempontból lojális lépés. Akik rád szavaztak, azokat most kirúgod.
Cynthia: Nem egészen. Azokat, akik nem szavaztak rám.
Dave: Én tényleg nem szeretnék beleszólni a munkádba…
Cynthia: Akkor jó. El kell kezdenünk holnaptól új kollekciókat gyártani.
Dave: Holnap sztrájk lesz az egész városban. Nem fognak bemenni.
Cynthia: De. Az én embereim bejönnek. Ja, és kijelöltem a gyorsabb haladás érdekében a szombatot is munkanapnak.
Dave: Biztosan repestek a boldogságtól.
Cynthia: Ezért fizetem őket.
Dave: Szerintem azért gondolj bele, hogy milyen volt, amikor még te is csak alkalmazott voltál, és úgy bánj velük, mintha…
Cynthia: Velem sem voltak kedvesebbek. Az nem tud felemelkedni, akiben nincs meg az akarat. Különben is csak a profit a fontos!
Dave: Ja, értem.
Cynthia: A vásárlási mutató az egekbe fog szökni! Most mindenesetre beviszem ezeket a ruhákat és elrendezem őket a szekrényben. Jézusom, hogy nézel ki?
Dave: Megnyugtat, hogy észreveszed.
Cynthia: Fél hétkor mentem el és most négy óra. De te ugyanabban a borostában, ugyanazzal a külsővel.
Dave: Megtetszett ez a „külső”. A szétborzolt haj, a borosta, a karikák a szemem alatt, tetszik. És tudod mit; láttam, hogy elfogyott a tej, lemegyek a boltba.
Cynthia: Így?
Dave: Miért ne?
Cynthia: Jó, rendben. (Dave összehúzza magán a köntöst)
Dave: És különben is, ne mondd, hogy semmi nem történt, mert átöltöztem; felvettem a köntösömet. (indul)
Cynthia: Csak rávetted a ruhádra. Kilátszik alóla a nadrág.
Dave: De a kávét én főztem! Pocsék lett, de legalább én csináltam. (felhörpinti és kimegy; fény le)
VI. jelenet
(Dave visszatér, egyik kezében az üres bögre, a másikban egy liter tej. Lerakja őket za asztalra. Cynthia belép.)
Cynthia: Na, hogy ment?
Dave: Borzalmasan. Mindenki engem bámult. De azért ne legyél féltékeny!
Cynthia: Ó, eszem ágában sincs.
Dave: Az eladó nem ismer fel. Az a szőke. Öt éve vásárolok náluk, és nem ismer fel. Azt mondja: lelenceket nem szolgálunk ki. Mire mondom neki, hogy én vagyok.
Cynthia: Akkor persze bocsánatot kért.
Dave: Nem; kérte, hogy mutassam meg a személyimet.
Cynthia: És aztán?
Dave: Aztán elhitte. Olyannyira, hogy még rám akart sózni egy kiflit is. Mondom, nekem csak a tej kell. Nem, nem, vigye csak el, ingyen van.
Cynthia: Gondolom, sokáig dulakodtatok.
Dave: Fizettem és eljöttem. De ő azért még utánam dobta a kiflit és biztosított, hogy ha bármilyen segítségre lenne szükségem, nyugodtan forduljak hozzá.
Cynthia: És? (Dave előveszi a zacskóba csomagolt kiflit a zsebéből) Amúgy hat karton tej volt lent, a pincében.
Dave: Ez megnyugtat. Ha esetleg kudarcot vallok a boltban, még nincs semmi veszve.
Cynthia: Meg ne mozdulj!!! Megvan, hát persze!
Dave: Mi az, rájöttél, hogy kétkartonnyi volt?
Cynthia: Mennyire kézenfekvő… (papírért, ceruzáért rohan; vadul skiccel) Mégsem a férfi bikini lesz az első nagy dobásunk!
Dave: A férfi egyberészes fürdődressz…
Cynthia: Nem… Hanem egy pizsama, ami bármikor utcai ruhára alakítható. Pofonegyszerű. Hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe!
Dave: Mert nem indultál köntösben vásárolni…
Cynthia: Nagyon egyértelmű! (befejezi a rajzolást, mutatja Dave-nek) Érted?
Dave: Nem. Halvány gőzöm sincs, mit akarsz kihozni ezekből a vonalakból.
Cynthia: Figyelj! Van egy pizsama. Ez eddig tiszta.
Dave: Igen.
Cynthia: Lehet piros, pöttyös, mintás, kockás…
Dave: Értem!
Cynthia: Tehát: van a pizsama, leveszed, kifordítod egyszerűen, és…
Dave: …és ott az utcai póló! Drágám, te zseni vagy!
Cynthia: Dehogy az utcai póló! Nagykabát. Benne van a nagykabát.
Dave: Bele van varrva.
