7. Búbosbanka az aranykalickában

<A nő a fotelben ül, mesél.>

Ő, ez a ritka madár, a barátnőm, a búbosbanka, ő aztán egy dekoratív jelenség. Ami azt illeti a férje a bíbic, régies nevén kibic, az ő jellemrajzát, az én kedves szép barátném jelleméről rajzolt gúnyrajzot, azt aztán szépen kidekorálta. Ne má’ csak kívülről legyen hihetetlen különleges a búbjával! Egyszercsak elkezdte magának hajtogatni ez kibic, hogy őt ez a búbosbanka becsapta valamivel, tíz évvel ezelőtt. Most pedig nincs tovább, nem tudja megbocsátani! Azt mondja elviselhetetlen számára, hogy egy barna pötty van a barátnőm jobb kettes alsóján. Szégyelli. A császár nyomát, ahol egyetlen közös gyermekük a világra jött, hirtelen undorítónak találta. Ki is vonult a közös fészekből sietve! Most azt hiszed, viccelek? Hát nem! Komolyan mondom, egy elszíneződés egy fogon, egy halvány forradás a szülőanya hasán, elriasztotta a férjet, — nagy hirtelen — közel húsz év után, a közös fészektől! Igaz, nem egy angyal a barátnőm, amolyan határozott, racionalista. Húhú, de mennyire két lábbal a földön álló nő! Elképesztő, hogy még azt sem hitte el a saját férjének, hogy azt szűzies barátság fűzi egy valódi angyalhoz! Nem hisz ez a búbosbanka a földi angyalokban. Hiába bizonygatta neki a párja, hogy annak az angyalnak, ha este gereblyézi az avart, a kertjében a fák alatt, odavilágítanak mennyből az angyaltársai. Az a buta bankatyúk meg lehülyézte! Nem az angyalt, hanem a férjét. Annak mondta. Nem kellett volna lehülyézni, szerintem sem. Mit gondolsz, elég lett volna, ha csak annyit kérdez: „Mentőt, vagy gyalog?”

<Tompán, de fülsértő hangoskodás hallatszik valahonnan, egy nő sikítva ordít, bútordőlés robaja. Férfihang, káromkodás foszlányok, csörgés, zörgés, dübörgés. Kutyaugatás hallatszik, a másik szobából. Fél perc múlva csend van.>

Tudtad, hogy ma már mindenkinek alkotmányos joga bolondnak lenni? Ez a magyar demokrácia! Te tudsz más demokratikus jogról is napjainkban?

Jogunk van megbolondulni, és bolondul élni, sőt halni. Ezen kívül mihez van még demokratikus jogunk? Ha még egy eszembe jutna, elmondom, jó? Jah! Elmenni. Ahhoz is jogunk van. A fészkes-fenébe elmenni. Ha maradunk, jogunk van az orvosi ellátáshoz, ha… ha van rá okunk, jogunk, mert megvettük. Lehet más jogokat is venni, de azt, hogy mit, ellenszolgáltatás nélkül nem mondhatom el. Belátod ugye? A főníciai kultúrkör tagja vagyok. Tudod melyik az, aminek a logóján egy karaván van, amint éppen halad. Jaj, dehogy a sajt az! Az a reklámban van, tudod, valamelyik győző valósága előtt szeletelik a sajtot, vagy a szalámit? Te melyiktől vagy jobban kiakadva? Egyiktől sem?

<Az asztalról felvesz egy könyvet, kinyitja, belenéz, de becsukja és leteszi.>

Morávia két napja már egy évtizednél több ideje tart nálunk, tudod melyik ugye? A közönyösök két napja. Kis késéssel, de ide is becsordogált az olasz valóság-sóból a közöny életérzés. Sok kisebb-nagyobb Leo járkál közöttünk, körülöttünk sertepeltélnek.

