Farkas: Igen? S miféle finomságok?

    Piroska: (kezd kipakolni a kis asztalkára) Né itt a finom tyúkhúsleves. Galuskával!

    Farkas: Tyúkhúsleves, galuskával!Az tényleg finom lehet! (férre) De nekem másra vágyik a fogam.

    Piroska: Milyen furcsán beszélsz nagymama!

    Farkas: Jaj én világért sem akarok hálátlan lenni,drága! Na, mondd még mit  hoztál?

    Piroska: Továbbá, még hoztam finom bort, hogy erőt adjon!

    Farkas: Jó, bizony-bizony!

    Piroska: Bizony-bizony! Mintha még hallottam volna ezt valahol!

    Farkas: Eh,ne butáskodj! Csak azt akartam mondani, hogy bizony jól jön a borocska is, majd a finom ebéd után! (hallatszik, amint csámcsog,nyalja a száját!

    Piroska: (férre) Én mondom, hogy nagyon furcsán viselkedik ma az én nagymamám! Biztosan nagyon beteg!

    Farkas: A’biza,kicsikém! Nagymama nagyon beteg...öö...

izé...nagyon,de nagyon beteg vagyok! Mondd csak, még valamit hoztál?

    Piroska: (kiveszi a kalácsot) Végül, itt egy jókora finom kalács is uzsonára.

Farkas: (úgy hallatszik, mintha sírna) Kalács? Milyen kalács, te drága egyetlenem...Piroskám!

Piroska: Mazsolás!

Farkas : Mazsolás?

Piroska: Az! Először mákost akart sütni anyukám, de az még a múltkor elfogyott, úgyhogy...

Farkas: (kezdi elveszíteni a türelmét) Jó,jó! Megteszi a mazsolás is.Elvégre...Na tőlts egy kis finom leveskét ebbe a szép, kis tálkába.

Piroska: Máris töltök nagymama!Nem is tudom,hogy mit fecsegek itt összevissza. Biztosan már nagyon éhes vagy!

Farkas: De még mennyire! El sem hiszed!

Piroska: Elhiszem! (szorgoskodik) Már tőltöm is!

Farkas: Biztosan fáradt vagy,kicsikém !

Piroska: Hát,nem mondom,egy kissé elfáradtam!  Mert be kell vallanom neked, hogy errejövet eltévedtem.

Farkas: Ne beszélj! Eltévedtél?

Piroska: Képzelheted!

Farkas: Képzelem! És hogyan?

Piroska: Úgy, hogy letértem az ösvényről!

Farkas: Letértél? Ejnye-bejnye! S miért tértél le a jó útról?

Piroska: Mert virágot  szedtem neked! Hogy örömet szerezzek!

Farkas: Hát, mi azt illeti örülök is neki. De arra nem gondoltál,hogy valami bajod eshet? Na, tedd be a vázába!

Nem féltél, hogy találkozol a farkassal, s felfal?

    Piroska: (miközben vázába teszi a virágcsokrot) Attól egyet sem kell félni! Először is,tudd meg,hogy éppen ő igazított útba!

    Farkas: Na, ne mondd!

    Piroska: De mondom! Nagyon rendes! Egyáltalán nem nézett ki olyan aljasnak, ahogy az emberek beszélik. Igaz,hogy egy kicsit ijesztő volt a megjelenése, de azért rendesen

elmagyarázta a helyes irányt! Csak a ravaszdi róka probált becsapni!

    Farkas: Hát attól a ravaszditól nem is lehet jóra várni!

    Piroska: (Levest akar tőlteni) Na,most először tőltök egy kis levest, aztán majd részletesen elmesélek mindent! Jó?

    Farkas: Jó, kicsikém, jó! (miközben Piroska törli a tányérkát,  fenyegetően felemelkedik a kislány háta mögött,az megfordul, farkas hirtelen visszaereszkedik az ágyra, magára húzza a takarót, hogy eltakarja szőrős mancsait)

    Piroska: (összerezzen) Megijesztettél nagymama !Te nem szoktál így bújkálni a hátam mögött! (férre) Mégis, mintha kissé furcsán viselkednél !

    Farkas: Dehogy! Csak meg akartalak ölelni!

    Piroska: Na, ha csak ez az óhajod, hát legyen. (közelebb lépik, kezdi furcsálni a dolgot) Jujj, nagymama! Miert ilyen irdalmas nagyok a füleid ?

