Drámák : Fülöp bácsi és Barka néni |
Fülöp bácsi és Barka néni
Jelige: Vándor Áron 2011.03.25. 16:29
FÜLÖP BÁCSI ÉS BARKA NÉNI
SZEREPLŐK:
FÜLÖP, fiatalon, mint politikai fogoly; és idős korában
BARKA, a felesége, fiatalon, mint politikai fogoly; és idős korában
RABOK, politikai foglyok, a munkatábor lakói
TÁBORPARANCSNOK, a munkatábor parancsnoka
TISZTEK, ŐRÖK, a tábor rabtartói
AZ ORVOS
A FELESÉGE
AZ ASSZISZTENSNŐ
ERZSÉBET
KÁLMÁN BÁCSI
EDVÁRD
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ JELENET
A munkatábor börtön része. Cella, tömve magába roskadt emberekkel. Kinyílik az ajtó, belép –a többihez képest- feltűnően jó állapotban levő rab.
Az új rab: Üdvözlök mindenkit! (Egy-egy köszönés-féle a válasz) Hová telepedhetnék le? (Rögtön kiszemeli magának az ágyat, amelyen Fülöp ül) Fiatal ember, ugyebár átadja nekem ezt az ágyat?
Fülöp: S akkor én?
Az új rab: Majd megosztja valaki veled a fekvőhelyét.
Első rab: Micsoda pofátlanság ez? Az utoljára érkező kezd itt rendelkezni?
Második rab: (Idősebb ember. Mindig megfontoltan beszél. Megrántja felsőjének az ujját, úgy, hogy az új rab ne vegye észre) Majd mi megosztozunk az ágyon.
Az új rab: (Lerakja kevés holmiját, kényelmesen elrendezkedik) Miért búslakodnak, emberek?
Harmadik rab: Belefáradtunk a majálisolásba.
Első rab: A szemed világa!
Második rab: Nincs miről beszéljünk.
Az új rab: Dehogy nincs! Mesélje el mindenki a kinti élményeit. Itt a nem nagyon régen elzártak gyülekezünk. Még mindenki emlékezhet a részletekre.
Harmadik rab: Mi érteleme a régi eseményeket elemezni?
Negyedik rab: Nem kell a sebeket feltépni.
Az új rab: Szó sincs róla, okulunk belőle! Ha mindannyian elmondjuk mit vétettünk, könnyebben belátjuk elzárásunk igazságosságát. Amikor megvan a betegség oka, egyszerűbb a gyógyítás. Hamarabb jöhet a szabadulás.
Egy pillanatig elmélázik mindenki, majd meredten néznek az új rabra. A fagyott levegőben egy rab magához tér.
Ötödik rab: Beszélhetnénk a múlt dolgairól, de az akkori meggondolatlanságot nincs miért tetézni. Inkább tartogassuk magunkat az új életnek. Játsszunk egy játékot!
Ettől kezdve az új rab ágyára ülve figyel, nem vesz részt a többiek beszélgetésében.
Első rab: Micsoda ütődött ötlet!
Harmadik rab: Én végrehajtom a rendelkezést!
Negyedik rab: Ha két kilométert kell szaladni, nem vállalom!
Erőtlen kacagás.
Hetedik rab: Én zabálást sem vállalok!
Nyolcadik rab: Ki merészel ételt emlegetni? Majd a tortát a te arcodba nyomjuk!
Első rab: Üljetek le a tökötökre, elég legyen a fantáziálásból!
Negyedik rab: Ugyan ki kérdezte magát?
Második rab: Nem rossz ötlet! Miről lenne szó?
Ötödik rab: Két csoport van. Az első -egyetlen emberből áll- egy önkéntes, akinek rá kell jönnie a játék szabályára. A második csoport, mi az összes többiek, (Az új rab felemeli a kezét, és elutasítóan rázza a fejét) akiknek kérdéseket tesz fel az egyedül álló. A válaszok alapján az önkéntesnek ki kell találnia mi a játékszabály. Ki akarja megfejteni?
Fülöp jelentkezik.
Ötödik rab: Rendben. A többinek elmagyarázom a szabályt. Menj a falhoz, s dugd be a füled!