A búbosbanka barátnőm az ő privát Leójáról azt képtelen eldönteni, hogy az ő fogkő látványától vert bíbic párja beteg, vagy aljas. Itt bankálkodik a vállamon, engem noszogat, mondjam meg én neki, „beteg vagy aljas”. Szerinted? Az, aki családapaként, a sepregető angyalkákért lelkesedik, emiatt és ezért visszamenőlegesen tolvajnak nevezi a felségét, beteg vagy aljas? A búbosbanka kicsi szíve kiszakadt ettől a belehány sártól. Most foltozgatom össze a lyukas szívét, fércelgetem, toldozgatom, de ez a különleges búbosbanka butatyúk, ez csak zokog-zokog, hull a könnye, mint a zápor. Hagy sírjon, szerintem is jót tesz neki, ha ennyit sír, közel a hatvanhoz is olyan szép volt, olyan üde jelenség, hogy százhúsznak néztem ki mellette. Most legalább én leszek a szebb! Jól összetöri testét-lelkét a kérdés: „Beteg vagy aljas?” Régi női trükk, mindig nálad idősebbel, csúnyábbal mutatkozzál, ezt tesz fiatalabbá és szebbé mások szemében, nem a kozmetikum! Ismerted ezt a fiatalító eljárást?  Jól van a búbosbanka barátnőm, mostanra már nem sokkal szebb, mint én, bár a fogkövét is letöröltette lézerrel. Megmondom már ennek a búbosnak a véleményem erről a vanellus albicepsről, erről a fehérfejűről: „is!” Beteg is, aljas is. Te megmondanád a barátnődnek, ha ilyet tudnál a férjéről?

<Kintről utcazaj hallatszik, motorzúgás, felbőg, közeledik, távolodik, elhalkul.>

Veszélyes dolog belecsordogálni a rózsák háborújába. Nem a fehér rózsa, piros rózsa háborújára gondolok, az már a múlté, és az nem is a magyar valósághoz tartozik, angol az, mi közünk nekünk ahhoz? Másik kontinens az, az Európa, mi a balkánihoz vagyunk közel. Jó vagy földrajzból?

Tudod, hogy itt nálunk a másik rózsák háborúja zajlik napjainkban, sok-sok családban, bár DeVito rendezte a moziban, több helyen csak reménykedhetnek, hogy elkerüli őket ez harc, ami a végső. A kibic-banka páros is énekli már az internacionálét. Összefogtak egymás tönkretevésére. Fiókák is potyognak a szétharcolt fészekből, van, amelyik már tollas, van, amelyik még csupasz. Kibánja? Ha harc, legyen háború! Ez a buta-bankatyúk, néha megkapaszkodik egy-egy szalmaszálban, és azt mondja, „beteg”, „beteg”, kezeltetni kellene, tébolyodott az ő egykori szerelme.

<Tompán, de fülsértő hangoskodás hallatszik valahonnan, egy nő sikítva ordít, bútordőlés robaja. Férfihang, káromkodás foszlányok, csörgés, zörgés, dübörgés. Kutyaugatás hallatszik, a másik szobából. Fél perc múlva csend van.>

Van rálátásod, hogy egy tébolyodottat csak akkor lehet kezelésbe vonni, ha ön és/vagy közveszélyes. Azt azonban tetten kell érni! Amikor önveszélyes. Ha túléli, lehet kezeltetni, ha nem éli túl, akkor meg lehet temettetni, ad hozzá segélyt az állam. Kegyeletből, kegyeleti segélyt, hetvenötezer forintot. Miért annyit? Csak. Ha megszavazzuk őket, mi nyugdíjasok, hogy maradjanak a győzike-sóban, majd adnak segélyt, ha meghal a párunk! Aha, értem mááár! Motivációs jutalom! Te érted? Melyik zugban kísértenek az egyszeri asszonyok? Na melyikben? Tiszazugban kísértenek!

 Itt a kegyes-motiváció, hogy ne csak ott! A választási kampány következő fokozódásában, majd kaphatunk vénymentesen arzént! Azt gondolom, már csak az hiányzik! Az arzén még hiányzik. Nem kell a saját temetésünkre sem gyűjtenünk. Én pedig már kezdtem gyűjteni a bajokat hozzá: szívbaj, vesebaj, agybaj. Neked milyen bajod van? Semmi bajod? Hihetetlen! Szavazóképes, vagy savazó-képes vagy?

<Csörög a rádiótelefon, a nő keresi a szobában, a szekrényen megtalálja, felveszi, kinyomja, visszaül a fotelba.>

Mit lehet tenni, ha közveszéllyel találjuk magunkat szemben?

