|
A karácsony szelleme
lotus 2011.11.27. 19:29
Volt egyszer egy kisfiú, akinek semmit nem jelentett a karácsony, nem szerette. Sokan faggatták, hogy mi az oka, de nem tudta megmondani, a szülei sem tudtak a kedvébe járni. Hiába a sok színes ajándék, a díszes szép fenyőfa, nem örült semminek. A vacsora után illendőségből, kibontotta ajándékait, majd visszahelyezte őket a fa alá, és elvonult a szobájába. Leheveredett az ágyára és várta, hogy elteljen ez a nap. Hason feküdt és szeretett volna elaludni, de álommanók még nem dolgoztak. Így aztán várt és várt, forgolódott, még megpillantotta az ablakában a holdat, ami kíváncsian kukucskált be minden ablakon. Érezte, a fenyőfa jellegzetes és bűvös illatát, de hát ez nem lehet, hiszen a fa a nappaliban van és onnan még soha nem jött be a fa illata. Mi történik? Gyorsan felült és maga alá húzta lábait. Üveg csengettyűk egy kedves karácsonyi dalt játszottak, és a dallamra millió színes csillagocska perdült táncra. Elvarázsolta a szemet kápráztató szépség. Észre sem vette hogy, leült egy angyal az ágyára. Kezét a kezébe vette lágyan és megsimogatta, közben fura szemeivel bűvölte, valami különös érzést sugárzott felé. A kisfiú nem félt, mindinkább kíváncsi lett.
- Miért vagy velem? –kérdezte a gyermek.
- Ezen a napon ne legyen egyedül senki.
- Mindig egyedül vagyok ezen a napon, de ez senkit sem zavart idáig.
- Jól van. Elmondom, miért vagyok itt – folytatta az angyal. - Szeretném igazán különlegessé tenni ezt a napot, vagy inkább éjjelt, csak én ismerem lelked legmélyebb titkait, azokat a titkokat, amelyeket te sem tudsz. Gyere velem és megmutatom neked, hogy mi tesz téged boldoggá ezen a napon, mi okoz neked igazi örömet.
Csupa bűbáj volt az angyal hangja, mézcseppek csordultak ajkain, különös melegség volt benne, a fiú rábízta magát erre a csodás teremtésre. Elővett a szárnyai alól egy szépen faragott jégpálcát és átnyújtotta a fiúcskának. Bátortalanul fogta, majd intett vele, ahogy a karmesterek is jeleznek a zenészeknek. Lám, ekkor ott termett egy fehér jégcsipke hintó. Felültek a jégszánra, amely igen erős volt és egzotikus jégvirágokkal volt díszítve. Elrepítette őket egy vastag hóborította erdőbe. Innen gyalog mentek tovább. A fiúcska csodálta a fenyőket, melyeknek tűlevelei között vastagon megtelepedett a hó. Alig bírt betelni a gyönyörrel, amit a havas táj nyújtott neki. Elértek az erdő közepére, itt egy tisztás húzódott és annak közepén egy kis házikó állt. Ablakából gyenge fény szűrődött ki.
- Innen egyedül kell menned –szólt az angyal a meleg hangján. –vár valaki téged abban a házban, aki már régen találkozott veled és nem szeretne egyedül lenni ezen a szent napon.
- Engem? –kérdezte a kisfiú csodálkozva. De hát…
- Menj, menj – visszhangzott a kellemes hang, a csillagfényes éjszakában.
Elindult a szűzhavon, amely ropogott a talpa alatt, elszorult a szíve, mert nem tudta ki és mi vár rá. Bekopogott az ajtón, majd benyitott. Egy kisszobába lépett, melynek közepén állt egy kandalló. Égett a tűz, finom meleg volt. A gyertyák álmosan, de hívogatólak pislogtak rá, mást azonban nem látott. Belépett és letelepedett a kandalló elé, nézte, mily mohó étvággyal falják fel a lángok a farönköket. A vörösen izzó tűzcsóvában lassan kezdett kirajzolódni egy arc, egy ismerős arc, aki már régen elment, egy arc, akit nagyon szeretett.
- Nagyapa – suttogta- nagyapa te, vársz rám? Szeretnélek megölelni, újra hozzád bújni.
- Akkor gyere, mire vársz. – szólalt meg a háta mögött egy hang.
Megfordult és a meglepettségtől, a boldogságtól, már nem tudott megszólalni sem, hozzá bújt és ölelte, azt az embert, akit nagyon szeretett, aki egykoron a mindent jelentette, a tanítót, a barátot, a meglepetést, a vigaszt, az örömöt.
- Gyere, üljünk le – szólt az öreg - és mesélj nekem. Mi bánt?
- Most már semmi, mert ismét itt vagy.
- Igen, de ez csak erre a napra szól. Ezt az ajándékot kértem az Istentől, mert láttam a szomorú lelked, és szerettem volna bele csempészni valamit.
- Mit?