Fülöp az ajtóhoz megy, megáll előtte. Kitartóan nézi, nem mozdul. A többiek, akik előzőleg a megbeszélésre húzódtak össze, lassan az ajtónál állóra irányítják tekintetük. Hosszú idő után megszólal valamelyik.
Negyedik rab: Állj a fal mellé, s dugd be a füled!
Fülöp: (Lassan, ledöbbenve megfordul) Nem lehet kimenni. Nem lehet kimenni! Nem lehet hallótávon kívül lépni!! Így nem lehet játszani! Hogy akartok játszani? (Már üvölt) Lehetetlen játszani!!! (Zokog)
Első rab: Megmondtam, hogy…
Hatodik rab: Ugyan, ki kérdezte magát?
Második rab: (Odamegy) Nyugodj meg fiam. A falhoz is állhatsz, s bedugod a füled.
Fülöp: (Zokogva) Nem, nem, nem! Nem lehet bezárva játszani!
Nyolcadik rab: Miért, mit gondoltál hol vagy?
Fülöp: Próbáltam megfeledkezni egy pillanatra.
Első rab: Mi a nyavalyáért kell nekem állandóan ilyen nyámnyila alakokkal egy fedél alá kerülni?
Második rab: Ne heveskedjünk! Azt mondják, az szokott életben maradni, aki valamennyire hisz is benne. Az lesz szabad, aki nem adja fel a reményt.
Harmadik rab: Mennyit kaptál?
Fülöp: Életfogytiglanit. Halálos ítéletből.
Hatodik rab: A következő életedben jó eséllyel pályázhatsz szabadságra.
Harmadik: Miért? A buddhizmus azt tanítja…
Első rab: Ne jöjjön ismét az elméleteivel! Macska év, kutya év! Nincs egyéb, csak disznó év! Érti? Csak varacskosdisznó-évek végeláthatatlan sora! Dagonyával, kosszal, bűzzel!
Kilencedik rab: Egyszer olvastam valakitől egy novellát, sajnos már nem emlékszem a nevére, aki egy zárdáról írt, a nővérekről.
Negyedik rab: Jól elhegedálták őket, mi?
Kilencedik rab: A történetben az egyik apácának erotikus álma van.
Negyedik rab: Na ugye?
Kilencedik rab: Később a kolostor kigyullad, mindenki bent ég, csak ez az egy apáca marad életben.
Negyedik rab: Az egyház…
Kilencedik rab: Nekem ebből a történetből annyi maradt meg, az életet igényelni kell, ragaszkodni hozzá. Ki a klérust akarja kritizálni, tegye, talán majd kezébe kerül az eredeti szöveg. A szabadulás után. Fülöp! Te vagy a legkésőbben érkezett, mesélj valamit a kinti világról!
Az új rab: Na végre, valaki nem tagadja meg a múltját!
Fülöp: Nem tudom, mit mondhatnék. Régóta bent vagyok. Itt változtatták meg a halálos büntetésem életfogytiglanira. Furcsa eljárást alkalmaznak –legalábbis esetemben. Különböző cellákba dugnak be, vagy ha dolgoznom kell, barakkról barakkra vándoroltatnak.
Második rab: Hozzátartozik a pszichológiai felőrléshez. A legészveszejtőbb dolog amivel találkoztam, ez a teljesen új módszer. Ezek, ahhoz, hogy tönkretegyenek, úgymond elkapjanak, nem az ellenségeidet heccelik, hanem azokhoz fordulnak, akiket a legjobban szeretsz, akikben a legjobban megbízol. Szerencsés vagy, hogy azelőtt bekerültél.
Fülöp: A rokonaim esetleg…
Kinyílik a cellaajtó: (Beordítják) Fülöp, Antenna, holmit összeszedni, jelentkezés!
Fülöp gyorsan levesz egy rongyos zsákocskát az ágyáról, int a többieknek, kimegy. Utána az Antennának nevezett új rab. Hamarosan ismét belép az őr.
Az őr: (Második rabra mutat) Kifelé!
Kimennek. A falak mögül ütések, és a második rab fájdalmas hangja hallható.
Az őr hangja: Piszológiai micsoda? Adok én magának felőrlést! Darabokra szaggatjuk!
MÁSODIK JELENET
Másik apró cella. Belökik Fülöpöt, az ajtót visszazárják. A rabok az ágyakon beszélgetnek.
Fülöp: Jó estét!