Cynthia: Ahogy mondod.
Dave: És ha, teszem azt… ing lenne belül?
Cynthia: Ing??? És mi van télen?
Dave: Biztos vagy benne, hogy jó egy kifordított télikabátban aludni?
Cynthia: Aludtál már utcai ruhában? Na, jókor kérdezem! És kényelmes volt, jól aludtál?
Dave: Hát…
Cynthia: Na látod!
Dave: Jó, de kifordított télikabátban még nem aludtam.
Cynthia: Ideje hozzászokni. Ezt zabálni fogják. Van még valami ilyesmi zseniális ötleted?
Dave: Tudod, az jutott eszembe, hogy kellene egy zokni, ami hogyha rálépek, valami személyes üzenetet mond. Mondjuk: „Hello, David, jó a napod? Én vagyok nyuszifül, (mutatja) a legjobb haverod!”
Cynthia: Ezt majd a konkurenciának vesd fel, talán ráharapnak és egyeduralkodók leszünk a piacon.
Dave: Hidd el, ez a kacat is épp annyira versenyképes, mint a pizsamává alakított bunda.
Cynthia: Ez használhatatlan. De a kabát…!
Dave: Megpróbáltalak rávilágítani, hogy én, mint potenciális férfi vásárló, nem biztos, hogy megvenném.
Cynthia: Tökmindegy. Én vásárolok neked mindent.
Dave: Jó, persze, ha te értesz a divathoz. De az alsónadrágjaimat még így is én szoktam!
Cynthia: Arra gondolsz, hogy a múltkor megvetted azt, amin azok a gülüszemű, rajzolt dínók rohangáltak?
Dave: Tehát azt mondod, nincs érzékem a divatszakmához?
Cynthia: Csak azt mondom, hogy inkább maradj az építőiparnál.
Dave: Oké, ha harc, hát legyen harc! Nyuszifül-papucs kontra kabát-pizsama! A halott ötletek csatája. (Cynthia elindul kifelé, Dave utána) „Hello, David, jó a napod? Én vagyok nyuszifül, a legjobb haverod!” (fény le)
VII. jelenet
(Dave egy papírt néz. Feláll, járkál vele. Belép Cynthia.)
Cynthia: Szervusz, drágám! Képzeld, a munka olyan ütemben folyt, mint még soha. Úgy tűnik, kifejezetten ösztönzi őket, ha egy olyan nap mehetnek be, amikor nem is kellene.
Dave: El tudom képzelni, már csak magamból kiindulva is, hogy mennyire repeshettek az örömtől.
Cynthia: Tényleg, te egyáltalán nem jársz már be?
Dave: Tudod, a sztrájk miatt szünnapom van. Teljesen halott a közlekedés.
Cynthia: Érdekes, nekem fel se tűnt.
Dave: Te mondd, repülővel jársz dolgozni? Egyetlen, hatalmas dugó az egész város.
Cynthia: Egyszerűen nem ezzel voltam elfoglalva.
Dave: Értem.
Cynthia: De tegnap sem mentél be, pedig nem volt se sztrájk, se dugó.
Dave: Kivettem egy szabadnapot. A legénybúcsú miatt.
Cynthia: Andrew nagyon lazán fog téged.
Dave: És te mit csináltál munka után?
Cynthia: Még egy kicsit tovább ünnepeltem magam…
Dave: De jó…
Cynthia: …és vettem egy (…) kókuszt! (előrántja egy szatyorból)
Dave: Mit?
Cynthia: Nem emlékszel, hogy megállapodtunk három éve, amikor főosztályvezetőhelyettes-segédnek neveztek ki, hogy ha megkaparintom a céget, együtt eszünk egy hatalmas kókuszdiót, mint a nászúton?
Dave: De…
Cynthia: Na látod! A cég lényegében a kezemben van, és itt a kókusz! Már csak azon gondolkozom, hogy láncfűrésszel vágjam fel, vagy elég a balta?
Dave: Nem kérek.
Cynthia: Micsoda? Jól értettem, hogy nem akarsz velem ünnepelni?
Dave: Tegnap már agyonünnepeltük magunkat.
Cynthia: De tegnap tegnap volt, ma meg már ma van!
Dave: Ez kétségtelen…
Cynthia: Mi az a papír?
Dave: Képzeld, itt járt Greg.
Cynthia: Na, innen fúj a szél! Ezért nem akarsz ünnepelni. Greg biztosan teletömte a fejed mindenféle hülyeséggel.
Dave: Gregory. Neked Gregory. Nekem Greg. Megengedte.
Cynthia: És mit akart?
Dave: Csak beszélgetni, Elvégre a barátunk, nem?
Cynthia: A te válladon sírta el bánatát? Meglepő.
Dave: Pedig a meglepő része csak sokkal később következett.
