Örömzene 2.
Jelige: Jazz 2011.02.21. 06:27
4. jelenet
Kivágódik az ajtó, Lali, és Cicus lép be átölelkezve.
Lali: Ez az eső elmossa az egész esténket.
Cicus: Egy vendégünk sem lesz. Azaz helyesbítek, nem sok vendégünk lesz.
Lali: Jaj, Cicus add már a kabátod, hogy én is levehessem az enyémet! Lefagytak az ujjaim!
Cicus: Ne kiabálj velem, jó? Nem tehetek arról, hogy hideg van.
Lali: De az ujjaim! Szerinted mivel zongorázok? A lábaimmal?
Cicus: Jól van na.
Csapi (Cicushoz): Adhatom a köténykédet?
Cicus: Add! De még beugrom a mosdóba, hogy rendbe hozzam magam!
Cicus el.
Lali: Van egy kis forró kávé?
Csapi: Csak le ne forrázd a szádat.
Lali: Tegyél bele egy kis konyakot is.
Csapi: Van benned éppen elég. Ha megtudja a főnök…
Lali: Nem tudja meg. Ez lesz az egyetlen töltött kávé.
Csapi: Tényleg az egyetlen. Nem röpülök miattad.
Lali: Az isten áldjon meg.
Tölgyesi (Lalihoz): Az elmaradhatatlan töltött kávé.
Csapi (Lalihoz): Meg ne fulladj, na, kapsz levegőt?
Lali: Péter?
Tölgyesi: Így kell üdvözölni egy régi barátot?
Lali: Hogy kerülsz ide? Nem Kanadában vagy?
Tölgyesi: Néhány óra múlva oda tartok. Addig is gondoltam, beköszönök, iszom a haverokkal egy-két pohárkával a múlt emlékére.
Lali: Én…nagyon meglepődtem, hogy itt látlak.
Csapi (Tölgyesihez): Még most is fulladozik.
Tölgyesi (Lalihoz): Mintha egy szellemet látnál.
Lali (Csapihoz): Adj még egy konyakot!
Csapi: Nem adok.
Lali: Adj, mert szétesik a fejem!
Csapi: A főnök bármelyik pillanatban itt lehet, nem kockáztatok.
Lali: Adj, már ha mondom!
Csapi szó nélkül eléje löki a konyakot.
Lali (Tölgyesihez): Mikor jöttél?
Tölgyesi: Két napja.
Lali: És már mész is?
Tölgyesi: Nincs miért maradnom.
Lali: Találkoztál Linával?
Tölgyesi: Még nem.
Lali: Még nem. Ezek szerint nem tudja, hogy itt vagy.
Tölgyesi: Nem.
Lali: Talán az lenne a legjobb, ha nem is tudná.
Tölgyesi: Ezt hadd döntse el ö maga.
Lali: Mit akarsz ennyi év után?
Tölgyesi: Nem azért jöttem ide, hogy bárkivel is veszekedjek. Arra gondoltam..
Lali: Mire?
Tölgyesi: Nem tudom..talán…
Lali: Mintha csak a sarki fűszereshez ugrottál volna le. Apám! Neked aztán van bőr a képeden!
Tölgyesi: Azt sem tudod miről beszélsz.
Lali: Valóban? Szerencsére Lina tudja. És azok is akik támogatták a bajban.
Tölgyesi: Jó lenne valamit tisztázni végre. Én magammal akartam vinni. Ő döntött úgy, hogy marad.
Lali: Hát persze.
Tölgyesi: Mit akarsz ezzel mondani?
Lali: Könnyű a felelőséget másra hárítani.
Tölgyesi: Ott álltam a reptéren, és csak vártam. De nem jött.
Lali: Eszedbe sem jutott, hogy oka van, amiért nem utazik veled?
Tölgyesi: Dehogynem. Meggondolta magát.
Lali: Látod ebben igazad van.
Tölgyesi: Már megbocsáss, de mindezt inkább vele beszélném meg. Neked ehhez semmi közöd.
Lali: Elcsodálkoznál… (Csapihoz): Még egyet.
Csapi: Felőlem kérhetsz, nem kapsz.
Tölgyesi (Lalihoz): Túl sokat iszol.
Lali: Na ne mond. Te aztán tudod. A nagy trombitakirály.
Tölgyesi: Nyugodtan gúnyolódj. Semmit sem szégyellek, amit elértem az életben.
Lali: Olvastuk, hogy milyen befutott ember lettél. Egy idegen országban, új élettel, új barátokkal, új bandával. A rohadt életbe! Csak úgy besétálsz ide annyi év után! Mintha mi sem történt volna! Ezt nem veszi be a gyomrom!
Csapi (Lalihoz): Jobb lenne, ha lehiggadnál.
