A halálraítélt 5.
Jelige: Zuba Huba 2011.04.17. 09:47
Harmadik felvonás
Szín: Kivégzőszalon. Középen található a villamosszék. Balról van a bejárati ajtó, jobboldali falon a villanykapcsoló, karja famarkolattal, kikapcsolt állapotban áll, oda van lakatolva a falhoz. A hátsó fal téglából van, amely egy adott pillanatban összeomlik maga alá temetve az elítéltet és az őrt aki az áramhoz kapcsolná. Amikor a függöny felmegy színen a két őr rendezgeti a szék szíjazatát, fütyörésznek, igazgatják a szíjakat, mintha port törölnének róla, egyik még viccből a fejszíjat fel is teszi, majd a támlára akasztja. Nemsokára bejön az igazgató, leveszi az említett lakatot, néhányszor le-fel mozgatja a kart az, morbid nyikorgó, furcsa hangot ad. erősödik az óraketyegés, távolról lánccsörgés. A villamosszék mellett van egy sámli is, mely jóval kisebb. Jobban fogalmazval a villamosszék, ha lehet aránytalanul nagy.
Igazgató:(az őrökhöz) Elég! Hagyjátok el a szalont! (őrök kimennek, bekapcsolja a szolgálati kapcsolót, majd ismét lehúzza a kart, a villanyok pislákolnak, néhány kialszik, megismétli néhányszor) Mi az ördög bujt bele? Már régecske nem volt használva...(állít a feszültségen, ismét lehúzza a kart) Na így! Minden rendben lesz! (a lánccsörgés közeledik, kimegy, később)
Őrmester:Megállni! (még lépik) Állj! Azt a süket... (hallatszik, amint a zaj megszűnik)
Elítélt:Rendben van kérlek! Azért nem kell mindjárt szidni a szegény rabot!
Őrmester:Belépni!
Elítélt: (megjelenik az ajtóban) Igazgató úr...(könyörög) Nincs valami eldugott pont...valami....Nézze kérem jobban meg. Nem lehet elhalasztani holnapra inkább! Hátha holnap esik az eső...Az megefelelöbb a kivégzésekre...igazgató...
Igazgato:Ezt nem befolyásolja az időjárás! (őrökhöz) Bilincseket levenni (leveszik) Leülni!
Elítélt:(néz elöbb a sámlira, majd a villamosszékre) Melyikre?
Igazgató: Most kivételesen amelyikre a kedve tartja. (elítélt a sámlira ül). Szinte biztos voltam benne, hogy arra ül!
Elítélt:Meghiszem azt...(az őrök megállnak kétfelől, terpeszállásban)
Igazgató:Végrendelkezett?
Elítélt:(azért elég izgatott, egyre a villamosszéket nézi, tanulményozza tekintetével, figyelmetlen)
Elítélt:Hogy mifélléztem-e?
Igazgató:Végrendelkezett-e?
Elítélt:Minek az nekem, kérem? Van nekem vagyonom? Valamim?
Igazgato: Nem tudhatom! Nekem kötelességem megkérdezni!
Elítélt:Nem végrendelkeztem én kérem...soha! Ugyanis...
Igazgató:Akkor meg kell tennie.
Elítélt: Hát, ha meg kell, akkor...De kérem miről tudnék én rendelkezni?
Igazgató:Mit tudom én! Amije van! Úgy értem értéktárgya, hátrahagyja, esetleg, hogy ki rendelkezzen majd a hamuval...
Elítélt:Hamuval?...Talán pénzre célzol? Nekem nincs ...hamum! (közel) Ez ugye pénz?
Igazgató:Hamu!
Elítélt:Nincs!
Igazgató:Lesz! Mit gondol, hogy el fogjuk temetni?Hamvasztani fogjuk!
Elítélt:Most már értem! Hát a hamvaimmal csináljanak, amit akarnak!