    Farkas: (hizelegve) Ó, kisunokám,csak azért, hogy jobban halljam, amit mondasz! Tudod kissé, már nagyothalló vagyok!

Piroska: (még mindig bizonytalanul) Igen, de a szemeid is olyan nagyok, s vérmesek! Miért nagymama?

Farkas: Hát azért kicsikém, hogy jobban lássalak! (kezd felemelkedni)                   

Piroska:  Nagymama, miért van olyan nagy szád?

Farkas: Hogy könnyebben bekaphassalak ! (azzal kiugrik az ágyból) Most végre jót lakmározok!

Piroska: Jaj ,te lompos farkas, hát én nem így ismertelek! Segítség ! Szégyentelenül becsaptál!

Farkas: Lehet, hogy becsaptalak Piroska, de van egy mentségem!

Piroska: (sir) Milyen mentséged, te aljas farkas?

Farkas: Hát az, hogy rettentően éhes vagyok! Nagyon korog a gyomrom!

Piroska: Nagymamát is te faltad fel, igaz?

Farkas: Bevallom én! Bár elég sovány falat egy ilyen nagy éhségre! Te el sem tudod kápzelni, hogy egy farkas, milyen éhes tud lenni. Bizony, bizony! Most te leszel a második fogás (fenygetően közeleg)

Piroska: Ne falj fel farkas koma! Könyörgök! Hiszen meghalok abban a feneketlen bendődben!

Farkas: Éppen ez a cél! (közelít) Na elég a fecsegésből! Megállj! (Piroska szalad az asztal körül, a farkas utána) Megállj, csak!

Piroska: Hogyne,hogy felfalj!

Farkas: De hiszen én nem is akarlak felfalni!A nagymamáddal már jól laktam! Állj meg na! Csak eg kicsit beszélgessünk!

Piroska: Hiszem is! Akarsz te beszélgetni!

Farkas: (tovább kergeti) Megállsz,vagy nem állsz meg? Ugy is utólérlek!

Piroska: (szalad az aztal körül) Jaj Istenem, Teremtőm,

segítség! Ne!

Farkas: Már mindjárt megvagy! (Piroska hirtelen az asztal alá bújik, a farkas utána)  Most megvagy !

Piroska: Ne !

Farkas: Már hogyne! Hamm! Hamm! (és bekapta, majd még az előbbinél is nagyobb pocakkal emelkedik fel, nehézkesen mozog ) Jaj,milyen jól laktam! Ha jól meggondolom, nem is laktam ilyen jól soha! Mert még egy magamfajta farkasnak sem tellik gyakran kétfogásos ebédre. S méghozzá, milyen fogás! Főleg a második. (nagyot böfög) Na erre most jól megy a bor.

(elveszi az üveget, meghúzza, leül az ágy szélére, megint iszik)  Hüha! Alighanem kezdek berugni! (csuklik) Na fene! (iszik) Ki látott még részeg farkast! (iszik, böfög, csuklik, lassan lecsúszik az ágy széléről, elalszik, horkolás,körfüggöny eltakarja nagymama házikóját, horkolás erösödik, majd lassan elnyomja az erdő zaja, madárcsicsergés, apró állatkák ugrálnak, madarak röpködnek)

Vadász: (fütsyörészve közeledik a nagymama házával ellentétes irányból,valami furcsát hall, megáll, fülel, megy tovább, ismét megáll) Téringettit! Ez vajon mi lehet? (közeledik nagymama házához) Mintha nagymama házából hallatszana. (megáll, fülel) Ez nem lehet igaz! (közeledik) Pedig egész biztosan odabentről hallatszik.  Sokszor eljártam én már itt,  de még sose hallottam nagymamát így horkolni! Azt hallottam, hogy nagyon beteg, ám ez egy igencsak egészséges teremtés horkolása. Ez nekem gyanús! (lenyomja a kilincst) ennek utána nézek! (belépik, bentről zaj hallatszik) Hű a teremburáját. De hiszen a farkas horkolászik. Na megállj csak!

Farkas: No, lám! De hisz ez a vadászbácsi! (kiszalad) Mit keresel te itt vadász bácsi?

Vadász: (ő is kiszalad) Majd mindjárt megmomdom ne félj, miután lehúzom a bőrödet.

