Tűzmadár 2.
Jelige: Flamingó 2011.03.04. 06:46
Mona: Ha az emlékezetem nem csal, akkor ez az én nagyanyai örökségem.
A kis végzős: Szerintem ez egy másik lakás. Egy idős férfi a főbérlője.
Zsolt jelenik meg, sportos öltözékben, kezében egy termosszal és két csészével. A nyaralóból Saci kacagása hallatszik.
Zsolt: Egész jól elvannak lent ők ketten! Már pertut is ittak!
A kis végzős: Most féltékenynek kellene lennem?
Zsolt: Saci komoly vetélytárs lehet.
A kis végzős: A korommal úgysem versenyezhet!
Mona: Szerencsére, az idő kereke mindig előre forog, sohasem hátra. Én is voltam huszonéves.
Dénes: És mennyivel szebb vagy most, mint akkor. Pedig az Akadémián elnyerted a legszebb énekes címet!
A kis végzős: Én is voltam szépségkirálynő egy zártkörű rendezvényen. Csak a ruhám bérleti díja meghaladta az egymillió forintot!
Zsolt: Nem értem, hol van Tibor. Már rég itt kellene lennie. Próbáltam hívni, de nem veszi fel.
Mona: Meghaladta az egymillió forintot?
A kis végzős: Ühüm! Csupa csipke, és habos tüll. Úgy éreztem magam benne, mint egy mesebeli hercegnő!
Mona: És gondolom a bérleti díját a mesebeli herceg állta.
A kis végzős: Azt mondta, bármelyiket választhatom, mert megérdemlem.
Mona: Érdekes, Gellért eddig bundát ajándékozott az éppen soros barátnőjének. Volt, hogy egy egész hölgykoszorúval jelent meg egy előadáson. Sok hölgy, sok bundával. (Zsolt felé) Drágám, miért köhögsz? Félrenyelted az italt?
Saci és Gellért lép ki a nyaralóból.
Saci (Gellért felé): Akkor megbotlottam, és az egész sort magammal sodortam!
Gellért (Saci felé): Mit nem adnék egy ilyen látványért!
Lepakolják az üvegeket, és a szendvicseket az asztalra.
Mona: Szolgáljátok ki magatokat, mintha otthon lennétek!
Saci: Elmeséltem Gellértnek az utolsó próbám történetét.
Mona: Veled mindig történik valami!
Gellért: De finom ez a szendvics!
Saci: Én készítettem!
Gellért: Akkor még finomabb!
A kis végzős: Én nem kérek, vigyázok a vonalaimra!
Gellért (Mona felé): És Csaba? Kész férfi lehet már!
Zsolt: Felvették az orvosira.
Gellért: Sebész lesz, mint az apja?
Mona: Onkológus szeretne lenni.
Gellért: Az jó. Sok pénzt hoz.
Mona: Nem az anyagiak miatt döntött így. A daganatos betegeken szeretne segíteni.
Zsolt: Még meggondolhatja magát. Van ideje.
Mona: Nem fogja.
Gellért: És most gondolom kergeti a csajokat!
Mona: Elment a szünidőben egy hajóra dolgozni. Jövő hónapban jön vissza.
Dénes: Látszik, hogy jól nevelted.
Saci: Szívesen örökbe fogadnék egy ilyen fiút.
Mona: Jövőre le szeretné tenni angolból a felsőfokú nyelvvizsgát. Nagyon szorgalmas, és megbízható.
Dénes: Akár az anyja.
Zsolt: Ki kér egy kis konyakot?
Mona: Ilyenkor? Nincs még ahhoz korán?
Gellért: Inkább egy pohár vörösbort.
A kis végzős: Én kérek!
Mona: Geresdivel úgy beszéltük meg, hogy kettőre lementek a mólóra.
Zsolt: Vitorlázni megyünk!
Gellért: Akkor tényleg nem kellene konyakot inni.