Néhányan: Jót! Csak te hiányoztál innen! Nincs itt hely! Aludhatsz velem.
Fülöp a felajánló ágyához megy, leül. Többet nem törődnek vele.
Első rab: Azt szerettem volna tetten érni, miként őrzi meg hitelességét az egyszerűség.
Második rab: Az egyszerűség, vagy az ostobaság?
Első rab: Nagyon jóindulatú, mondhatom.
Második rab: Az a helyzet, gyakran egekig magasztalják a népet, a benne rejlő bölcsességet, úgymond erkölcsi tartását. Aztán legtöbbször, ha lehántjuk a felszínt, egy férges gesztenyét találunk alatta.
Harmadik rab: Talán nem kellene személyeskedésre váltani.
Második rab: Nincs ebben semmilyen személyeskedés.
Harmadik rab: Sértegetés.
Negyedik rab: Egyszerű ez. Valamelyik télen a kisebbik fiam csonttá fagyott nadrággal jött haza a csúszkálásból. Kérdeztem tőle, merre járt. Ilyen lettem a jegen, válaszolta. Ő tudatlanságból mondta így. Néhányszor kijavítottam, azután nála is a jégen történtek a csúszós dolgok. De megfigyeltem, apósoméknál mindenki a jegen vág léket. Valamiért gyereki szinten marad a kifejezés.
Második rab: Az egyszerűség-tisztaság, vagy pedig az ostobaság szempontjából?
Ötödik rab: (A második rab felé int) Talán értem miről beszél.
Harmadik rab: Miként kössünk bele mindenbe.
Negyedik rab: Én, városi pallérozott elme, hogyan felejtsem vidéki gyökereim.
Első rab: Egy pillanat! Kérem, ne veszekedjünk. Ebben a pillanatban rémlett fel egy lehetőség. Azt hiszem megvilágosodott valami. (Ő is a második rab felé int) Nincs ínyemre belátni, de igazat kell adnom az ügyvéd úrnak.
Harmadik rab: Maga gyenge harcos!
Első rab: Igazat adok az ügyvéd úrnak abban, hogy óvatosan kell megközelíteni a kérdést. Ez nem felsőbb-, avagy alsóbbrendűség kérdése.
Negyedik rab: Szóval ellenem fordul?
Ötödik rab: Többek közt arről lenne szó, nem személyeskedünk!
Második rab: Mindenki tudja, az úgynevezett népviselet mindig az úri osztály utánzása volt. Az egyszerű falusi ember utánozta ura öltözködési módját, és nem fordítva.
Harmadik rab: Micsoda marhaság!
Második rab: Biztosíthatom, nem. Ezért kerültem ide. Ha a kommunisták meggyőződéssel állíthatnák, hogy ostobaság minden elméletem, ősz öreg koromig nyugodtan kávézhattam volna otthon minden reggel, majd besétálhattam volna a munkába.
Hatodik rab: Vessünk véget ennek a beszédnek, mert nem lesz jó vége.
Harmadik rab: Én mégis azt mondom, a népben gyökerezik minden.
Negyedik rab: Ami szép, ami jó, ami eredeti, a tisztaságot a falusi ember, az egyszerű paraszt hordozza magában.
Második rab: Nem cáfolom, de fenntartom, tanulni is kell hozzá. Nélküle nincs haladás.
Hirtelen leesik a földre egy vastányér. A zajra kinyílik a látogató ablakocska. A tányér után nyúló rab alig észrevehetően az ügyvéd felé tolja, majd felveszi. Becsukódik az ablakocska. A beálló csendben hirtelen kivágódik az ajtó, belép két őr. Az ügyvédet elviszik, majd véresre verve visszalökik a cellába.
Az őr: Megfogadtuk tanácsát, tanultunk és utánanéztünk. Egy ilyen, manapság igen csak divatos, piros ruhadarabot húztunk magára.
Fülöp iszonyodva nézi a jelenetet. Lassan feláll, és az ügyvédhez megy. Lehajol, hogy segítsen. Kivágódik az ajtó.
Őr: Fülöp, szedje a holmit, s jelentkezzen!
HARMADIK JELENET
Másik cella. Fülöp beesik az ajtón. Senki sem néz rá. Megszakítás nélkül folytatják a beszélgetést.