Farkas: Mégis, hogy szabad csak úgy uk-muk-fuk rárontani a szegény délutáni phenőjét végző emberre...még ha farkas is! Hátha tényleg nagymama lettem volna? Képzeli,hogy meg ijedtem volna? Bár így is eléggé meg vagyok ijedve! Söt nagyon meg vagyok ijedve! Lehet,hogy ez a vadászbácsi nem viccel!

Vadász: (ráfogja puskáját) Hol van nagymama?

Farkas: Becsület  szavamat adom, hogy semmit se tudok nagymamáról!

Vadász: Te? A becsület szavadat?

Farkas: Igen! A becsület farkas szavamat adom!

Vadász: (nézi a farkas nagy bendőjét) Hogy nem tudsz nagymamáról semmit !

Farkas: Semmit!

Vadász: Ez biztos!

Farkas: Egészen biztos! Olyan farkasnak nézek én ki, aki hazudna neked?

Vadász: Akkor mit kerestél nagymama házában?

Farkas: Esküszöm, csak pihentem! Tudod ebéd után kicsit fáradtnak éreztem magam, láttam, hogy nagymama elment a városba, gondoltam jobban pihenek bent! Tudod, kint állandóan futkorásznak ezek a fenevadak. Egy csöppet se tisztelik a rendes farkas, délutáni pehenőjét.

Vadász: Mintha gyanúsan nagy a bendőd!

Farkas: Mondom, hogy most ebédeltem nemrég!

Vadász: Mit ebédeltél ordas, mert ma számoltam meg az erdő apraját, nagyját, s még az utolsó hangya is meg volt!

Farkas: Tényleg?? Ez hihetetlen! Nahát! (láthatóan húzza az időt, közben közeledik a lócához, el akar osonni) Ki hitta volna?

Vadász: Felfaltad, bestia!

Farkas: De,vadász úr, én ezt kikérem magamnak! Igen is meg vagyok sértve farkasi büszkeségemben. Már, hogyan falhatnék fel én egy nagymamát? Ráadásul olyan sovány volt, hogy nem is volt mit egyek rajta! (most veszi észre, hogy elszólta magát, mancsát szája elé kapja, iszkolni akar)

Vadász:Na ugye! Megállj! (farkas megáll a loca mögött, a nézőtérnek háttal, vadász ott terem)Megvagy,aljas fenevadja!

(egy kötövel gyorsan a pad  végéhez kötözi a farkas egyik lábat) Így ni!       

Farkas: Mit csinál maga vadász úr?

    Vadász: Most szépen elmondod nekem, hogy mit csináltál nagymamamával? (közben a pad másik végéhez köti a farkas még szabad  első lábát is olymódon, hogy az hassal a színpad mélysége felé van fordulva) Most majd mindent elmondasz!

    Farkas: Vadász úr, felhívom a figyelmét, hogy ez már kínzás! És nekem, mint farkasnak is vannak jogaim!

Vadász: Vannak jogaid?

Farkas: Bizony-bizony! Igenis vannak!

Vadász: Na és Piroskáról tudsz-e?

Farkas: Micsoda-kicsodáról? Piroskáról?

Vadász: Igen,Piroskáról! Azt beszélik az erdőben, hogy látták, amint nagymamához igyekezett. Nem találkoztál véletlenül vele?

Farkas: Én? Nem is ismerem! Ki az a Piroska?

Vadász: A nagymama kedvenc unokája!

Farkas: Nahát, még ilyet! Miket számon nem kérnek egy ártatlan farkastól!

Vadász: Szóval azt mondod, hogy nem ismered!

Farkas: Nem én!

Vadész: (kést vesz elő) Én pedig azt is tudom, hogy hol vannak!

Farkas: Tényleg? Hol?

Vadász: A te feneketlen bendődben!

Farkas: Na és,ha ott is vannak...(elkeseredve)most mit akar csinálni?

Vadász: Természetesen megmentem öket!

Farkas: (könyörög) De hiszen ezt nem teheti velem!

Vadász: Miért ne tehetném?

Farkas: Mert én is védett állat vagyok!

Vadász: Majd vigyázok, hogy ne essen nagy bajod! Csak egy kicsit belekukkantok a bendődbe. (közeledik)

Farkas: Ne! Ezt nem teheti! Hiszen ez még fájdalmas is lehet!