Zsolt: Ugyan már! Egy korty nem árt meg!
A kis végzős: Imádok vitorlázni!
Saci: Azt el is hiszem.
Mona: Mi Sacival itt maradunk, és elkészítjük a vacsorát. Grillezett hús, és sajt lesz, salátával. Desszertnek fagylalt, sok tejszínhabbal, meghintve csokoládé darabokkal.
Gellért: Te háziasszonyok gyöngye! Érdemes hozzátok ellátogatni!
Mona (Gellért felé): Neked készítettem még palacsintát is, bent van a hűtőben.
Gellért: Jó égetett?
Mona: Pontosan olyan, ahogyan szereted.
Gellért: Szegény jó édesanyám sütötte így. Szinte odaégette az egészet.
Mona: Hát, ebben most én sem maradtam le! (Zsolt felé) Ásványvíz is van az asztalon.
Zsolt (Mona felé): Kérsz egy pohárral? Mármint ásványvizet.
Mona: Majd később.
Zsolt: Én is így gondoltam.
Mona (Gellért felé): Legutóbbi találkozásunkkor arról beszéltél, hogy szeretnél nyitni egy magánklinikát.
Gellért: Az már be is indult. Áttértem a plasztikai sebészetre. Zsoltnak, és Tibornak is ezt ajánlottam.
Mona: Hogy műbabákat gyártsanak? Hol itt a szakmaiság? Még jó, hogy nem mentek bele!
Gellért: Hidd el, könnyű a jót megszokni. Itthon egyre válságosabb a helyzet, ezt ti is megérzitek. Egyszer csak ott álltok majd a boltban a pénztár előtt, és elgondolkodtok, vajon holnap újra megtehetem-e?
Saci: Azért, ez egy orvossal, még nálunk sem történhet meg!
Gellért: Egyre kevesebb embernek futja majd hálapénzre.
Mona: Én még a hálapénzt is büntetném. Leellenőrizhetetlen, adómentes, és embertelen.
A kis végzős: Van olyan orvos, aki nem fogadja el? Kötve hiszem.
Mona: Szerencsére én találkoztam olyannal! Tibor senkitől sem fogad el egy fillért sem. (Zsolt felé) Kérlek, ne igyál többet! Veszélyes így vízre szállni!
Zsolt: Csalánba nem üt a mennykő! De, ha már a pénznél tartunk, az erkölcsi aggályaid csak azért törtek elő, mert váratlanul magad is az orvosok segítségére szorultál.
Dénes: Zsolt!
Zsolt: Hadd fejezzem már be!
Mona: Nem szégyellem, hogy beteg lettem, sem azt, hogy felépültem.
Zsolt: És a méregdrága gyógyszerek? Szerinted azok miből lettek kifizetve?
Mona: Miről beszélsz? Attól gyógyultam meg, hogy nem szedtem gyógyszert! Ne tölts már megint!
Zsolt: És az injekciók? A parókák? A speciális fehérneműk?
Mona: Zsolt, fejezd be kérlek. Ez csak ránk tartozik.
Zsolt: Kérlek, ne igyál többet! Kérlek, fejezd be! Kérlek, kérlek!
Saci (Zsolt felé): Már elnézést, de pihenni jöttünk ide.
Mona: Igazad van, bocsánatkéréssel tartozom.
Saci: Te?
Gellért: Zsolt, ha nem hagyod abba az ivást, nem megyek vitorlázni! Sétáljunk egy kicsit a parton, kiszellőztetjük a fejünket!
Dénes: Ha nem haragszotok, én inkább itt maradok. Segítek a grillsütésnél.
Zsolt: Hát persze! A régi, hűséges házibarát!
Gellért kiveszi Zsolt kezéből a poharat, és leteszi az asztalra.
Gellért: Na, indulás! Irány a part!
A kis végzős: Igenis, kapitány!
Gellért (Mona felé): Le kellene mondani a vitorlázást!
Mona: Le is mondom.
