Biztos, hogy nincs igazam

Kedves Pali bátyám!

Milyen buták az emberek! Na jó, nem mind, de jó néhányan mondják a környezetemben – a sok hülye, dilettáns bajkeverő -, hogy most sokkal rosszabbul élünk, mint éltünk. Pedig drága Pali bátyám, ez így, ebben a formában nem igaz! Hazugság! Mert igenis jól, és egészségesen élünk!

A minap is hogy bekajáltam! Ittam kétharmad vizet, és ettem hozzá egyharmad kenyeret!

Mert azért lássuk má’ be, hogy a kétharmad az kétharmad! A fizetésem kétharmada megy rezsire, az egyharmadból pedig élünk. Négyen. Élünk? Na jó, erről nem nyitok vitát!

Tehát ott tartottam, hogy a kétharmad az kétharmad! Punktum! Ebből nem engedek! Igaz, ők sem engednek! Minek is engednének, amikor arra használják kiváló – a jó isten áldja meg őket – vezetőink a megszerzett kétharmadot, hogy felvirágoztassanak bennünket!

És virágzunk! Jaj édes Istenem! De hogy virágzunk! Virágba borultak… mit virágba! Narancsba borultak még a fenyőfák is! Ha csak csöppnyi muzikalitás, no és persze szövegírás szorult volna belém, megírnám! De meg ám! A csodálatos mandarin mintájára megírnám a csodálatos narancs című vígoperát!

Micsoda darab lenne drága Pali bátyám! Micsoda mű! Uram-atyám!

Lelki szemeimmel látom az első felvonás első képét!

Felcsút, focipálya!

Megvan a jelenet, Pali bátyám?

Gyönyörű zöld a fű, a lelátón hömpölyög és őrjöng a tömeg.

Na jó, néhányan füttyögnek, de nekik az a dolguk. Ők az ellenzéki ellenfél. Persze, ha még egyszer születnék csakis ellenzéki ellenfél lennék. Ellenzékben ellenezném az ellenezni valót, vagyis mindent. Az a legnagyobb buli! Nagy pénzért folyamatosan ellenkezni, ellenezni, néha kivonulni, okoskodni! A gond csak akkor van, ha az ellenzékből mondjuk kormánylapát tekergető kapitány lesz. Akkor bizony elfelejtik azt, amit addig elleneztek, és homlokegyenest az ellenkezőjét teszik annak, amit még ellenzékben tenni akartak.

No de térjünk vissza az operára. A kezdőkörben, büszke, délceg testtartással énekel a darab főszereplője! – Mit nekem IMF, mit nekem Unió, a lelkem kemény, mint a dió! – ekkor a játékos kijáróban megjelenik egy férfi. Egy igazi férfi! Fekete haj, fekete mez. A vak is látja azt, amit a látó nem lát! Ez az ember nem semmi! A dal félbemarad, a lelátó elcsendesedik. – Hah, ki vagy te, te fekete ruhás ismeretlen dalia, ki úgy nézel ki, mint a bibliai lázár! – kiált fel főhősünk ragyogó arccal! – Az vagyok uram… - mondja a férfi szerényen, és lehajtja fejét. – Jer közénk, és csodát teszünk! – mondja hősünk, és szélesen feléje int karjával. – Közétek? Hisz egyedül vagy! – csodálkozik, és egy tétova lépést tesz a kezdőkör felé. - Sokan vagyok már, éppen elegen! – kiált szenvedélyesen a darab főhőse! A lelátó tombol…. felteszi a kezét, csend lesz. – De azért hozz magaddal még egy embert, és meglásd mi történik! Kelettől nyugatig söpör majd a mi szabadságunk szele, és a mi jóságunk bearanyozza majd a mi földjeinket! – szavalja, és a fekete ruhás a kezdőkörbe lép. Átölelik egymás vállát, és sugárzó arccal néznek a zászlókat lengető tömegre. Közben férfiak érkeznek a pálya minden oldala felől, csatlakoznak hőseinkhez, énekelnek. – Nem ígérünk semmit, de azt mind megkapjátok, zokogni, sírni fogtok, mint anyátok! Üres lett a kassza régen, a gaz vörösök diverzánsok, reszkessetek devizások! - és a tömeg éljenzése közepette elindulnak egy szebb, egy számukra jobb élet felé.

A lelátón közben megjelennek a narancssárga köténybe bújtatott asszonykórus tagjai, és vidám ének közepette kenyeret és vizet osztogatnak az éljenző tömegnek.

Na, szóval így gondolom az első színt, csak valami jó kis zeneszerző kellene hozzá. A második szín pedig kezdődhetne valami mesemondó vagy regemondó versenyen. No de ez csak elképzelés, hisz még én sem tudom, mit hoz a holnap, a holnaputánról nem is beszélve.

Azt hallotta drága Pali bátyám, hogy január elsején kezdődik az újév új kudarcokkal? Persze, ez így ebben a formában nem igaz, mert ezt megint a sok ostoba mondja, hisz nem kudarcra készülünk, hanem harcra.