Ha valaki, vagy valami  közveszélyes, azt bizonyítani kell, nem elég azt mondani, tegnap rád támadt, ma ellened van! Neeem, az nem bizonyíték. Látni kell tanúknak, ahogyan és amikor teszi a közveszélyességet az a valami, vagy valaki!  Annyi eszük viszont mindig van, hogy sutyiban tegyék. A majdnem hármas számúnak is volt annyi esze-maradéka, amit még nem ivott el, hogy a látszatra adjon.

<Erősödő szélzúgás hallatszik kintről.>

Ez bíbic nem fajult még közveszélyre, bár már önveszélyre fanyalkodott. Úgy döntött nem eszik csak növényt, és szed hozzá mérhetetlen mennyiségű vitamint.

Azt mondod nagyon drága a vitamin? Bizony sokba kerül! Többe kerül, mint az orvosság.

Így sokan inkább orvosságra költünk, mert az olcsóbb. Te is? Ez a bíbic, akiről mesélek neked, megengedhetné magának a mindennapi libamájat, de ő nem. Ő spenótot eszik, mint Popey a tengerész. Mindig és mindennap valami zöldet. Ehhez bizony tenger ész kell, ugye? Állandóan figyelni a sav és a lúg egyensúlyára a táplálékbevitelben. Elsavasodott vagy ellúgosodott az egész ember. Ment is hamarabb a táltos iskolába, hogy ott megokosítsák, hogyan lehetne ő harmonikus. Dobolni megtanították, meg tapsolni is. Eltapsolt pár százezret, pár milliót, na de nem lett harmonikás! Futott fűhöz-fához, mint a cinege cipőügyben. Maradt vega. Nem tudom, hogy mikor terjesztette ki a vega-táplálkozást a vega-szexre is. Tudod milyen az?  A vega-szex? Nem tudod? Megmondom: Fűvel-fával! Csak otthon nem! A barátnőm férje megismert táltos-nőket, angyalokat, tisztán és homályosan látókat, úgy bizonyítandó férfiúi valóságát, hogy kicsit csábult. Egyéjszakás csábulásai voltak délelőttönként. Búbosbanka mit sem sejtett, azt gondolta magáról, hogy lehet ő egy tapintatos tyúk, nem firtatja a kibice-bóca kakasságát. Hanem hamarabb lebukik a hazug bóca, mint a Riviérán a lemenő Nap!

<Erősödő szélzúgás hallatszik kintről, esőkopogás, a szél csapkod valamit a falhoz, majd csend.>

Éppen ott feküdtek kiterítve a nyugvó székeken, olajosan, fél-pucéran a Riviérán, tudod, a török riviérán, ahová a magyar tollasok járnak. Feküdgettek, sütkéreztek, jó vastagon védték magukat a faktoros olajokkal, elmorzsoltak néha egy könnycseppet, ha az ültetvényükön kapáló napszámosok eszükbe jutottak. Sajnálták őket erősen, sajnos nem volt miből kifizetni a bérüket, így biztosan csak alacsony faktorszámú fényvédő olajra futja szegény számosoknak. Jól leégnek! Búbos-kibic nem is mert az UV hatásra gondolni! Tudod mi a számosoknak az UV hatás? Az „úgy vágyom” rövidítése: „úgy vágyom” pl. enni. Nem libacombot, nem költők azok, bár sínen vannak, mint József Attila.

<Csendes eső hangja hallatszik kintről.>

Jársz te is a riviérára, valamelyikre? Tisza-partira, Duna-partira, vagy te egyáltalán nem jársz semmiféle partira? Én sem, jó nekem itthon a kutyámmal, tudod, a Mancival, aki megsétáltat, levegőztet, sportoltat, — ez kérem napjainkban a pesti kisnyugdíjasok extrém sportja!  Mancival jól elvagyunk. Ha főzök néha neki csirkemell-csontlevest, ő nekem is hagy. Napozni is szokásunk nekünk is. Leülök séta közben egy padra, süt rám a Nap, sz’tan jó van. Nem mindegy, hogy hol süt, a török riviérán, vagy a városház terén?