Cynthia: Tudod, Gregory-t egészen összeroppantotta ez a váltás.
Dave: Igen. Én is így láttam.
Cynthia: Végül is huszonöt éve állt a vállalat élén. Persze kapott egy csomó kárpótlási pénzt, meg szép lesz a nyugdíja is, de gondolom, azért még telefújta az összes zsebkendőnket…
Dave: Ó, igen.
Cynthia: …aztán rácsorgatta a könnyeit a ruháidra…
Dave: Ó, igen.
Cynthia: …azokat majd ki kell mosnom.
Dave: Hát, nem ártana. És az sem lenne rossz, ha lemondanál, mint vezérigazgató.
Cynthia: Te megőrültél? Miről beszélsz, Dave?
Dave: A jó öreg Greg itt járt és elmesélte, hogyan is alakult ez a 9:6. Egy idő után már nem bírtam ki, és lejegyeztem néhány fontos dolgot.
Cynthia: Igen? Gregory bánatában az erkölcstelen húzásokhoz nyúlt?
Dave: Te csak ne beszélj azerkölcsösségről! William Woodstock. A névnapjára kapott egy hatalmas, karamellel töltött csokoládélabdát. Az egész család részére. Woodstock egyébként az igazgatótanács tagja. Rebecca Smith. Ő a születésnapjára kapott egy ugyanilyen különlegességet; marcipánnal töltve. Aztán egy hónapon keresztül, a gyűlésig, minden harmadnap kapott egyet; azzal a szlogennel, hogy: „Rebecca, minden nap öröm, amikor találkozhatunk!” Rebecca a kuratórium elnöke. Várj, egy másik történet: Brian Collins. Nem tudta, kivel terveztesse meg vadonatúj házát; aztán hirtelen kapott valakitől egy névjegykártyát: amin a legjobb barátom neve állt véletlenül; és hipp-hopp, a ház tervei elkészültek. Collins a kuratórium elnökének főtanácsadója. Ezeken kívül van itt még rengeteg érdekes történet és a kérdésem pusztán csak az, hogy TE TÉNYLEG MINDENKINEK BENYALTÁL, HOGY ELŐLÉPTESSENEK?! Mert így talán már azt is tudom, hova lett a pénz, amit a teraszra raktunk el!
Cynthia: Te tényleg ezzel gyanúsítasz?
Dave: Emlékszel azokra a különleges, svájci csokilabdákra, amiket az ügyfeleknek raktam el ajándék gyanánt? Ó, hogyne emlékeznél, hiszen te ajándékozgattad el mindet! Én meg nem értettem, hogy hova tűntek egyik pillanatról a másikra.
Cynthia: (hozzávágja a kókuszt, Dave elkapja) Te sohasem tettél még semmit az előléptetésed érdekében?
Dave: De. Keményen dolgoztam!
Cynthia: Én is.
Dave: De te benyaltad magad a felsőbb pozíciókba! Ez az ünneplés is, meg ez a (…) kókusz! Az egész hazugság. (hozzádobja a kókuszt)
Cynthia: Hogy mondhatod ezt?!
Dave: Miért vetted a ruhákat? Hogy megünnepeld, milyen szépen átvertél mindenkit?
Cynthia: Mert te nem húztad fel azt a nyaralót puszta szívességből Andrew hugának!
Dave: Az egészen más helyzet volt!
Cynthia: Igen, mert TEcsináltad! Azért volt más!
Dave: Mert nem kaptam érte semmit!
Cynthia: Mert még nyalni sem tudsz!
Dave: Legalább nem vagyok karrierista!
Cynthia: Tessék, én bevallom: karrierista vagyok, ez olyan nagy baj? Mindennél jobban kellett ez az állás.
Dave: És legközelebb meg lefekszel valakivel, ugye?
Cynthia: Hogy feküdnék már le? A cégnél Chris-en kívül az összes pasas ronda.
Dave: Szóval csak ez gátol meg? Ki az a Chris?
Cynthia: Ne is törődj vele, az egyik munkatársam.
Dave: Már hogy ne törődnék…
Cynthia: Gondolj inkább abba bele, hogy vezérigazgatóként sokkal többet lehetek itthon.
Dave: Akkor sem érdemled meg azt a széket! És hogyha ez a Chris ott van, akkor meg pláne nem!
Cynthia: Sokkal kevesebbet kell külföldre mennem.
Dave: Akkor is…
Cynthia: És kétszerannyi a fizetésem. (csend)
Dave: Így jobban meggondolva, nem is olyan vészes a helyzet. Különben is, aki tud erről a „benyalás-dologról”, az néhány hét múlva úgyis elfelejti. Nem érdemes túlzottan felfújni a dolgot.
Cynthia: És Greg?
Dave: Ki az a Greg? (fény le)
|
Tetszett a gödörásokkal ejtett párhúzam.
Gyuri