Szereplők:

Kálmán

Ágota (Kálmán felesége)

Benjámin és Bendegúz (Kálmán és Ágota fiai)

Hergerrőderbauer (Író)

Dódi (Kálmán nagyothalló munkatársa)

Professzor

Baranyai Kálmán szerényen éldegélt feleségével és két fiával egy kertvárosi két és fél szobás lakásban. Kálmán és felesége Ágota szüleitől kapták a lakást az esküvő után. Kálmán portásként dolgozott az egyetemi uszodában, Ágota laboráns volt az egyetemi kórházban. A két fiú, Bendegúz és Benjámin egyetemisták voltak. Bendegúz jogot hallgatott, míg Benjámin matektanárnak készült.

Félhomály. Az ablakon keresztül a város és a hold fénye szüremlik be, megcsillan a fekete-fehér járólapon. Kálmán egy széken ül, a padlóról felverődő fény bal vállát világítja meg. Nagy terpeszben ül, maga elé réved. Jobb keze az asztalon nyugszik, tenyerében kávéscsésze. Halkan duruzsol egy kis rádió a sarokban. Artikulátlan férfiröhögés hallatszik belőle. Kálmán kedvtelenül odanéz, majd visszafordul, felsóhajt. Megrázza a fejét, szája elé emeli a csészét, és szürcsölve iszik belőle. Kezét visszateszi az asztalra, majd fejére húzza a fürdőköpenye kapucniját. Kezeit keresztbe teszi mellkasán, fejét lehajtja. Felsóhajt.

A villany hirtelen felkapcsolódik. Egy apró asszonyka jön be, táskás szemekkel, fejbúbnál égnek meredő hajszálakkal. Gyors mozgású, dús keblű nő, fürdőköpenyben. Elmegy Kálmán mellett, a férfira néz. Kálmán  a kapucnit a homlokáról lehúzza az arca elé, hogy az éles fény ne világítson a szemébe. Az asszony megáll egy pillanatra, Kálmánra néz, és a konyhapulthoz megy. Kávét tölt magának. Megfordul. A férfit nézi.

ÁGOTA (kiabál)  El fogsz késni!

Kálmán feláll, két kézzel tartja arca előtt a köpeny kapucniját. Kisiet a konyhából. Az asszony lehúzza a maradék kávét, majd a hűtőből egy nagy tálat vesz elő és pattintós dobozba szedi az ebédet. A rádióra néz, ahonnan hangos nevetés hallatszik, áttekeri. Zene szól. A pattintós dobozhoz lép, nézi. Belenyúl kézzel kivesz belőle egy kicsit, visszadobja a nagy edénybe. Felemeli a pattintós dobozt. A fény felé tartja. Hunyorogva nézi a doboz oldalát, meddig van benne a kaja. Visszateszi a pultra, rápattintja a tetőt, zacskóba csomagolja és az ebédlőasztalra helyezi.

Kálmán felöltözve, indulásra készen berobog. Vászonszatyrába pakolja a pattintós dobozt. A nőhöz lép arcon puszilják egymást, majd Kálmán kirohan.

Ágota utána néz.

ÁGOTA (kiabál) A könyved!

Kálmán visszaszalad. Megáll egy könyvespolc előtt. Leguggol. Végighúzza a könyveken az ujját.

KÁLMÁN Cé, Dé, E, F, Gé!

Kihúz egy könyvet, felegyenesedik, nézi.

KÁLMÁN (örömittasan, mint, aki megleli egy elveszettnek hitt kedvencét) AGepárdember és a  londoni maffia!

Ágota egykedvűen ül a konyhaasztalnál, könyökét az asztalra teszi, fejét támasztja.

ÁGOTA Aminek a végén kiderül, hogy a londoni maffia igazából genfi és, hogy ráadásul a

                   gepárdember is ő maga, amire végül abból jön rá, lefutja a vágtázó lovakat egy üge-

                   tőn, hogy elkapja a genfi maffiát, vagyis saját magát, így a végkifejlet az, hogy elk-           kapja saját lábát futás közben és arccal a földbe fúródik.

Kálmán felkapja a fejét és feleségére néz hunyorogva. Közelebb sétál. Az asszony mozdulatlanul ül az asztalnál. Fejét támasztja.