Gellért, Zsolt, és a kis végzős a kert kapun át lesétál a partra.
Mona: Felhívom Geresdit, hogy tárgytalan a mai kirándulás.
Mona bemegy a nyaralóba.
Dénes: Kényes szituációba csöppentünk. Remélem Zsolt nem folytatja, amint visszatért.
Saci: Nagyon sajnálom Monát. Nem panaszkodik, de tudom mit áll ki Zsolt mellett. Csoda, hogy még él. Jaj, hogy mondhattam ilyet!
Dénes: Csakis az akaratának köszönheti, hogy egyre egészségesebb. Zsoltnak még csak eszébe sem jutott, hogy ma öt éve műtötték Monát.
Saci: Neki más sem jut eszébe. Ha tudnád!
Dénes: Mit kellene tudnom?
Saci: Ne is figyelj rám! Bolondokat beszélek!
Mona jelenik meg. Az asztalhoz lép és egy papírzacskóba beteszi a konyakos üvegeket.
Mona: Szerintem elég lesz a bor is.
Dénes: Jól gondolod. A konyak ebben a melegben, hamar az ember fejébe száll.
Mona: Ne haragudjatok az előbbi jelenet miatt!
Saci: Nincs semmi baj. Ismerjük Zsoltot.
Mona: Engem az zavar leginkább, hogy bárki előtt kitárgyalja a család problámáit. Minden házasságban vannak gondok. Minek kitálalni azt, ami csak házastársakra tartozik?
Dénes: Zsolt mindig is jól tudta manipulálni az embereket. Bárkivek el tudja hitetni, hogy ő a legnagyobb vesztese a tragédiádnak!
Saci: Az a rohadt ital az oka mindennek!
Mona: Biztos vagy benne? Mert, ha így van, akkor inni is elkezdett valamiért, és így tovább, és így tovább, végül pedig bármit megtehet, mert minden alól teljes felmentést kap.
Saci: Nyugodj meg, valahogy átvészeljük ezt a napot.
Dénes: Bennünk megbízhatsz. Bármi is történjen, melletted állunk.
Mona: Remélem ennél rosszabb már nem lesz!
Dénes (Saci felé): Apropó! Egészen összemelegedtetek Gellérttel!
Saci: Nem is tudtam, hogy ennyire jó fej!
Mona: Jó fej! Saci, úgy beszélsz, mint egy csitri!
Saci: Ugyan már, manapság egy harmincas nő még fiatalnak érezheti magát! Szerinted, aki nem ismer minket, az pontosan meg tudja saccolni a korunkat?
Mona: A tiédet biztos nem. Az öltözködésed is fiatalos!
Dénes: Te sem nézel ki negyvenötnek!
Mona: Ezt csak te mondod. Nagyon megszaporodtak a ráncok a szemeim körül.
Dénes: Ha te magad nem hiszel a szépségedben, akkor hiába bizonygatom, hogy bárki szívét megdobogtathatod!
Saci (Mona felé): Húsz évvel ezelőtt rosszul választottál. Most korrigálhatod.
Mona (Saci felé): Teljesen megbolondultál!
Saci: Előtte csak le tudnál vetkőzni! Teljesen vak a szerelemtől!
Mona: Elment az eszed!
Dénes: Már megint kizártatok a beszélgetésből. Miről sutyorogtok?
Csöngetés.
Mona: Biztosan Tibor lesz.
Saci: Majd én beengedem.
Mona: Maradj csak, nyitva hagytam az ajtót.
Zsiga bácsi jön be, szalmakalapot szorogtva, remegő kezekkel.
Zsiga bácsi (Monához lépve): Elnézést kérek Monácska, hogy megzavarom az ünneplésüket…
Mona: Semmi baj, Zsiga bácsi! Miben segíthetek?
Zsiga bácsi: Nagyon fontos dologról lenne szó. Beszélhetnénk négyszemközt, kérem?
Függöny
|