|
Bódulat 4.
Jelige: Péter 2011.02.01. 06:54
Negyedik szín
Az Író
(Piller és Tavasz újra a sötét szobába kerül. Két ajtó nyitva áll, s eltűntek az emberek a deszkák előtt. Egy Pillerre különösen hasonlító férfi ül a sarokban, folyamatosan írva kék jegyzetfüzetébe. Felnéz, szeme könnybe lábad. Pillerhez rohan, megtapogatja arcát, s hitetlenkedő hangokat hallat.)
Író: Piller, tényleg? Piller?
Piller: Te meg ki a halál vagy? (Tavaszhoz fordul) Ő nem is a barátom. Miért mutatod be nekem?
(Tavasz nem válaszol csak elnézőn mosolyog)
Író: Piller értetlenül állt. Furcsa kérdések fordultak meg zakatoló agyában. Te vagy az?
Piller: Kicsoda?
Író: Én és mindenki itt e szürreális térben.
Piller: Nem értelek.
Író: Figyelj jól rám. Megalkottalak titeket. A darab írója vagyok. Semmi sem valódi.
Piller: Felbomlott az agyam apró darabkáira. Legközelebb meg elém áll valaki és azt mondja: „Piller, a mikulás nem létezik” Kifejtenéd bővebben, amit mondtál?
Író: A cselekményt, a szobát, a sörözőt mind-mind én kreáltam. A nevem Mészáros Péter. Most épp írásban beszélek hozzád a második felvonás negyedik színjében.
Piller: Mészáros…(eltűnődik) Lányka! Igaz ez? Már semmin sem lepődök meg.
Tavasz: Sajnálom, hogy ki kell, hogy rántsalak létjogosultságodból, de te csak egy karakter vagy. Nem születtél meg.
Piller: (Sóhajt)
Tavasz: Ilyen könnyen beletörődsz?
Piller: Én? Soha. Hogy egy ilyen nyomorult alak határozza meg a sorsom?
Író: (Megveregeti Piller vállát) S nyomorult vagy te is általam.
Piller: (lerázza magáról az író kezét): Miért?
Író: Jól tudod a választ. Hogy átjussak az ajtón.
Piller: Azért írod a darabot, hogy a végén kinyissam azt a szart és megtudd, miért ilyen rossz az életed? Be fogok kattanni.
Író: Bizony! Nem hiába írtalak meg így téged. A beteljesületlen szerelmed, az örök magányod engem jelképez.
Piller: Akkor minek pakoltad bele a többieket? Nem hallottál még monodrámáról?
Író: Ne butáskodj! Ők is én vagyok. Lelkem darabkái. Eky elzárkózottsága, Anna viszonzatlansága, Zotya nárcizmusa, Vánkos költészete Eszter nagyravágyása becses személyem.
Piller: Akkor hogyan gondolkodhatok most is függetlenül tőled?
Író: Mert az ajtót csak szabad akarattal lehet kinyitni.
Piller: Istennek képzeled magad.
Író: Minden íróban van ilyen komplexus.
Piller: A kalapos lányok pedig…
(Az író elvörösödik)
Író: Hogy… Eladhatóbb legyen a mű.
Piller: Meg is akarsz belőle gazdagodni, mi? Furcsa vagy!
Tavasz: Péter, miért hazudsz magadnak? Az összes magadnak?
Író: Jól van. Nem vagyok valami épelméjű. Most boldogok vagytok?
Piller: Áruld el, kérlek, mi lesz a mesém vége?
Író: Sosem zárul le. Fennmaradsz, míg olvasnak téged, élni fogsz, míg szemek haladnak pont ezeken a sorokon. Újra és újra. Öröklét. Kívánhatsz-e többet?
Piller: Boldogságot netán? Gyermeket, életet. Igazit.
Író: Te nem létezel! S bevallom, én sem tudom mi lesz majd ebből az egészből. Csak gondolkozom a betűkkel együtt. Nincs vázlat vagy körvonalazott kép a fejemben.