Vadász: Akkor vedd úgy, hogy bünhödnöd kell! (egy suhintás,háttérzaj,mintha egy kés nyikorogna,ezalatt persze lehúzza a villámzárat) Nicsak! Piroska! Úgy látszik éppen jókor érkeztem.

Piroska: (kissá bódultan emelkedik fel, ruháját igazgatja) Jó, hogy jött, vadász bácsi! Felfalt az alantas. Olyan sötétség volt a bendőjében!

Vadász: Na gyere be a házba, amíg helyre jössz egy kicsit. (betámogassa a házba)

Piroska: (hangja bentről) Még ott van nagyi is a farkas éjsötét bendőjében.

Vadász: (hangja bentről,mialatt a bevitt szereplő a nagyi ruhájába őltözve, a kuliszák mögött a farkasbőrhöz oson és bebujik) Mindjárt őt is kiszabadítom! Na itt ez a  csésze víz! Majd jót tesz! (kijön) Na lássuk! Itt kell lennie nagymamának is a farkas bendőjében! Tudunk még segíteni rajta?

(a farkashoz lépik) Nocsak! Szegényt, hogy begyömöszölte ide az a fenevad! (kiemeli nagymamát, pofozgatja) Na! Éledjen nagymama! Jól van?

    Nagyi: (kábultan felemelkedik) Jaj, most már jobban vadász úr! Képzelje fölfalt az aljas ordasa.

    Vadász: Máskor vigyázzon jobban, s ne nyissa ki neki az ajtót!

    Nagyi: Én most se nyítottam, de ravaszul átvert, s amikor észrevettem, már hamm, és fel is falt.

    Vadász: Na most már megnyugodhat!

    Nagyi: És Piroska? Amikor a farkas bendőjében voltam hallottam,  a kisunokám jajveszékelését

    Vadász: Úgy is volt! Őt is felfalta ez a vadállat. De már biztosan jobban van. Jöjjön! Piroska már bent van a házban.

(besegíti nagyit is a házba)

    Piroska: (hangja bentről) Nagymama!

    Nagyi: (belépett) Piroska!

    Vadász: Na,amig egy kicsit magukhoz térnrk én megyek bevarrom a farkas hasát, aztán mehet világgá! (kijön, komotosan tűt és cérnát vesz elő a táskájából, befűzi.) Így ni! Most szépen bevarrjuk farkaskoma hasát! De várjunk csak! Hadd laktatom jól egy kicsit! Megrakom a hasát kövekkel! (a fák tövéből, meg a lóca lábától a köveket belerakja a farkas bendőjébe) Ez az! Olyan jóllakotnak fogja érezni magát, hogy egy hétig betevő falatra se lesz szüksége. (bogot tesz a cérna végére, majd nagy szakértelemmel, hosszú őltésekkel kezdi bevarrni a farkas hasát, a néző, csak a nagy őltéseket látja) Nocsak,  mindjárt kész is vagyok! (befejezi) Ez az! (előveszi kését) No, lássuk! Most már mehet szabadon! (elvágja a farkas kötelékeit,vagy kioldozza,a madzag többszöri felhasználhatósága végett) Eredj,ordas!

Farkas: Jaj, mit csinált velem vadász úr?

Vadász: Semmit! Csak belenéztem a bendődbe, de nem találtam semmit!

Farkas: Na látja! Mondtam én magának ! Jaj, de mit fecsegek én itt? Hiszen innen menekülni kell. De milyen nehéz vagyok! Így járok, ha ebéd után nem hagyják, hogy kipihenjem magam. (probál szaladni) Hüha! (nehezen vonszolja magát)

Vadász: Na hord el az írhádat, míg meg nem gondolom magam,s lepuffantlak!

Farkas: Jó,jó! Iszkolok már! (mintha helyben futna) Bár elég nehezen megy!

Vadász: Na! Remélem tanulságos volt! Nem fogsz többet errefele olálkodni.

Farkas: Dehogy, dehogy olálkodok. ( fogja a bendőjét, úgy cipeli) Jaj, milyen nehéz a hasam!

Vadász: (indul be a házba, visszafordul) Így jár, aki úgy bezabál, hogy alig tud mozdulni!