Első rab: Szeretnék oly mély álomba merülni, amiből kizárólag a megváltozott körülmény rángathatna ki. Vagy megölnének, vagy magamra hagynának. S csak akkor térnék magamhoz, amikor ez a rémálom, ez a csontig hatoló valóság végképp a múlté lenne.
Második rab: Az eksztatikus állapot, az annyira áhított felelőtlenség maszlaga, veszélyes fantazmagória. Minden megalkuvás fekélyes melegágya. Csak a ma van, csak ez van, s ezzel szembe kell nézni. Vagy meghalni.
Első rab: Én is azt mondtam.
Második rab: Nem, te nem ezt mondtad. Te egyszerűen meg akarnál halni. Kibújni minden teher alól. Te a világ legegyszerűbb megoldását választanád.
Harmadik rab: Meghalni sohasem egyszerű.
Második rab: Sokkal egyszerűbb, mint szembenézni ezzel a valósággal.
Negyedik rab: Azt hiszem, egy kicsit eldobta a sulykot. Itt mindenki kénytelen szembenézni a valósággal.
Második rab: Hiába. Roppant gyengeség az állandó kibúvót keresni.
Harmadik rab: Miért, feltétlenül meg kell halni?
Második rab: Nem mondtam ilyent. Az életnél fontosabb nincs. A baj az, hogy itt bármit teszel, végül úgyis meghalsz. Akkor legalább egyben, a saját lelkeddel, a jól ismert, a szeretett éneddel költözz a másvilágra.
Ötödik rab: Nagyon félek a veréstől. Nehezen bírom a kínzást, a fizikai fájdalmat.
Egy addig csendben ülő rab hirtelen elkezd hangosan köhögni. Berobban két fegyveres.
Egyik fegyveres: Ki akar itt meghalni?
Fülöp a fejét fogja, reszketve a falnak dől.
NEGYEDIK JELENET
A táborparancsnok irodájában.
Táborparancsnok: A tábor területén sohasem dördül el fegyver váratlanul. Mindenki pontosan tudja a kivégzések időpontját. Szertartássá fejlesztettük. (Gúnyosan) A vallásos lelkületűek érdekében. (Legyint) Amikor kötéllel, az nem olyan ceremóniás.
Politikai tiszt: Még volt kinevezésem néhány végrehajtóban, de állítom, különös ez a rendszeresség.
Táborparancsnok: Megkérdőjelezi helyességét?
Politikai tiszt: Dehogy! Rendnek kell lennie. Sőt, ha tehetném, napiparancsban írnám elő mindenhol. Sokkal hamarabb lehetne végezni a nagytakarítással.
Táborparancsnok: Pedig a rendhez jól és könnyen hozzá lehet szokni. Úgy beleépül az életedbe, észrevétlenül teszed magadévá. Már nem is tudsz nélküle élni. Minden napra egy kivégzés! Hát nem szép? Semmi kapkodás, csak módszeres munkavégzés. Hajnalban, amikor talpra szöksz, már tudod, az a nap sem telik el hiába. Még egy gyomot kitiporsz az új szellem virágoskertjéből.
Politikai tiszt: Hulljon a férgese.
Táborparancsnok: Ha ebből a szempontból nézzük, megtörténhet, mégsem elég gyors a tempó. Meggyőződésem, erre is kidolgoztak a legmagasabb szinten egy ütemet, de valamiért titkolják előttünk. Pontos adatokat kellene ismerjünk, mint az ötéves tervnél. Ezt a csatornát óvatosan nyitogatják, a felsőbb elvtársak tudják miért, természetesen.
Politikai tiszt: Megkockáztatnám: nem ennyire bonyolult. Nincs pontos előirányzat, mert az emberi természet kiszámíthatatlan.
Táborparancsnok: Az egy csökevény! A jövő embere órára és méterre lesz megjósolható.
Politikai tiszt: Talán megmondható.
Táborparancsnok: S én mit mondtam?
Politikai tiszt: Ugyan azt, csak eszembe jutott, esetleg nem kellene a jósolni szót használnunk.
Táborparancsnok: Á, természetesen. Helyes észrevétel. Még nekem is sok a tanulnivalóm. De kiküszöböljük a maradiságot!
Politikai tiszt: (Egy méretes, a falra kifüggesztett, házra emlékeztető rajzhoz lépik) Ez mi lenne?