Igazgató:Nem csinélhatunk, amit akarunk, kérem. Úgy kell eljárjunk, ahogy hagyakozik.
Elítélt:Na és, hogyan hagyatkozok?
Igazgató: Kikiált! Tizedes!
Tizedes:(be) Parancs!
Igazgató: Vegye fel az elítélt végrendeletét!
Tizedes:Há’ mér? Még az sincs neki?
Elítélt:Nincs kérem! Nem is tudtam, hogy erre is szükségem lehet.
Tizedes:Pillanat! (kilépik, nagyon gyorsan vissza) Modja!
Elítélt: Mit mondjak?
Tizedes:Maga bitang fegyenc...
Igazgató: Azt mondja, amit hátrahagy.
Elítélt:Semmit!
Tizedes: Na, né te a szemtelen. (igazgatóhoz) Ezt most hogy vezessem be?
Igazgató: Miért? Nem tudsz írni?
Tizedes:De...( ír)Semmit!
Elítélt: Jelentem: semmim sincs!
Tizedes: Hát akkor ( ír) Azt...mondja...hogy...vagyon semmi! Olyan, hogy aranyfog, platina lábszárcsont,...ilyesmi?
Elítélt:(hol egyikre, hol másikra néz) Tudtommal nincs!
Tizedes:Nincs!
Tizedes:Háza?
Elítélt:Nincs!
Tizedes: Kriptája?
Elítélt: Nincs!
Tizedes: Egy kicsit gondolkozzon is, ne csak úgy könyökből vágja rá!
Elítélt:Ha...tudom, hogy mim...nincs!
Tizedes:Marha! Én azt kérdeztem, hogy mije van! Hogy maga milyen idegesítő...
Igazgató: Elég tizedes! Írassa alá!
Tizedes:(elítélt elé tartja a lapot) Na, hallotta? Firkantsa ide a kézjegyét! (elítélt aláírja) Jelentem! Megtörtént!
Igazgató: Távozhat!
Tizedes: Igenis! (megfordul, el)
Őrmester: (belépik) Igazgató úr kérem kijönni!
Igazgató:Mi van? (elítélthez) Maradjon itt! (kimegy)
Elítélt:Hová is mehetnék? Persze, hogy itt maradok!
Igazgató: (visszajön) Látogatója érkezett!
Elítélt:(indul a fal felé, megfordul) Látogatóm? Miféle látogatóm? Mondtam már hogy nem fogadok semmiféle látogatót. Világosan megmondtam, nem? Még most is?...
Hang:Falhoz!
Igazgató: Várjon, kérem! Álljon meg! Lehet, hogy tulzás ez a sok falhoz, de...
Elítélt:Mi történik igazgató úr?
Igazgató:Hallotta! Látogatója van!
Elítélt:Mondja igazgató úr, miért csinálják ezt velem! El vagyok ítélve kész! Már végezzenek, egyszer..legyen...vége...
Igazgató:Nézze....
Elítélt:Ez már zaklatás! Nekem nincs látogatóm! Nem kell látogató! Tizenhét éve ülök itt a szeme láttára igazgató úr! Keresett valaki a tizénhét év alatt? Senki! Ugye, hogy senki sem keresett? Bár egy csomag cigarettát sem hozott be nekem senki!...Most... egyből... egyből, ki kereshet! Szarok rá! Igen...erre talán...Nem tudnak kötelezni! Nem akarok senkit látni! Mit csinál igazgató úr, ha nem akarok senkit látni? Tud kötelezni?...Vagy zárkára ítél? Csak egyet csinálhatsz!...Hamarább belevágsz a székbe! Hadd süljek...
Igazgató: Nézze! Ha nem akarja látni akkor ne forduljon meg! Ha pedig nem akar beszélni, akkor... nem mond semmit! Rendben? Nem kötelezhetem, hogy beszéljen.De...gondolom megérti, hogy aki keresi annak is lehet joga...igen is van joga, hogy lássa magát.