Lali (Csapihoz): Tényleg? Most higgadjak le? Végre itt az alkalom, hogy a szemébe mondjam, mekkora szemétség volt tőle, amit Linával, és velünk, a bandájával művelt!
Lali (Tölgyesihez): Te voltál a legjobb barátom. Bíztam benned. A többiek is. Felnéztünk rád. Nem számítottunk arra, hogy cserben hagysz mindannyiunkat. Romokat hagytál magad után Péter.
Tölgyesi: Amikor hívtak, nem gondoltam másra, csak a karrieremre. Hibáztam? Melyik zenész mondott volna nemet, egy sokat ígérő szerződésre? Saját házra, könnyebb megélhetésre? Koncertekre, sikerre! Ha te lettél volna a helyemben, Lali, visszautasítottad volna mindezt?
Lali: Lináért? Igen.
Tölgyesi: Huszonhat éves voltam. Tele tervekkel, és reménnyel. Hogy lehet belőlem valaki. Kitörhetek innen. És sikerült. Lina itt maradt. Saját döntése volt.
Lali: Elmentél, és mintha magaddal vitted volna a lelkét. Teljesen összetört. Az a nagy szerelem, amit mindannyian irigyeltünk tőled, hirtelen köddé vált. Talán csak mi, a banda hittük azt, hogy ilyen szerelem csak egyszer lehet az életben.
Tölgyesi: Én nem is sejtettem…
Lali: Mit?
Tölgyesi: Hogy te ennyire oda vagy Lináért.
Lali: Hm.
Tölgyesi: Régen is?
Lali: Mire célzol?
Tölgyesi: Régen is szerelmes voltál belé? Tudod, amikor még barátok voltunk. Akkor is így éreztél iránta?
Lali: Te nem vagy normális! Huszonegy évvel ezelőtti érzéseket kérsz számon tőlem?
Tölgyesi: Barátom voltál.
Lali: Valóban? Hát úgy kell bánni a barátokkal, ahogy te bántál velem?
Tölgyesi: A szerződés csak nekem szólt. Senki másnak. Nem tehettem semmit érted, vagy a többiekért. Ezt beláthatnád.
Lali: Nem is az zavar valójában, hogy szóló karrierbe kezdtél, hanem ahogy leléptél. Búcsú nélkül, lopakodva, mint egy tolvaj. Kikerültél a nagyvilágba, és még egy nyamvadt képeslapot sem küldtél, egy telefont sem eresztettél meg, hogy minden rendben van, hogy még gondolsz ránk, hogy a szíved egy darabja azért köztünk maradt.
Tölgyesi: Igazat kell, hogy adjak neked, csak magammal törődtem. A huszonhat évemmel, a tehetségemmel, és avval, hogy vihetem valamire. A tenyeremben hordozhattam a világot.
Lali: Csapi!
Csapi: Szó sem lehet róla!
Lali: Csapi!
Csapi: Kapsz egy feketét. Jó erőset.
Lali: Teljesen összezavarodtam…
Ricsi lép hozzájuk.
Ricsi: Apa! Valami baj van?
Tölgyesi (Lalihoz): Ez a srác a te fiad?
Cicus közeleg.
Cicus: Teljesen szétkenődött a sminkem az esőtől. Alig tudtam rendbe szedni magam. Lalikám, figyelsz rám egyáltalán?
Lali: Persze Cicus, na gyere, hadd öleljelek meg!
Csapi int Ricsinek, hogy menjen vissza a zenészekhez.
5. jelenet
Hangos kacagás hallatszik kintről. Szili lép be az ajtón karján egy-egy csinos lánnyal, mögötte egy férfi pezsgősüveggel a kezében.
Csapi: Főnök!
Szili: Teljesen eláztunk! Lélekmelegítőt a társaságnak!
Lányok (visongva): Tequilát!
Szili: Hallhattad, tequilát! De most rendesen mérj, ők a vendégeim.
Csapi: Természetesen főnök.
Szili (Cicushoz): Szedd a lábad, vagy lecseréllek.
Cicus gyorsan az asztalra helyezi a tálcáról a poharakat.
Szili: Hozd ide az egész üveget! Te meg (a vendég férfihez), ne támolyogj, hanem ülj le!
És mi ez a csend? Zenét! Lali, mi a jó fenét keresel a pultnál?
Lali: Csak kávét iszom.
Szili: Ajánlom, hogy úgy legyen! Megittad már?
Lali: Igen főnök.
Lali a zongorához ül, a zenekar játszani kezd.
Egyik lány: Táncolni akarok!
Szili: Hát táncolj.
Lány: Egyedül?
Szili: Hát csibém, velem nem fogsz.
Lány: Ne légy ünneprontó. Ma van a születésnapom!
Szili: Hallottátok ezt a szöveget? Tőlem tanulta!