Tudod, nekem nem kapálnak számosan, engem elkapáltak anno földrajzból, az én napozóm jól eldugták valahova, nem is találok oda a tengerpartra, nem tudtom milyen irányban kell keresni. Belátod, hogy az én hibám, nem? Rossz rendszerben dolgoztam negyven évet. Rendszeresen dolgoztam, mint a rossz fotós: látástól-vakulásig. Vakuval is kellett volna! Szánom-bánom, de éjjel néha aludtam pár órát. Neked mennyi ledolgozott éved van? Gondolod, majd a nyugdíjadból élsz? Ne gondold! Vega leszel te is! Látod, vannak itt demokratikus jogok, kérem, sőt kivétel erősíti a szabályt!

Na de nézzük csak a kapáltatók nehéz sorsát, amint éppen ott szomorognak a nyugszékükben! Az mondja egyszer csak, teljesen váratlanul a banka párja: „tolvaj vagy”!

Mire értette, azt nem tudhatjuk, elméletileg felfoghatatlan a megnyilvánulása, gyakorlatilag meg érthető, ki bírná ki ezt a stresszt, ülni a tengerparton, és arra gondolni, az ő munkásainak, akik a magyar ugaron senyvednek a tűző napon, csak faktorszámra futja, ha futja! Tejre meg nem. Azt mondja a barátnőm, nem érti saját magát, hogy keveredett ő a korpába. A párja kezdetben nem látszott bíbicnek, meséli a banka, akit „kezdetben” még nem ismertem. Kezdetben ez a jómadár villásfarkú fecskének, vagy talán füstifecskének adta ki magát, azt mondja a búbosbanka- butatyúk-barátném. Te tudod mi a különbség a villásfarkú és a füsti között?  Igaz, honnan tudnád, ha azt mondom „fecske”, ha városlakó vagy, és a hatvanas szinglik klubjának potenciális tagja, nem madárra, hanem egy riasztóan ronda fürdőgatyára gondolsz, ha jól sejtem. Nem kell folyvást gatyákra gondolni, kérem! A fecske, az egy vonuló madár. Átvonult a bankatyúk életén rendesen. Ennyiben fecske. Onnantól tudható, hogy valójában bíbic, hogy magányos életet él. A saját fejében él kezelhetetlenül egyedül. Azt mondja, hogy magányosan vágyik élni, mint a bíbic. Máskor úgy nyilatkozik, hogy ő vénségére lelki-társra vágyik. Udvarolgat, randevúzgat, net-randevú, gyors randevú, lassú randevú, találkozások, fehér rózsa, vörös rózsacsokrok… lámpafény, gyertyafény, égi fényesség. Ha tudnék haragudni, megátkoznám: találja meg a lelki-társát!

……………………………………………………………………………………

8. Kopasznyakú sólyom a pókhálóban

<A nő átül a computer elé. Bekapcsolja. Windows indítás szignálja hallatszik. Elfordul a monitortól, mesél.>

El tudsz képzelni egy hálót, amibe belegabalyodik egy sólyom, és fogva tartja őt a pók?

Nem? Lehetetlen? Pedig minden lehetséges, mondom neked latinul, hogy lásd milyen művelt egy buta tyúk vagyok én, és főként milyen szerény: „Omni potente.”„Omni potente”, régen így szóltam bele a telefonba, amikor felvettem, félig tréfásan, félig keserűn, mert engem többnyire akkor hívnak ide-oda, meg telefonon is, ha kérni akarnak tőlem valamit. „Omni potente”, mondtam előre, remélve megértik, ami mögötte van, azt, hogy persze, ha tudom, megteszem, ha lehetséges, megteszem, és nálam minden lehetséges, ha segítségről van szó. Te hogy vagy ezzel? Szívesen segítesz másokon? Nem? Nahát! <Megszólal a lakáscsengő, a kutya felugat, majd csend.>

Segítettél régen és kihasználtak? Bizony, így van ez! Gyakran így van, szerinted is?

Felhasználják, a segítőkészeket használják, úgy, mint egy eszközt, Előbb vagy utóbb kihasználják őket. Többnyire előbb. Az emberi fajnak két alfaja van: a segítő, meg a nem segítő. Azt mondod, van kevertfajta is? Ne mondd már! Nincsen! Ez olyan, mint ahogyan egy nő vagy terhes, vagy nem, kevert forma nincsen! Na de nézzük, hogyan kerül a sólyom a pók hálójába? Bekerül, és benne ragad!  Mit gondolsz, miért nevezték el az internetet, világhálónak? Orson Wells a huszadik század elején, már elképzelt egy hálót, óriási könyvtárhálózatot műholdakon tárolva. Valami UFO magazinban olvastam, utazás közben valahonnét valahová menet, akkor már tudtam az internetről, hogy létezik, szóval kb. húsz éve, így most nem emlékszem a részlet, vagy elbeszélés címére.