Táborparancsnok: (Piros ceruzát vesz a kezébe, úgy magyaráz) A lehető legpontosabb kimutatás a reakciós banda felszámolásáról, valamint az új világ építéséről. Nincs zsákbamacska!
Politikai tiszt: Látom, rögtön építkezés.
Táborparancsnok: Az én találmányom, amire igen büszke vagyok! Ha valaha megrendezik az oly régóta elképzelt táborvezetők tapasztalatcseréjét…
Politikai tiszt: Erről idáig semmit sem hallottam.
Táborparancsnok: A kommunikáció hiánya. Pedig milyen hasznos lenne! Azt is meg tudnám szervezni. Számtalan tervem van.
Politikai tiszt: Vagyis, szintén az elvtárs találmánya?
Táborparancsnok: Igen. Szóval, visszatérve a tapasztalatcserére, ott rövid idő alatt mindenkivel meg lehetne ismertetni a biztos módszereket. Eljön az ideje, majd kapunk erre felsőbb utasítást. Addig bemutatom az elvtársnak a módszert. Ahány nagyon veszélyes elemet sikerül kiiktatni, annyival erősödik hatalmunk. (Ceruzáját húzogatja) Annyi új fallal bővül rendszerünk. (Sorra mutogatja a falakat, a tetőt ábrázoló vonalakat) Szálaky fegyenc, pap; Furduj fegyenc, pap; Mészáros fegyenc, bíró; Gogus fegyenc, volt miniszter; Sőtér fegyenc, tábornok a régi rendszerben. Ezek most már többet soha senkit nem fognak bujtogatni, lázítani, a nép ellen fordítani. (Magabiztos hangja hirtelen panaszkodóba csap át) Látja? Innen hiányzik egy fontos fal.
Politikai tiszt: Az elvtárs jól megalapozta a jövőt. Ki lenne az a valamiért igen fontos személy, aki még mindig eleszi a kenyeret a munkás nép elől?
Táborparancsnok: Már sokszor előterjesztettem a kivégzendők listájára, de valamiért vonakodnak ilyen értelmű utasítást adni.
Politikai tiszt: A felső vezetés nem ismeri a vonakodni szót.
Táborparancsnok: Természetesen. Nem tartják időszerűnek a javaslatot.
Politikai tiszt: Kiről lenne szó?
Táborparancsnok: Egy Fülöp nevű megátalkodottról.
Politikai tiszt: Nem hallottam róla. Ki az, miért internálták?
Táborparancsnok: Lebukott történész. Valami kocsmában, ahol szerencsére jelen volt rendszerűnk egyik hű embere, a fegyverekről vitatkoztak. Ez a Fülöp nyilván imperialista ügynök. Azt mondta, inkább menne utcai harcra egy német Schmeisser MP-40-sel, mint egy szovjet Mosin-Nagant-tal. Ilyen áruló kiiktatása jó lecke lenne a tévelygő fiataloknak.
Politikai tiszt: Hány éves ez a Fülöp?
Táborparancsnok: Fiatal.
Politikai tiszt: Ne becsüljük túl a dolgokat! Nem hiszem, hogy ezért szükséges volna fellógatni valakit. Abban igaza van, erősen kell vigyázni, senki se kacsintgasson ellenségeink felé. És abban is egyetértek, a fiatalok a legkaphatóbbak erre. Hanem a kivégzés…
Táborparancsnok: Jó lecke!
Politikai tiszt: (Egy darabig a táborparancsnokot nézi. Végül megszólal) Volt háborúban?
Táborparancsnok: Nem volt alkalmam fegyvert fogni ellenségeink ellen, mert…
Politikai tiszt: Értettem. Akkor feltételezem, nem tudja mit jelent az utcai harc. Nézze, az a helyzet, mindkettő jó fegyver. De inkább választanék sok tölténnyel ellátott géppisztolyt, mint öttel feltöltött ismétlőpuskát. Azt kell mondanom, végső soron nézőpont kérdése. A nézőpont pedig, megfegyelmezni az ilyen eltévelyedett történészeket, vagy bármiket, de nem ezek a rendszer nagy, igazi ellenségei. Most pedig, vezessen végig a táboron. (Elmennek)
|
Érdekesen indul!