Piller: (nevetve) Akkor semmi sincs veszve. Nem fogom alárendelni magam az akaratodnak! Ordítom, hogy Kolbászos, csirkés kenyér! Gondoltad volna, hogy ezt teszem?
Író: Éppen ezért izgalmas ez az egész. Piller, Piller… Kedves vagy nekem. Mit szólsz ahhoz, hogy te kinyitod az ajtót és én írok neked másik történetet, amelyben boldogan élsz Eszterrel?
Piller: Csábító, de inkább dugd föl magadnak a tollad!
Író: Sajnálom, hogy ilyen magányos vagy. Ne félj, én is! Felejteni akartam, továbblépni. Ám a szerelem csiszolatlan gyémánt és faragatlan tuskó, tudod.
Piller: Meg fogok őrülni! (fel-alá járkál, vörösen izzó szemekkel. Felnéz az égre) Isten? (semmi válasz) áh! (berohan egy szobába)
Író: Piller Mérgesen Berohant Eszter szobájába. Lányka!
Tavasz: Igen?
Író: Vigyázz rá, kérlek! Ne csináljon semmi butaságot!
Tavasz: Magadból indulsz ki, mi? (nevet)
Ötödik szín
Eszter
(Piller furcsa kép fogadja, mikor belép Eszter lelkébe. A falakon képek sorakoznak fiúbarátokról, régiekről és újakról egyaránt. Eszter egy széken ül, középen. Nyár fésüli a haját, csevegnek, kacagnak.)
Eszter: A szívedhez elvesztettem jelszavam.
Tested tőlem vírusirtó védi,
Pedig, te voltál a kezdőoldalam,
Most 404-es képű nulla-egy vagy bébi.
Nyár: Lex naturalis.
A természet törvénye,
Hogy a Google bázis új fiókod mesélje.
Eszter: Mert belém van kódolva a továbbállás.
Mégis, küldök emlékeztetőt egy kávéházi
E-mail címre. Felhasználó korrigálást
Várni a presszó mellé. Ám már kvázi
A saját címem sem reális.
Nyár: Lex naturalis.
A természet törvénye.
Eszter: Kár, hogy gép vagyok.
Számok szüleménye.
Ember teremtménye.
Piller: Na, bazdmeg! (Kimegy a szobából)
Eszter: Minek kell ide ajtó? Teljesen boldog vagyok. Mindenkit megkaphatok, amikor csak akarom.
Nyár: Pillert már nemigen, Esztikém. Eljátszottad az esélyed nála.
Eszter: Sokat akartam? Lehet. Olyanok a fiúk, akár a drog. Nem lehet leállni velük. Jó érezni a beléd hatoló… bókokat, s lelkük kártyapakliját találomra húzogatni, élvezni a talonodban lévők biztonságát. Megsimogatni arcuk, hitegetni őket, satöbbi, satöbbi. Bűnös vagyok talán? Bűnös vagyok, mert kihasználom az életem? S ezt mégis ki dönti el? Ezek csak szerelmi konfliktusok. Később is ráérek megállapodni! Majd kifogok valami gazdag ficsúrt, lesz gyerekem, családom és egy Fodros nevű kutyám valami külvárosi kertesházban. Ám a szabadságom mindig is az enyém lesz. Ilyen vagyok. Na bumm.
Nyár: Szép vagy, kis tünemény, de ostoba is. A rosszabbik fajtából. Aki elhiszi magáról, hogy mindent ismer.
Eszter: (Mérgesen fölnéz) Hogy mondhatsz ilyet?
Nyár: Milyen selymes hajad van! (meghúzza)
Eszter: Jaj, ez fáj, hagyd abba!
(Nyár megragadja aranyfonatait, maga felé fordítja Esztert. Arcaik összeérnek.)
Nyár: Akármennyire nehéz beismernem, Piller része vagyok. Fáj? Én is így éreztem, mikor játszadoztál vele.
Eszter: Megrémítesz!