Elítélt:Nem tudom...ez lehet fontos?...lehetek fontos éppen most...a szakadék szélén valakinek
Igazgató: Nem tudom, hogy mennyire fontos...de...
Elítélt: Rendben van az kérem! Álljon ott kint a sötét abalakon túl, s csodáljon! Semmi kifogásom! Nem is lehet! Amugyis ki tudja hányan figyelnek egész nap?
Igazgató: Mégsem lehet ilyen kegyetlen! Akar beszélni magával! Nem azért jött, hogy csak lássa! Egy ablakon át...
Elítélt:(elfordul) És eddig miért nem akart? Miért nem akart beszélni? Miért az utolsó pillanatban jelenik meg valaki? Azt hittem csak filmen van ilyen!
Igazgató:Nézze! Véleményem szerint nincs olyan helyzetben, hogy számon kérhetné a társadalom rendes tagjaitól, miért nem látogatták...!
Elítélt:Nem is kértem! Nem kérek senkitől semmit számon. Egyszerűen csak azt kérem, hogy hagyjanak békén! Végezzenek már ki! Bűnhődni akarok, nem találkákon részt venni. Nem gondolja, hogy ezzel csak fájdalmat okoznak ne...
Igazgató: (erályesen) És maga nem okozott fájdalmat? Azok a...
Elítélt: Ne...! Ki ne mondja! Maga üldöző!...(leül) Maga...Tehát erről van szó! Nem elég a végső ítélet...A rabnak pokolivá kell tenni az utolsó óráit...(igazgatóra néz) Hát tegyed! Űldözől, te...te üldöző! Jöhet, aki akar! Én egy szót sem fogok szólni.
Igazgató: Nem bilincseljük meg! Nem fog...
Elítélt:Nem fogok gondot okozni...Elvégre egy látogató előtt...(elfordítja fejét a fal felé) Csak nem fogok szólni.
Igazgató: Vezessék be! (egyik őr előre bejön, széket, hoz, leteszi a színpad ellenkező oldalára, utána Dora, majd a másik őr, Dorához) Kérem , foglaljon helyet. Sajnos a szabály értelmében nem mehet közelebb a fogolyhoz!
Dora: (mindeddig nem nézett elítéltre, mozdít a széken, de nem ül le! Rendben! Így jó lesz! (lasan felemeli a tekintetét, elítéltre néz, halkan) Jó napot! Én...(elítélt nem fordul meg, csak int, hogy nem érdekli) Talán...(az őrök állnak feszesen az igazgató hol az elítéltre néz, hol a lányra) Én...(tenne egy lépést)
Igazgató:(intőleg felemeli a kezét) Sajnos nem engedhetem közelebb! Így is...hogy úgy mondjam kiléptünk a szabály előírásaiból, de mivel későn érkezett, mégis úgy gondoltam nem vonhatom meg elsősorban öntől a jogot...
Dora: Értem!
Igazgató:(leül a villanyszékbe,időnként a szíjakkal babrál) Kérem tehát onnan beszélni! Különben kénytelen leszek félbe szakítani a...
Dora:(megnyugtatóan int) Nem lesz gond! (ismét elítéltre néz) Csak...néhány szó erejéig...Csak hallani akartam a hangját!... (elítélt nemet int) Illetve... a hangodat... (iagazgatóra néz, kérdőn) Nem tehetek semmit! Ha ő nem akar beszélni, akkor sajnos tehetetlen vagyok! Nincs módomban kötelezni.
Dora: Pedig én csak a hangját akarom...
Elítélt:(nem fordul meg) Mi közöd a hangomhoz...
Dora: A hangod...? Akarom, hogy megmaradjon emlékezetemben a hangod...Legalább ennyi...
Elítélt: Minek az?...Az Istenit! Minek?
Dora:Mert akarom!
Elítélt:És az nem számít, hogy én nem akarom? Igazgató úr vessen ennek véget!