Farkas:Bizony, bizony, ez igaz! Ráadásul úgy megszomjaztam, hogy mindjárt abba pusztulok bele. Nocsak, imhol a tó, hadd nyakaljak egy kis vizet.(vánszorog a tó felé, cipeli a hasát) Már itt is van az életet mentő vizecske. Kissé meredek! Dehát,inni muszály! (leteszi a hasát, az behúzza a vízbe) Jaj! Segitség ! Húzzatok ki! Nehéz a hasam, lehúz! (bugyborékolások közt még egy ideig hallatszik a jajveszékelés) Senki sem húz ki? Esküszöm, ezután (buruk,buruk) rendes farkas (buruk) leszek....(buruk) Leszek.! (Nemsokára ismét megjelenik, ázott, nehezen  cipeli a hasát) Jajj! Senki sem akart kihúzni! Pedig én komolyan beszéltem! Majdnem belefulladtam. Csak akkor vettem észre,hogy nem olyan mély a víz,amikor felálltam! No,de innen menekülni kell,amig a vadász észre nem vesz!Jobb lesz elhordani az írhámat! Egy ideig átzarándokolok a szomszéd erdőbe.Ott biztos nincs se Piroska,se nagymama!

    Vadász: (bentről) Úgy látom jobban érzik magukat. Én megyek is, mert a reggel fejszecsattogást hallottam az erdő túlsó

felén. Megnézem ki garázdálkodik ott. (megjelenik az ajtóban)

    Farkas: Hüha! A vadász! Ha meglát megint kezdődik a haddel-hadd! Szervusztok!(indul,visszafordul) Sajnálom,de nincs több idő a búcsúzkodásra! (ismát a vadász felé néz) juhhujj! Innen tüstént tünés! (el egy fa mőgött)

    Vadász: Na isten áldja magukat! (indul)

    Nagyi: (bentről) Jérjon Isten segedelmével, békességben, vadász úr!

    Vadász: (az ajtóból mág visszaszol) Tiszteletem a szüleidnek Piroska! (indul)

    Piroska: (megjelenik az ajtóban) Átadom! És...köszönöm, vadász bácsi!

    Vadász: (még megemeli kalapját) Áldás,békesség! Aztán (oktatón) máskor vigyázz ám, hogy hol jársz az erdőben!

    Piroska: Vigyázni fogok, vadászbácsi! (int, a vadász eltűnik) Hogy milyen ijedtségen mentem át. Csak most eszmélek rá, hogy ha nem jött volna a vadászbácsi, többet nem láttam volna meg a szüleimet. (befelé szól) Remélem az a lomposfarkú már jó messzire van!

    Nagyi: (Megjelenik az ajtóban, kezében a kosárka,s egy szelet kalács) Az már egész biztosan messze hordja az írháját.

Piroska: Gondolod nagymama?

Nagyi: Úgy megijedt a vadásztól, hogy többet nem fog erre olálkodni. Nesze, egy szelet kalács, hogy ne menj el éhgyomorral. (átnyújtja a kosárkát)  Aztán igyekezz! Nehogy rád estelledjen!

    Piroska: Majd igyekszek nagymama!

    Nagyi: És,vigyázz! A járt útról, ne térj le!

    Piroska: Rendben, nagyi! Szia! Nemsokára ismét jövök, addig gyógyulj meg, hogy menjünk málnászni, jó?

    Nagyi: Addig rendbe jövök! Már egészen jobban érzem magam, miután láttalak! Még akkor is ha kissé kalandos volt ez a találkozás.

    Piroska: Egy kicsit én is megijedtem! Képzeld,  ha nem jött volna erre a vadászbácsi!

    Nagyi: Bizony, bizony ! (elkacagják magukat)

    Piroska: Bizony .bizony !Na most már indulok is! Amig besötétedik már otthon is leszek! (indul) Szervusz !

    Nagyi: Mondd meg anyukádnak, hogy köszönöm a finomságokat ! (még utána int) Tanulj jól! (belépik a házba)

    Piroska: Jó,jó ! (ugrálva lépked a fák között) Bizony, bizony! (megrezzen a bokor) Jajj, Istenem! Már megint?

    Nyuszika: (kiugrik a bokorból, fogja a hasát úgy nevet) Na, megijedtél?

Piroska: Nyuszika! De még mennyire! Szabad így ijesztgetni a gyanútlan errejárót?