Nyár: Örülj, hogy nem teszem tönkre az életed! Kezdve azzal, hogy új arcot plasztikázok neked ezzel a fésűvel!
(Piller belép a szobába)
Piller: Már megint itt? Pedig egy másikon jöttem.
Eszter: Ó, Piller, de jó, hogy itt vagy! Ez a szemét bántani akar! Segíts, kérlek!
(Nyár elengedi Eszter haját. Hátrébb lép.)
Nyár: Csak a te akaratod teljesítem
Piller: Az enyém? Nem hinném, hogy ez lenne. Takarodj innen! Mit vétett ez az ártatlan?
Eszter: (Lihegve) Köszönöm.
Nyár (felhúzza szemöldökét) Igenis, mester! (gúnyosan meghajol) Magadnak úgysem tudsz hazudni.
(Nyár el)
(Eszter Piller karjába ugrik)
Eszter: Hős megmentőm! Azt mondta, sosem lehetsz már az enyém! (csókolni próbálja Piller arcát)
(Piller eltolja magától)
Piller: Nem is leszel. Csak törődöm az emberekkel.
Eszter: (bájosan) Pedig… Mindenem neked adnám, ha érted…
Piller: Nem
Eszter: Tudod, a testem, a lelkem…
Piller: Eszter. Hagyd. Veszett ügy.
Eszter: Akkor rohadj meg! (táncolni kezd) Úgyis mindenki az enyém!
Piller: Édes, hogy én mennyire szánlak téged!
Eszter: Nem kell a szánalmad! Csak ne nyisd ki azt a rohadt ajtót és szenvedj ezen az elcseszett világon!
Piller: Lex naturalis.
A természet törvénye.
Hallod, te író! Elég durván bekattanunk a végére, mi?
(Piller leül, Eszter el)
Piller: Csak a fordított kilincset látom. Feje tetejére állt a világ. Fényességes égi deszka, engedj át, hogy többé vissza se nézzek!
Hatodik Szín
Zotya
(Zotya két lánnyal a karjában betoppan, S közben egy harmadikkal telefonál. Győzködi arról, mennyire szereti őt)
Piller: Visszahúz a fáradt kapcsolatok köteléke, s az ajtó csak stagnál, oly lágyan, oly kellemesen! Hány pofon kell még nekem ahhoz, hogy rájöjjek, egy elbaszott tragikomédiát néztem eddig végig egy eldugott filmszínházban, egyedül, kevés pénzt fizetve érte?
Zotya: Piller! (elhessegeti a lányokat) Jó, hogy látlak! Beszélnél ezzel az édes fruskával helyettem? Nem hiszi el, hogy szeretem.
Piller: (morgolódva) Igaza van.
Zotya: Ejnye, ejnye. Attól függ, mit nevezünk szerelemnek. Ilyen téren mindig is mobilis voltam.
Piller: Miért segítsek? Jó barátok vagyunk, de a nőkkel való kapcsolatod mindig is feszélyezett. Én voltam a szív, aki azt súgta neked, ne bántsd meg ezt a szerencsétlent, mikor már a sokadik barátnődet faltad.
Zotya: Én voltam az ész, mikor már belemerültél az önsajnálatba. Azt mondtam: Szard le!
Piller: Utána összejöttél Eszterrel.
Zotya: Csak egy újabb nő. Ne légy ennyire fennakadva! Kell? Csak szólj és elhagyom!
Piller: Ez nem megy ilyen könnyen. Mondd, nem hiányzik valami tartós dolog az életedben? Mondjuk egy lelkitárs?
Zotya: Arra ott vannak a barátok. A nőket csak dugásért tartom.
Piller: Esztert is?
Zotya: Lehet, hogy őt nem. Talán megtaláltam az igazit. (nevet)
Piller: Nem tudok már hinni neked.