Harcra magyar, hí a haza!

Harc lesz a mindennapi megélhetésért. És nem megszorítások jönnek, meg – micsoda buta szó – adóprés, csak kevesebbet fogunk keresni, mert annyit könnyebb elkölteni. Aki sokat költ, az keveset él! Aki viszont keveset költ, az is keveset él, de legalább szarul teszi ugyanazt. Na ja, könnyű ám sokból sokat költeni! De próbáljon már valaki kevésből sokat! Na ugye! Ezt is megússzuk! Nincs pénz, nincs költekezés! Majd nem iszunk, hogy enni tudjunk! Vagy nem eszünk, és akkor lesz ám piálás! De lesz ám! Jól élünk majd! Most is jól élünk, de jövőre pláne! Ezt most nem kúrjuk el, az biztos! Még azt is megtehetjük majd, hogy azt isszuk, ami a legdrágább! Vizet iszunk! Nagy pohárral, csak úgy csorog majd az állunkon!

Az elmaradt reggelit pedig a vacsora hiányával pótoljuk! Mindig azt mondják az okosok, az „apdét” specialisták, hogy kövér a magyar ember! Örömmel jelentem, jövőre elkezdődik a nagy össznépi, magyaros fogyókúra! Nem lesz zaba, mert nem lesz miből! Spórolunk!

És még hol tudunk spórolni? Na hol? Azt mondják az ostobák, hogy a ruházkodáson és a szórakozáson! Ez pedig nem igaz! Mert hatalmasakat fogunk kacagni egymáson, hogy milyen rongyosak vagyunk! Mert a rongy is lehet ruha, és a ruha is lehet rongy. Persze az élet is, de ez most mellékes. Majd kétharmadosan öltözködünk. Testünk kétharmada meztelen. Akinek pedig nagy a feje, annak bőven elég az egyharmad. Kalapban.

Viszont a jó hír az, hogy megszámoltak minket. Titkosan ugyan, de megszámoltak. Igaz, hogy a csomag postacímre jött, és az is igaz, hogy nem kellett ráírni a nevet, csak a személyi számot, és a lakcímet. Még jó, hogy ebből nem tudják, hogy ki az, aki kitöltötte. Legalábbis, azt mondják, hogy nem tudják, mert mint mondottam volt, titkos volt a népszámlálás. Csak azt nem tudom, akkor azt honnan tudják, hogy ki az, aki nem töltötte ki? Mert ugye őket büntetik. Lehet, hogy a falnak is füle van? Vagy szeme?

Cifra világ ez, de nagyon jó világ!

Képzelje Pali bátyám! A hátsó kertünkben virágzik a narancsfa! Úgy ültettem, hogy mindenhonnan látszódjék! Nehogy má’ éjjel megálljon a nagy fekete autó és becsöngessenek hozzánk, mint Pelikán komámhoz. Jaj, ne tessék már komolyan venni, ez csak vicc volt! Hozzánk miért csöngetnének be? Nálunk még a vöröshagyma is narancssárga! Kínai! Kínai Uniós! Mert olyan is van ám! Ők a csendes társak! Csendben megmondják, mit tegyünk a pénzükért. Az Unió is megmondja, a kínai is megmondja! Mi meg tesszük, bár, azt mondjuk, nem tesszük! Ők meg ránk tesznek!

Még szerencse, a görögök szerencsétlensége közepette, hogy a magyar gazdaság alapja stabil, ráadásul a forint is erős! Ezt a kétharmados tévében mondták, és én hiszek nekik! Mi mással lehetne különben magyarázni azt, hogy egész Európa a magyar titokra kíváncsi. Nem a görög titokra, nem a portugál titokra, hanem a magyarra! Ugye milyen büszkeség tölti el a lelkünket ennek hallatára!

Én tudom, hogy erős a forint! Maga is tudja, hogy erős a forint sőt! Majd tíz millióan tudjuk, hogy erős a forint, csak az a kurva Európa nem tudja! De sebaj! Majd megtudják!

Mert amikor nálunk már négyszáz lesz az a szar euró, meg háromszázötven a gagyi svájci frank, mi még akkor is azt mondjuk majd. Dübörög és erős! Mindezt emelt fővel mondjuk, széllel szemben vizelve mondjuk, hadd csapódjon a pofánkba! Ennél nagyobb fricska nem kell Európának és a spekulánsoknak, higgye csak el Pali bátyám!

Amire viszont a legbüszkébb vagyok, és amire a rendszerváltáskor még gondolni sem mert senki az az, hogy önerőből sikerült huszonkét év alatt eljutnunk a béka valaga alá fél méterrel. Nagy harc volt, keményen küzdöttünk, de végre valahára odaértünk! De vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy nem mi vagyunk lent, hanem a béka segge van marha magasan.

Lassan magasabban, mint Európa. 

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta politikus lesz. Egész nap csak hangzatos jelszavakat kiabál, és ebből meggazdagszik. Legalábbis azt hiszi a hülyéje. Ön mit gondol erről Pali bátyám?