<A nő a komputer felé fordul, tesz néhány mozdulatot a klaviatúrán, majd visszafordul>

Háló, hálózat. Szövevényes hálózat, szövevényes, mint a pókháló. Ülnek is a csomó-pontokon nagy, kövérre dagadt pókok a zsákmányra lesve. Várják a palimadarakat, a kis katicabogarakat, tarka pillangókat, éjjeli pillangókat, nappali lepkéket, legyeket és böglyöket, mindenféle szárnyasokat, pintyőkéket, tyúkokat, pávákat, bíbiceket, szarkákat, kakukkokat. Felépült a lelkek virtuális játszótere. Korhatár nélkül lehet benne játszódni. Azt gondolod, nem kell ahhoz szárnyasnak lenni, hogy a virtuális játszótéren bóklásszon valaki? Nem hát! Lehet négylábú is! Disznóval, marhával, ökörrel, birkával, mindenféle négylábúval is lehet virtuálisan összefutni. Is. Ott is, a virtuálison is. Na, így kerül a sólyom a hálóba. Berepül, és behálózzák. Gondoltad volna? Ez a sólyom, amiről most mesélek neked, egy nagyszerű példánya volt a madaraknak. Azt gondolta, rajta nincs fogás. Ő a madarak királynője. Emelkedett léleknek a magas röpte. Feliratkozott ez a sólyom-lány egy fórumra. Mi az a fórum? Mi lenne, virtuális játszótér mászóka szekciója. Ismersz ilyet? A világ minden tájáról különböző nick-neveken vannak jelen a fórumozók. Feldobnak egy témát, ha feldobják fehér, ha leesik nem sárga, tehát nem tojás, hanem vitatéma. A vita alatt azt érted, lehet a témát megvitatni? Nagyon tévedsz, esmeg! Ha egy fórumon te vitatkozni akarsz a témáról, kimoderálnak, sőt törölnek is a virtuális életükből. Kis kékhalál a nickednek— fájdalmas. Volt már benne részed? Kimoderáltak?

<A nő feláll, pár lépést tesz, majd megáll.>

Azt kérdi tőlem a minap bíbic, tudod, amelyik a búbosbanka párja, hogy a női nickek miért írnak magukról olyanokat, amiből aztán le kell vonni. Nem tanulságot, hanem számokat kell levonni, kivonni. Életkorból tízet, súlyból húszat. IQ-t meg egyenesen osztani kell kettővel, nem mintha annyi lenne Afrodité késői inkarnációjának, hogy kettejüknek is elég volna, hanem mert a fele sem igaz. Óh, mondom, a bíbicnek, ezt a férfiaktól kellene megkérdezni, mert ők tudják, én pipiből lettem butatyúk nick, magam nem tudhatom! Nickelve az adataim: 25, 50, 100. Tiéd mennyi? Nickelben mérve?

<Visszaül a computer elé, de háttal.>

Képzeld el, egy irodalmi folyóirat hasábjain évekig leveleztem egy állítása szerint hím egyeddel, akivel igen élénk cserekereskedelembe bonyolódtunk, naponta eszmét cseréltünk, bár a csere felesleges volt, mert mindkettőnknek hasonló eszméi voltak. Jól megvezetett. Elképzeled a butatyúkot pórázon? Na, képzeld el! Amikor szóbahozta a „személyesen is má’ ideje lenne találkozni” témát, azt mondta, egy vallomással tartozik.

Na, gondoltam, lesz itt mindjárt virtuális-lamúr! Jól nézek ki a fejemből! Nem vagyok belecsábulva, csak barátilag társalkodom, a csábom velem lakik, ő a férjem!