Igazgató:Kisaszony, kérem...
Dora:Csak még egy pillanat! (elitélthez) Csak nézz rám... apám!
Elítélt: Mi...mi?...Micsoda? De hiszen...nekem...(lassan megfordul)...nekem nincs gyermekem. Ez...ez nem lehet...(nézi Dorát, közeledni akar, az egyik őr felemeli a kezét, ő megáll) Ez lehetetlen! Nem lehet igaz! Te...az én gyermekem,... lányom lennél?
Dora:Igen! Igen, apám! A lányod vagyok, Dora!
Elítélt: (áhítattal nézi) Dora...Nm is tudom! Szép név!...De mégis hogyan?...
Dora: Nem tudhatsz rólam, hiszen bitang vagyok! Az utolsó éjszakádon...nem emlékszel? Anyám azt mesélte, hogy mielőtt lebuktál volna...azon az ominózus éjszakén...
Elítélt:Az utolsó éjszakán...lebukásom előttt?...Már...nem is...Egyáltalán nem emlékszek. Nem tudom, kinél is voltam azon az éjszakán.
Dora: Egy kurvánál!
Elítélt:De...hiszen ...jártam én kurvákhoz? Illetve én csak kurvákhoz jártam! Nekem akkor, már csak kurváim voltak.
Dora:Csak kurvákhoz jártál! Így mesélik! Anyám is egy volt közülük. Bolondítottad, hogy akarsz egy gyereket, hogy...
Majd feleségül veszed...
Elítélt: Szerettem anyádat?
Dora:Nem! Nem szeretted! Csak egy gyereket akartál vele, hogy...(könnybe lábbad) Azokért a gyerekekért...Azt hiszem fájt, amit tettél. Azt hitted így mindent jóvá tehetsz. Akkor még anyám se tudott a gyilkosságaidról. Csak hónapok múlva tudta meg, hogy mi lett a sorsod,...letartóztattak...Nagyon szégyelte magát.
Elítélt: Szegény! Nagyon megbántottam!...
Dora: Megbántottad. Elköltözött onnan! Oda, ahol senkit sem ismert. Megszült. S szépeket mesélt rólad, még akkor is, amikor másodikos koromban megtudtam a valóságot...?
Elítélt:...másidikos voltál...szégyent okoztam...(hirtelen Dórára emeli tekintetét) Most hol van? Kint van? Miért nem jön be...
Dóra: Mert...(zokog) Nem jöhet be! (igazgató zsebkendőt nyújt át, törli szemeit, szipog) Meghalt...néhány éve!...Nem is tudom pontosan hány éve!...Azóta nem számolom az évek múlását. Nem maradt utána senki... csak... csak...(elítéltre néz) Csak...Tudtam, hogy egyedül vagyok...hogy...te nem vagy nekem. Most, amikor az értesítést kaptam, nem bírtam....Érzem, hogy lesulyt, de...kellett lássalak. Nem bírlak kitagadni...érted?
Gyilkos apám van, de...van...vagy...
Elítélt:De,...miért csak most? Ha most megérdemellek, akkor, megérdemeltem volna, hogy tudjam: valakinek, majd kibuggyan a könnye. De nem adatott meg nekem, mint, ahogy az a jóg sem, hogy most vádoljalak.Ki vagyok én, hogy vádolhatlak?
Dora: (kihúzza magát, mélyen elítélt szemébe néz) Apám vagy! Akit nekem is jogom van vádolni! Nem megváltani jöttem (nyomatékosan) apám! Nem válthatlak meg. Bünhődnöd kell, azért, amit tettél. Én...csak mégegyszer megbüntetlek. Az, hogy létezek...az is egy büntetés számodra. A tudat, hogy valaki... valakinek nem mindegy, hogy ki voltál. Legkevésbé mindegy az, apám, ahogyan távózol.