Zotya: Tudod, mi a te bajod? Mindenkinek jót akarsz adni, magadból egy keveset, s hipp-hopp azt veszed észre, hogy belül már nem maradt saját lelked. Ez a létezés egy átverés. Csak rosszat kaptam tőle. Olyan, mint egy nonstop vegyesbolt, szükségem lenne rá, de igazából sosem tudom, mikor van nyitva. Ezért felszedek néhány hajnali részeg lányt előtte, s elmegyünk a hipermarketbe.
Piller: Kérem a telefont.
(Zotya odanyújtja, Piller tárcsáz)
Piller: Szia! Rózsa? Zotya szeret téged. Most komolyan. Eddig nem voltam meggyőződve róla, de együtt akar lenni veled örökkön örökké… Értem. Te is őt. Mindig is így volt. Nem, én köszönöm! Viszhall! Tessék. Jobb lett? Még egy strigulát húzhatsz a faladra. Miért nem vagy olyan velük is, mint mondjuk velem?
Zotya: Falj, vagy téged falnak fel!
Piller: Hova vezet mindez? Elhízáshoz, hogy utána ne tudj nyúlni a következő falatért, majd megjelenik valami életerős, éhes széplány, és életed végéig belőled fog lakmározni!
Zotya: Életem végéig? Eszik ő annyit, hogy lefogyjak annyira, és megemésszem azt a zamatos husáját! Piller, drága! Ez itt az én birodalmam! (Füttyent egyet, majd betipeg-topog a két lány)
Ő itt Zsuzsa! (rámutatván az egyikre) Neki nem luxus a Lexus, öttusa a gusztusa, szeme mű, még a hónalja is, mint mű hónak alján a parketta, hülyeségét zengi a kvartett, na! Zsuzsikám, ne akadj fent ezen a muzsikán, hisz szexi plexi az agyad, kezed meg egy bankomat. Nézd a tarkómat, hogy borsódzik, de te csak emeld a korsód, dikk! Zsuzsika, puszil anya, apuka! Eredj el a sunyiba! Picsa…
Piller: Ezt miért csinálod?
Zotya: Hogy prezentáljam, az asszony főző állat.
Piller: Bírom ezeket a sarkításokat…
Zotya: Ő itt Éva! Karanténba kéne zárni, bárki látja, hányni kell neki, mert Évi stréberkedik. Pókhálós a padlása és még mása is, csak olvas míg bevasalja anyja a tudást, mégse legyen kukás mikulás! Bukás az élete az ELTÉN, gazdag Évi, csúnya Évi: Kretén.
Piller: Egyként többet érnek rengeteg embernél.
(Zotya elküldi őket)
Zotya: Ezt nem is tagadom. Csakhogy, nálunk aztán biztos nem értékesebbek. Vágyaink tárgyai csak sablon karakterkezdemények.
Piller: Én mégis inkább szeretnék szeretni.
Zotya: Pedig nem sűrűn fogsz, ha átlépsz azon az ajtón! Annyira lényegtelen agyalnod az ilyen dolgokon. Hű, világmindenség! Mondjuk, ha egy dús keblű bige lenne…
Piller: Zotya! A palacsinta mindkét oldalát sütni kell! Ennél butábban már nem tudom elmondani. Te csak az egyiket tartod a tűz fölött és így az egész ebéded el fog veszni! Megyek, megkeresem azt az Írót, és füzetté lapítom a fejét!
(Piller el)
Zotya: (telefonál) Kata, szia! Csak azt szerettem volna mondani, hogy menj másvalakihez, nálam sokkal jobbat érdemelsz. Megbántottalak, hitegettelek, s mire fel? Csak tönkretettem szegény, érzékeny lelked. Ilyen vagyok. Szemét alak, sajnálom. (hatásszünet) Szóval így is folytatnád? Örülsz, hogy bevallottam, s pont ezért látsz bennünk jövőt? Akarlak, igen, mindenki másnál jobban, csak Téged, egyedül Téged, Eszter! Vagyis, Kata. Letette. Vé betű, Vanda! Hívjuk fel őt is!