    Nyuszika: Pedig én azt hittem , hogy tőlem már nem ijed meg senki! (nevet) Legalább figyelmesebb leszel! De azért anyukádnak is szedhetsz egy csokor virágot!

Piroska: Majd szedek a réten, miután kiérek az erdöből. Onnan már látszik a házunk!

Nyuszika: Na, jó utat! Szervusz!

Piroska: Szia, nyuszika! Remélem nem ijesztesz meg újra!

Nyuszika: Nem, nem! (belépik a bokorba, Piroska indul, megrezdül az ág)

Piroska: (ijedten visszafordul, nyuszika nevet a fa aljában)

Piroska: Nyuszika, ha mégegyszer...

Nyuszika: Jól van na! Már viccelni sem lehet?  Szia!

Piroska: Majd máskor játszunk! Most sietek!

Nyuszika: (enyhe sértődöttséggel) Na, eredj! Járj békével!

Piroska: (ugrálva jön az előtérbe,leteszi a kosárkát,gyűjt néhány virágot) Itt most szedhetek virágot is !(gyűjt egy csokorral) Anyukám biztos meg fog örvendeni !

Anyuka: (távolról, csak a hangja hallatszik) Piroskaaaa !

Piroskaaaa!

    Piroska: (kiált) Jövööök mááár édesanyááám! (belebotlik a nagy meséskönyvbe, felveszi, néhányat lapoz, szétnéz a gyerekek között) Még itt vagytok gyerekek? Nos tetszett a mese?  Igen?

És azt tudjátok-e hogyan végződnek a mesék? Úgy látom nem tudja mindenki! (olvassa) Azóta piroska gyakran jár a mamájához,de sosem lépik le az ismert ösvényről. A farkasról pedig azt mesélik, hogy a vízbe esett.. Olyan sokat zabált ebédre, állítólag valami nagy köveket falt fel, s, amikor vizet akart inni beleszédült a tóba.De a vadászbácsi azt meséli az arra járó gyerekeknek,hogy a farkas átzarándokolt a szomszédos erdőbe. (zene, madárcsicsergás, énekel,  tánclépésekben ugrál a nézőtéren, a függöny összesiklik) Minden mese vidám! Itt a vége, fuss el véle. (int) Szervusztok! (eltűnik a függöny mögött, majd kidugja fejét) Bizony, bizony! (zene erősödik,a függöny szétsiklik, megjelenik Piroska ,meghajol, majd a másik szereplő nagymamának öltözve, Később becipelik a farkas bundáját, aki vadászbácsit játszotta felteszi  kalapját,  meghajolnak, köszönik a tapsot)

                                                   Függöny

    Megjegyzés:

    Szándékosan nem kerestem az ismert mese látványos feldolgozását. Célom az:vissza a mesét a gyerekeknek!Azt kell látniuk,hogy körülöttünk van jó és rosz, a jó mindig gyözedelmeskedik,a rossz elnyeri méltó büntetését. A mai számítógépekkel agyoncifrázott rajzfilmek tátsaságában lehet,hogy ez a szándék eleve kudarcra van itélve,de én hiszek a mese erejében,abban,hogy a gyerekeknek,s talán nekünk felnőtteknek is idönként szükségünk van a mesére. Mindnyéjunkban él a gyerek,s a napi hajsza,meg,erőszakos életmód ellenszere, a menekülés lehet egy mesébe. Más a mese, mint az erőszakot   tálaló,úgymond,modern rajzfilmek, videojátékok.Igenis itt a mese,melybe bármilyen nehézség elől menekülhetünk!

    Ja’! Hogy ez olykor nem lesz elég a felszabaduláshoz?

    Lehet! De,ha még van valami,amibe erőfeszítés nélkül hihetünk,akkor az a mese. Gyerekeink meséi,amelyet mindennap lefekvés előtt elmondunk nekik.Mesék,melyek kis szobájukból távózva velünk maradnak,kísérnek éjszaka,vigyázzák álmunkat.

    Ne féljünk tőlük,szeressük a meséket!

    Nagyobb szükségünk van rájuk,mint hinnénk!

    S ha pajkosan,játékosan mesélünk,nevetve hisszük azt gyerekeinkkel,akkor,csak jobbak lehetünk nekik,s magunknak...velük!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.16. 09:59 kodrane Aranyos humorú jelenetek!  9 pont!