Lány: Na…
Szili: Néhány évvel ezelőtt, még kérni sem kellett rá, áttáncoltam az egész éjszakát. Emlékszel Csapi?
Csapi: Emlékszem főnök.
Szili: Mára már berozsdásodtak a lábaim.
Vendég férfi: Én szívesen ajánlom magamat.
Lány: Táncolni szeretnék, nem imbolyogni.
Szili: A mai éjszakát szépen elmossa az eső. Azt hiszem korán zárunk.
Lány (Tölgyesihez): És maga? Maga sem táncol?
Tölgyesi: Nem hölgyem.
Szili: Most látom, legalább egyvalaki nem törődött a rossz idővel.
Tölgyesi: Engem egy kis eső sosem zavart.
Szili: Ismerjük egymást valahonnan? Ez a hang… Nem!
Tölgyesi: De bizony!
Szili: Hazatért az elveszett bárány?
Tölgyesi: Néhány óra erejéig.
Szili: Haver, hadd öleljelek meg! Igazán te vagy? Mutasd magad! Semmit sem változtál, olyan sovány vagy, mint régen! Bezzeg én, szép kis pocakot eresztettem! Na, ülj közénk. Mesélj!
Tölgyesi: Köszönöm megvagyok.
Szili: Család?
Tölgyesi: Nincs.
Szili: Megértelek. A színpad ördöge állandó mozgásban van, egy család csak hátráltatna. Az én nejem is eljátssza esténként Ofélia nagy jelenetét. Ragyogóan megy neki. Így csalogatja ki a zsebeimből a forintjaimat. Azt mondja, különórákra jár, hogy elfoglalja magát. Nyelvórákra. Angolra, meg németre.
Vendég férfi: Mindkettőre?
Szili: Azt állítja, a tanár szerint jó a nyelvérzéke.
Vendég férfi: És hány éves?
Szili: Ki?
Vendég férfi: Hát a nyelvtanár.
Szili: Nem kérdeztem. Szerinted kellett volna?
Vendég férfi: Hát…
Szili: Láttad a feleségemet? Ha az a tanár elviszi, még fizetek is neki!
Másik lány: Unatkozom.
Vendég férfi : Igyál.
Szili (Tölgyesihez): Itt még mindig így megy az élet.
Tölgyesi: Semmi sem változott.
Szili: De. Megöregedtünk. Előre törnek az új trónbitorlók, és hamarosan nem lesz ránk szükség.
Tölgyesi: Meglepően jól játszanak.
Szili: Hívták őket egy tengerjáróra, sokkal többet kereshettek volna, mint nálam, de nem mentek. Azt mondják, itt örömmel zenélnek. Az a fiú, az a trombitás, Lali fia. Tudtad? A Zeneakadémiára jár.
Tölgyesi: Egyedi stílusa van a srácnak.
Szili: Lélekkel játszik. Úgy, ahogy te játszottál valaha. Nincs kedved közéjük állni?
Tölgyesi: Abbahagytam. Két éve nem volt hangszer a kezemben.
Szili: Pedig azért a trombitáért hagytál itt minket.
Tölgyesi: A sors kiszámíthatatlan.
Szili: A zene volt az életed. Most mit csinálsz?
Tölgyesi: Van egy hanglemezkiadó vállalatom. Nem nagy, de jól megélek belőle.
Szili: Akkor mit keresel itt?
Tölgyesi: Temetésre jöttem. Meghalt a keresztanyám.
Szili: Szar ügy.
Tölgyesi: Az… Na és nálad? Hogy mennek a dolgok?
Szili: Alighogy elmentél felbomlott a banda. Feró énektanár egy iskolában, Bence az apja műhelyében dolgozik, Zoli pedig… szinte holtra itta magát. Vendég zenekarokkal vittük tovább a lokált. Aztán megjelentek ezek a fiatalok.
Egyik lány: Na, én hazamegyek. Itt nincs semmi érdekes.
Másik lány (Szilihez): Azt ígérted nekünk, jó móka lesz, ha ide jövünk!
Szili: Bocsi lányok! Változott a terv. Majd máskor.
Egyik lány: Legalább hazavihetnél minket.
Szili (Csapihoz): Hívj taxit!
Vendég férfi: Felajánlhatom a szolgálataimat a hölgyeknek? Hívom a sofőrömet, és a limuzinom a rendelkezésükre áll.
Másik lány: Limuzin? Miért nem mondta előbb? Már régen tovább állhattunk volna!
Vendég férfi: Ami késik, nem múlik. (előveszi a mobilját) Halló! Bandikám, gyere értünk..! Hol is vagyunk?
Szili: Kék Hold lokál.
Vendég férfi (még mindig a mobilba): Úgy kétszáz méterre az Európa kávézótól.
Szili: Semmi sem változott.
|
"Semmi sem változott."
A véleményem sem...