Hetedik Szín
Anna
(Anna megjelenik, egy esküvői ruhát visel)
Anna: Merre vagy, Piller? Kérlek, válaszolj! Csak egy sötét szobát láttam. Előttem égi ajtó fénye derengett. Ki akartam nyitni, szaladtam szépsége felé, ám egy rohadt futószalagon rohangáltam. Megláttam Őt. Fájdalmas tekintetét meredten az ajtó felé irányította. Eléálltam, hogy eltakarjam a purgatóriumát. S ő félrelökött! Engem! Szegény, gyámoltalan Annácskát. Semmi baj, megszoktam.
Még régen, mikor anyámmal laktam a Petresi utcában, az volt a leggyönyörűbb időszak az életemben. Nem törődtem létigazságokkal, alkohollal, Pillerrel, csak boldogan bújtam anyám karjaiba, miközben megcsókolt minket az éjszaka.
Tévére se volt pénzünk. „Fűtésre sem, de megfagyni még mindig sokkal jobb, mint elzárva lenni az Én kicsi pónim következő részétől.”- gondolkodtam ekképp.
Anyám egy kartondobozt tett elém, s azt mondta, megalkotjuk kislányom a sajátunkat. Beleívódott a kép az emlékezetembe. Munkamegosztás volt. Én vágtam a papírt, ő a bábokat készítette, s közben csengő-bongó hangján mesélt Istenkéről és a mennyei örömről. Elhittem minden szavát.
Ma csak egy szétszakadt Panasonicos dobozban vigyorognak a bábúk és a díszletek. Sőt, önnön létezésem is színházzá lépett elő. Ám Piller, kérlek, ne légy a rendezőm!
Zotya: Anna, szard már le! (Zotya kimegy)
Anna: Bár, a személy, akit megismerhettem benned, eddigi életem nagy önigazolása. Hatalmas kincseket rejtesz, amiket másoknak is meg tudsz majd mutatni, ha elszakadsz attól, ami visszahúz.
(Piller eközben belép a színre)
Nagy ember lehetsz, ha hiszel magadban, s még boldog is, ha másokban is bízol. Én már büszke vagyok rád. A többit tudod te is…
(Piller Annához lép, felemeli, megcsókolja, átöleli.)
Piller: Elég, ha csak benned bízom, Anna! A többiek legbensőbb szennyüket öntik folyton rám. Kihasználnak, hívogatnak, csalogatnak. Te ne verj át egyedül!
Anna: Sosem tenném. (megcirógatja Piller arcát)
Piller: Ígérd meg, hogy örökké tündökölni fogunk!
Anna: Megígérem
(két különböző oldalról beront Tavasz és Nyár. Leteremtik Pillert egy székre. Hiénákként köröznek körülötte)
Nyár: Virág helyett termést terem
Minden álmos meggyfa
Nyár.
Tavasz: Bennem bimbók ihletekben
Lesznek föld és pelyva.
Tavasz
Nyár: Nincs olyan, hogy léleköröm,
Csak a tűző napfény.
Nyár
Tavasz: Lefutván az újabb köröm.
Ébren tart a remény!
Tavasz
Nyár: Való élet? Piller! Ez a lány csak egy elsuhanó fa a vonatablakból. Mi történt a nagyobb kérdések megválaszolásával? Istennel?
Tavasz: Ostoba! Legalább ezekért a szépségekért maradj való, és ne vesszen létezésed a semmi üregébe!
Piller: (révedve) Te ne verj át egyedül…
Nyár: Bódulat, bódulat! Hányszor kell még megtapasztalnod az emberi lét undorát?
Piller: Örökké tündökölni fogunk…
Tavasz: Bódulat, bódulat! Mindenki saját létezése kovácsának teremtetett!
Piller: Örökké…
Tavasz: Élj!
Nyár: Szenvedj!
Piller: Végül úgyis csend lesz. Nem morajlik a tenger. Van üvöltéseimet fülemben haló sejtek bágyadt sípolása váltja fel. Csend… Nehéz róla beszélnem, mert ha megteszem, elveszítem őt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
És most olvassam újra?
REndben,megvárom!
Gyuri