Fontos tudnivalók..

A költészet terén nagy szakértő vagyok, mivel, ha verset írok, ezer ember közül kilencszázkilencvenkilenc, miután elolvasta, többet már nem olvas tőlem semmit. Azt gondoljátok, írásaimra vonatkozóan még szűz Olvasóim, hogy ez nem siker?

Ó, ti könnyen csapdába eső csacskamacskák! Egy igazi értékes vers mércéje egyaránt lehet, ha olvassák, meg az, ha nem olvassák. Attól függ, hogy ki az a kilencszázkilencvenkilenc, aki először olvassa, utána meg nem olvassa, valamint ki az egyetlenegy, aki olvassa, és utána a szerző verseit továbbra is olvassa.. Ez Nektek, még az említett módon szűz Olvasóim, ugye, magas? Leereszkedjem a Ti szintetekre, és elmagyarázzam? No, azt várhatjátok! (Hungaryban a várás – egyelőre – nem tilos.)

Értékes verssel mindig baj van. Ilyet ne írjatok! Az tartalmilag mindig kicsit józsefattilás, még akkor is, ha kölcseys. Az nem tetszik a Hatalomnak (Hat Alomnak, még akkor sem, ha az három, vagy hét, vagy sok), meg nem tetszik azoknak, akik a Hatalomnak hízelegni akarnak, vagy a Hatalomtól félnek, vagy a Hatalomból hallgatagon élnek, és így tovább.. No meg az értékes vers írásához tehetség is kell. Meg jó megfigyelések, amitől írójuk hamarosan megfigyelt lesz, mint.. Hát ezt most hagyjuk, mert túl sok itt a görbe hát, - nem ilyen versek írására buzdítalak Bennetek!

Egyébként némileg-nemileg az elkezdett vers maga is megmondja, hogy mit csináljatok. Nem akaródzik neki rímeket találnia, csak vakaródzik? Ez azt jelenti: szabad vers szeretne lenni, szabadon. Hagyjátok rá! Az okos vers máris sejt ezt-azt. Minek a rím? Minek az értelem? Minek a verstani szabály, főleg Hungaryban, ahol minden szabályra..?

Csak hadd menjenek a verssorok, ahogy akarnak, incselkedően, lincselkedően, hadúrosan, latourosan, arabtavaszosan, kadhafiasan vagy hazafiasan, azután majd később lesz belőle, ami lesz, szent versforradalom vagy..! Lehet: előbb ez lesz, utána az lesz, később már az sem lesz, végül az, ami lesz.., -  arról meg jobb most nem váteszelni!

Rímes verset is írhattok, kedves (vagy most még kedvességet színlelő) Olvasóim, de igazodjatok saját szellemi színvonalatokhoz, amelyik, bár egy bizonyos kis országocska szellemi színvonalának csak 999.99 ezrelékéhez hasonló, azért mindig beválik! Ne legyen a készülő műben csak az a közhely, amelyik minden rendes honpolgárnak már a könyökén jön ki, de mégis ott van a szívében! Néhányat ideírok, emlékeztetésül, bár nyilván Nektek is ott van a könyökötökben, és könyökléskor is gyakran kijön: arany búzaföldünk, dicső, bátor népünk, madárdalos egünk, ez a szeretet hona, nincs szebb, mint… (utóbbit, talán sejtitek, hogy mivel egészíthetitek ki e szép kis országban!), hősi halottaink (érdekes, hogy mennyien akartak hőssé válni egy bizonyos kanyargó folyónál), szent.. (utóbbinál vehettek kiegészítéshez valót bizonyos hétszentségesen szentnek hitt álszent orátori beszédekből).

A versműfajt is szabadon választhatjátok ki. Lehet rövid, mint az epigramma (de ne legyen igaz egyetlen milligrammja sem!), vagy mérsékelten hosszú, mint a szonett (de tartalma ne legyen nett – vagyis becsületesen tiszta – még akkor sem, ha a netre megy!). No és lehet óda (de figyeljetek oda, hogy kik vannak hatalmon!), sőt, elégia is (de vigyázzatok, hogy fájdalmatokat kik előtt öntitek ki, kikre panaszkodtok, mert bizonyos országocskának elég iá! már akár egy is!). No és az, akinek kicsike az IQ-ja, az írhat haikut is, idétlenkedő pöttömke, - de állítólag ez is lírai műfaj. Az eposz hosszú ugyan, de a történelem jó példákat ad az általa való hízelgés-lehetőségekre, ilyen Vörösmarty Mihály Zalán futása című műve (csak arra vigyázzatok, hogy Zalán – Zalánok – megfutamodása után írjátok meg, mert ha előbb..!)

Az olyan bocis butaságokat felejtsétek el, hogy Albert akkor ér igazán valamit, ha egyúttal Flórián is, no meg nem minden arany, ami fénylik, - mert manapság  lehet vas is, Wassként (még ha – megjósolom – nem is fog fényleni az örökkévalóságig)!

A legfőbb tanulság, amit lelketekre kötök (nyakatokra kötése tartósabb volna, de nem vagyok én olyan lelketlen!): mindig úgy írjatok verset, tartalmilag, mint Szabolcska Mihály, formailag pedig, mint a legegyügyübb libapásztor, akinek libáshibás versét még Döbrögi Úr is megtapsolja, és vállveregetéssel jutalmazza.

No és tanuljatok Hazánk Mai Nagyjaitól, használjátok fel verseitekben a kerékpárszerelés szakszavait, hadd forogjon az Ország Kereke, párosan, ettől is, valamint tiporjatok arra az átkos múlt rendszerből örökölt helyesírásra, helyeseljétek a reform helyetti deformot, a helyes helyreállítás helyett a fejetlen fejre állítást, - fej helyett hej! kell e hazának, buja hejehuja.

Eddigi (szerencsémre már csak volt) Olvasóim, úgy látom, a helyesírással való honfias helytelenkedéssel máris nagyon jól haladnak egy bizonyos web fórumon.

(2011)