Egy ideig nem írtam semmit neki, vártam, mit fog énekelni ez az ökörszem. Erre ő vallomást tett, nem szerelmit, nemit. Írja nekem, hogy ő nős, tény. Na, ezt add össze! A nőst meg a tényt. Az ám, jól gondolod, „nőstény” az eredmény! Kérdezed, miért tette ezt? Miért hazudott? Soha nem fogom megtudni! Nem sétálok szivárványos réteken. Berekesztettem az információfolyam medrét, gátszakadás azóta sem volt, pedig ennek már maj’ tíz éve. Mi van a sólyommal? Mondom már. Megkopasztották. A kövér, keresztes-pók, nagyon ott volt a szemfényvesztésben. Illuminátus. Megvilágosodott pók. Világos neki, hogy kell átverni egy magasröptű sólyom tyúkot. Ez a pók reggel a fórumon ébred, ott tölti a nappalt, és ott is éjszakázik. Hallottál már ilyenről? Ez valami függőség, nemde? De. Nem tudom, mitől függ, hogy ő, ez a mindenhájjal megkent nyolclábú, ott függ, de ott van. Nagyon ott van. Politizál, okoskodik, mindent tud, vallástól az ateizmusig, ha kell, ha nem kell. Ha kell ő a nemzet megmentője. Meg ha nem kell, akkor főleg! Nem citerázik ez semmiféle témától, hárfán játszik, egyszerűen virtuóz. Szerinte, nála van a bölcsek köve. Csoda, hogy ennyi tudástól nincs neki még agyhúgyköve is! Mindenkinek megtalálja a kopasznyakát. Körbeszövi. A sólyomtól kezdetben irodalomról társalgott, persze hamarosan a szerelmi költészet lett a fő érdeklődési területe. A kábakő, gumipitypang ahhoz képest, ahogy azt a madárkát elkábította. A solym-ica dobbantott takaros kis lábacskáival, felrúgta a tisztes családi fészkét. Sassá kívánta tenni ezt Donjancsi pókot. Tár-sassá! Te hallottál már ilyet? Ezen az addig erősen eltitkolt pókné megháborodott. Pert nem csinált, csak patvart. Volt azért jó kis perpatvar, mindenütt, virtuálisan, meg valóságosan. Ugyan tevőlegesen nem tettek semmit együtt, hogy is mászhatna egy pók egy sólyomra megtermékenyítés-ügyileg, de azért sikerült jól eldugni a boldogság kulcsát egy pár évre Sólyoméknál. Panaszkodott a kis solymica, hogy hogy járt. Háborog azon is, hogy a gaz hálószövőnek, mintha mi sem történt volna, azóta is ott pókosodik a lába PC előtt.

Te bírod, ha neked hazudnak? Én nem bírom. Bár, mégis csak elviselem zokszó nélkül, mert nem veszem észre. Csak később nem bírom a hazugság súlyát. Szégyellem magam a másik helyett is, amikor rájövök, hogy megint hívő voltam, haj-ajaj, a hajamig elpirulok.

Te tudsz még pirulni? Elpirulsz te is, ha a szemedbe hazudnak? Akkor soha ne nézz tv-t!

Ne olvass híreket! Az interneten meg főleg ne csónakázzál, vagy melyik vízi sportot ne űzd, na itt van a nyelvem hegyén, szép régi magyar szó. Valami szörpre hasonlít. Jó-jó szóval azt ne, amit most mondtál, ne szörfözzél, vagy ha igen, akkor jobb, ha előtte belépsz a karthauzi rendbe és megtartod a némasági fogadalmadat.  Kedvet kaptál fórumozni és most nickelsz magadból egy virtuális lényt? Nem? Nem szeretsz hazudni? Akkor te sem erre a világra való vagy, nem mondhatom, hogy földik vagyunk. Tényleg, te hol laksz? Neked kik hazudnak?