- A karácsony szellemét. Ha nincs a lelkedben, a fa alatt sem lesz.
- Mi az a karácsonyi szellem?
- Egy érzés, a varázs érzése, ami várakozással tölt el, mert ez különbözteti meg ezt a napot a többitől.
- Mire kellene várnom?
- A csodára, ami ezen a napon születik. Mindenki másban látja, a magáét. Vannak, akiknek a kívánságai a fa alatt teljesednek be, vannak, akiknek a lelkükben. Ez a nap Jézus születésének napja, amire egykoron sokan vártak. Ezen a napon kívánhatsz valamit, amit nagyon szeretnél jövő évben magadnak elérni, ezen a napon a kívánságok jobban fogannak, mint máskor.
- Nagyon hiányzol nekem nagyapa. Te tanítottál meg sakkozni, verhetetlen vagyok az iskolai csapatban. Mert senki nem tudja a titkot csak én. Tudod. Látni kell a másik gondolatát több lépésre előre. Otthon senkinek nincs ideje sakkozni velem. Te mutattad meg a horgászás tudományát, a tavak békéjét. A madarakat, a növényeket, melyik a barátom és melyik az ellenségem. Még nem felejtettem el. Mióta elmentél horgászni sem voltam.
- Adok neked valamit, amire nagyon kell vigyáznod. Megígéred?
- Persze. Titokban is kell tartanom?
- Majd ahogy a helyzet adja. Nem kell vele dicsekedni, de ha valakin tudsz segíteni, akkor ne tartsd titokban.
Átnyújtott neki egy kis angyal figurát, amolyan kabala félét. Kis üveg tárgy volt, amin megcsillant a titokzatos gyertyák imbolygó fénye.
- Ez csak egy kis tárgy, de nagy jelentőséggel bír. Ha újra szomorú leszel, csak fogd a kezedbe és az érintésedtől, melletted lesz az igazi angyalod, aki most is ide hozott. Ő jobban szeret téged, mint te magadat. Ha nem is látod, mert nem mindig látható tudnod kell, hogy ott van. Akkor fogd meg az összes bánatod, szomorúságod és tedd a kezébe. Az angyalok segíteni vannak itt, csak nem veszitek észre. Érezted már valaha, a simítást az arcodon, mikor senki nem volt ott? Most figyelni fogod. Néha megmagyarázhatatlan illatok fognak terjednek a szobádba, rózsákra emlékeztető finomsággal, akkor tudnod kell, az angyal ott van nálad. Most pedig ha akarod, akkor sakkozhatunk egyet, legalább meglátom, mennyit fejlődtél.
- Boldogan. De előbb azt még áruld el nekem, hogy ha nagyon szeretnék valamit, akkor azt is teljesíti az angyalom?
- Igen, de neked is tenned kell érte, mert nélküled ő tehetetlen.
Eközben felállították a bábuikat és elkezdődött a játszma.
- Ébredj kedvesem, készen van a reggeli – simogatta homlokát a nagymama. Nagyon korán lefeküdtél, igazán kialudhattad magad.
- Nagyikám, ez volt a legszebb a karácsonyom. – mosolygott a mamájára.
- De hát, nem is játszottál, nem is beszélgettél senkivel, akkor mi volt benne olyan szép?
- Játszottam is, és beszélgettem is.
- Kivel kincsem? – kíváncsiskodott a nagyi.
- Nagyapával.
- Vele álmodtál?
- Nem. Nála jártam. Egy angyal vitt oda.
- Miket beszélsz te gyerek. – ült le mellé könnyes szemekkel. Nekem is hiányzik, hidd el, de képtelenséget azért nem állítok.
- Hinned kell nekem.
Szépen sorra mindent elmesélt, ahogy történt. Majd eszébe jutott az ajándéka, amit a nagyapjától kapott. Kiugrott az ágyból, lerántotta takaróját a földre és kereste az üveg angyalt, de az sehol nem volt. Szomorúan ült vissza az ágyra, és elmélázott azon, hogy álom volt, vagy valóság.
- Na ne szomorkodj, ha álom is volt, szép volt. – vigasztalta a nagymama.
- Gyerünk reggelizni.
Mielőtt a konyhába ment volna, benézett a nappaliba, újra látni akarta a fenyőt. Most szebbnek tűnt, mint tegnap, vagy bármikor is. Csodálta az egymással kergetőző csillagfényeket. Szívét megcirógatta a karácsony szelleme, szemére könnyfátylat húzott. A pillanat tüneményes varázsa. Az elmosódott fények között megpillantotta az üveg angyalkáját, mely ott ragyogott a többi dísz között.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Remek alkotás! Végre az első olyan mű a pályázaton,amely játszható is,mi több egy kisfimet is lehetne készíteni belőle. Megértette mire iródott a pályázat. Van benne alaphelyzet,lélektani háttere is erős,szépen vezetted le. Én közlési sorrenben olvasom az írásokat,s eddig ez messze a legjobb.
10 pont.