Elítélt:Az...biztos. Most, már biztosan, kétszeresen... többszörösen fáj.... (majdnem zokog) Tehetek mást? Lányom... Dora... Mintha Dorának hívnak, nem? Még azt sem tudom, hogy hívják a lányomat. Szerelmemből jött...
Dora:Dehogy szerelmedből! Önteltséged gyümölcse vagyok! Nagyképűséged gyümölcse. Nagyon adtad a macsót, te voltál a gájner a környéken. Áldom Isten, hogy nem te neveltél. Nem volt melletted senki különb. Különb...mármint, úgy a...faszaságban. Azt hitted nálad kezdődik a térkép. Nagy voltál, apám! Látom most összehúzod magad. Nem vagy olyan délceg, mint akkor, amikor késsel, revolverrel aludtál a párnád alatt.
Elítélt: De...hiszen ...Mit hallok? Végre a lányom eljön, és... Még te is vádolsz?...Te, a...lányom?
Dora:Nem jó szántamból! Mit tehetnék mást? Azt hitted eljövök most és dicshimnuszt zengek? Tulajdonképpen úgy éreztem, hogy meg kell ismerd a lányodat. Akartam, hogy láss, hogy az arcmásom akkor is...ott is az emlékezetedben éljen.
Elítélt: Kegyetlen vagy!
Dora:Nem kegyetlenebb, mint te! Illetve, ez a kegyetlenség nekem többet árt. Mert te meghalsz arcommal az emlékezetedben, de én...én, nekem már csak egy zsugorodott elítélt marad az emlékezetemben. Téged mégvált a halál a látványomtól. Engem mi fog megváltani emlékedtől...apám?
Elítélt:Lányom...
Dora:Senki! Az utobbi időben, még áltattam magam, mondván: nem vagyok egyedül...én is tartozok valakihez, csak...
Elítélt:(mintha lépne) Csak...
Dora: Senkim nincs! (zokog) Senkim se maradt!... Már nem tartozok senkihez! (nagyon gyorsan kirohan)
Elitélt: Várj! Ne hagyj itt fájdalmamban! Ezt nem teheted! Gyere vissza! Gyere (összetörten a székre rogyik) Gyere... holnap is. Jöjj...én holnap is itt leszek! ( igazgatóra néz) Igaz... igazgató úr? Igaz, hogy én holnap is itt leszek.
Igazgató: (Elítélthez lépik, az könyörgön tekint rá, anélkül, hogy felállna, igazgató kivesz a csomagból egy cigarettát, Elítélt ajkai közé dugja, tüzet ad) Nyugodjon meg! (gyorsan kimegy)
Elítélt:(szív, sírni kezd) Azt hiszem nem leszek itt! Nagyon nem leszek itt. Nem jut már idő...El kell menni. Pedig hát...mintha...(szemeit törli, szipog) csak most lenne értelme az életnek. Soha nem gondoltam vona erre! (kiált) Akkor, miért is jöttél ide, te...Miért? Csak megkínoz mindenki, már?... Végezzetek a francba! Legyek túl! Ez csak kínzás! (lehalkul) Ide jön , most...csak úgy minden bejelentés nélkül! (sóhajt) Más körülmények közt talán örvendtem volna. Pedig...ha meggondolom, most is örvendhetnék, de...valahogy semmi kedvem most örvendeni. Valahogy egészen máson jár az eszem.
( felnéz az egyik őrre, majd a másikra, mintha nekik mesélné) Fénynek kelene lennie a lányom megjelenése, nem? Fénynek! Hahh! Éléggé sötét...fény. Minden csak nem fény. Fájdalom... az igen. Fájdalom. (jól látszik, hogy ideges, cigarettát kotor elő, szájába veszi, bár még a másik is ég) kezei nagyon reszketnek, szétszórja a csomag tartalmát, egyet még a szájába dug, indul az ajtó felé,egyik őr válára teszi a kezét, visszanyomja a sámlira)
|
most már tapsolok!