<Megszólal a lakáscsengő, szaggatottan, többször csengetnek, a kutya dühösen ugat, a nő mozdulatlanul ülve hallgatja. Befejeződik a csengtés-ugatás, a nő folytatja a mondandóját.>

Az első sorszámú férjem soha sem hazudott, legfeljebb leplezte a leplezni valókat. Sajnos néha lelepleztem. A második sorszámú túl őszinte volt, meg az még ma is, annyira, hogy az már néha fáj. Megkérdeztem tőle, „Szerinted kövér vagyok szívem?” Rám nézett, tömören annyit mondott: „Az”. „Fogyjak le?” „Miért?”-- kérdezett vissza. Tényleg miért fogytam volna le, ha az, hogy kövér vagyok, nem oszt nem szoroz a férjemnél. Döbbenetesen őszinte ember. Döbbentem is elégszer. Na, magamnál vagyok már többnyire, és vissza is fogytam már, ne aggódj, a lánykori súlyomra, a majdnem hármasszámú mellett. A sok bevett hazugság fogyaszt! Üzletember meg ne tudja, még alapít egy céget, amelyik direkt a kövéreknek hazudik! Te is fogyózol állandóan, vagy csak minden másnap? Te is az ujjaidon számolod ki, hogy ebben az évben hány éves vagy, és tegnapról mára hány kilót fogytál? Neem? Számológéppel? Nahát, micsoda technikai fejlődés! Technikai fejlődés az van, a kommunikációs technikák, meg műszakiak, meg a szexuálistechnikák is rohamosan fejlődnek. Gondoltad volna ötven éve, amikor esetleg még petróleumlámpa fényénél írtad a házi feladatod, hogy egyszer majd, a távoli jövőben, a hatvanas szinglik a virtuális játszótéren mászókáznak? Gondoltad volna, hogy kommunikációs technikákat tanító cégek kaszálnak a piacon? Tudtad, hogy már nem beszélgetünk egymással, hanem kommunikálunk? Több ám az, a beszédnél, hajaj, több benne a „meta”! Jaj, nem a gáz, nem a metán, ha netán arra gondoltál volna, hanem a „meta”. Görög szó azt jelenti: előtt, vagy fölött, vagy kívül, hogy is világítja ezt meg a magyar nyelv egyszerűen, hogy is mondjam, na, így, ismered a szólást?  „Mondjam, vagy mutassam?” A kommunikálók mondják is, meg mutatják is!

Gondoltad volna, hogy a „másság” nem azt jelenti, különbözünk, mint emberek, pont ellenkezőleg, a „másság” azt jelenti ma: nem különbözünk, hanem különbözően szexelünk és ezt tisztelni kell. Hitted volna, hogy tudod majd tisztelni a … a mit is na, na mit? Óh, én nem mondanék olyat, sehány ló ivarszervéért sem, amit most te gondoltál! Gondoltad volna, mondjuk harminc évvel ezelőtt, hogy mára reklám kell a szexuális technikáknak? Hitted volna, hogy az unokád nálad többet tud majd „a témáról”, mint Te szeretnéd? Jah, esti mese helyett a TV előtt ülő gyerekek „okosodnak”. Művelődnek erősen, Balzac Elveszett illúziók  című művét mára egy hat éves gyerek már két kötetnyivel tudná bővíteni, ha meg tudnák tanítani, írni, és olvasni. A te unokád simán megtanult? Mázlista vagy! <Kintről gyereknyafogás hallatszik, anyai korholás, ”ne nyafogj, elkésünk, gyere már, ne húzasd magad, igyekezz!”>

Gondoltad volna, húsz évvel ezelőtt, hogy a behálózni, azt jelenti ma: az egész világot körbehálózzák? Ismertük a halászhálót, a bevásárló hálószatyrot, a pókhálót a dalokban és a szoba sarkában, ismertünk férfiakat, akik behálózták a jóravaló lánykákat, és szerelembe ejtették, de a világhálóra még a fantáziánkból se futotta, igazam van?  Igazam van.

Látod, ilyen a fejlődés, nincs szatyor, nincs pókháló a sarokban, csak behálózás van: most hím pókhasúak és nőstény pók-icák ülnek a képernyő előtt, és szívatják egymást. Na, kedvet kaptál nicknevet választani, virtuális személyiséget kreálni magadnak? Ajánljak egy jó virtuális fórumot?

<A nő kimegy a kijárati ajtón.>

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.01.18. 18:30 salto Kedves Gufi! Bővebben?:-) /aztat mindenki modhattya, h má' mondotta volt:ember küzdj és bízva írjál!/

2011.01.18. 17:14 gufi Én már egyszer hozzászóltam!!!! Eltűnt??? Egy kis regényt írtam!!! Most már csak röviden: Jó !!! üdv:gufi