KÁLMÁN  Gúnyos. Az megy.

Ágota feláll, tölt magának kávét.

ÁGOTA  Egyszerű. Mégis nagyszerű. Frappáns, mégis kicsit mély. Egyél majd.

Mosolyogva a férfira néz. Kálmán figyeli a nőt, a kezében lévő könyvet kabátja zsebébe tuszkolja.

KÁLMÁN  Szép napot.

ÁGOTA Itthon várlak.

Kálmán sarkon fordul, és kifelé indul. Az ajtóhoz ér. Lenyomja a kilincset. Megtorpan. Visszafordul. Ágotára mered.

KÁLMÁN Genf? Azt mondtad Genf?

Beljebb jön. Leteszi a szatyrát az asztalra. Közelebb sétál Ágotához, aki kávéját szürcsölgetve figyeli őt.

ÁGOTA Genf? Azt mondtam volna, Genf?

Kálmán szúrós tekintettel áll Ágota előtt, aki magát kissé elszégyellve eljön a konyhapulttól. Zavarában nevet.

KÁLMÁN Igen. Genfet mondtál. Így mondtad: Genf.

Ágota a konyhaasztal másik végéhez sétál. Ráteszi a kávéját. Felnéz a vele szemben álló Kálmánra.

ÁGOTA Miért mondtam volna pont Genfet? Ezer másik várost mondhattam volna. Genf. Ki hallott még ilyet?

KÁLMÁN Meggyőződésem, hogy azt mondtad, és azt is tudom, miért. Engem nem érdekelnek a rosszindulatú pletykáid. Én tudom érted?

ÁGOTA Ugyan honnan tudnád?

KÁLMÁN Érzem. Az ilyet megérzi az ember, aki arra termett.

ÁGOTA Nevetséges! Ez csak mese.

KÁLMÁN Ha mese volna, nem cikkeznének róla ezer meg ezer újságban, nem beszélnének

róla rádióban vagy a TV-ben. Ha nem élne, nem lenne, nem történt volna megannyi megmagyarázhatatlan dolog, nem lenne ennyi paranormális, emberfeletti tett, s az sem lenne, hogy, az sem, hogy emberek millióinak ad erőt, segít és bátorít. Érted már?

Kálmán csillogó tekintettel, karját széttárva boldog várakozással tekint Ágotára. A nő végignéz Kálmán arcán, majd unottan elfordul.

ÁGOTA Ha élt is már biztosan nem él.

KÁLMÁN Nem tudhatod. Más a szervezete, mint egy átlagembernek, ezért fenn áll a lehetősége, hogy tovább él.

ÁGOTA És mégis mitől lenne más.

KÁLMÁN Attól, hogy ő más. Annak született.

Kálmán megfordul. Járkálni kezd a szobában.

KÁLMÁN Másképp épülnek fel a sejtek a testében. Tudományosan bizonyított, hogy léteznek ilyenek. Annak köszönhetően, hogy az egész teste ellentétesen működik, nem érez fájdalmat. Ezért képes bármin áthatolni, és ezért lehetséges az is, hogy nem tud elfáradni, legalábbis nem érzi. Ez nagyon veszélyes is. Hisz bármikor végkimerülésig rohanhat, vagy akár halálra eheti magát. Igaz vannak, akik azt mondják nincs szüksége semmiféle táplálékra, ugyanis a teste alapvetően képes arra, hogy előállítsa a létezéshez szükséges energiákat és minden mást, amire szüksége van még.

Bendegúz, fiatal, vékony magas fiú lép be a konyhába. Alsógatyában, rövid pólóban. Ásít s közben nemi szervét vakargatja. Elhalad magyarázó apja mellett.

KÁLMÁN Érted már?

Ágota az érkező fiúra veti tekintetét. Mosolyogva felpattan az asztaltól és a fiúhoz lép. Arcon puszilja.

BBENDEGÚZ Ne csináld már! Könyörgöm.

Bendegúz a hűtőszekrényhez lép. Tejet vesz ki belőle, tölt magának. Kálmán nézi őket. A nő valamit sugdolózik a fiúval.

KÁLMÁN (felemeli hangját, hogy felhívja magára a figyelmet) És a fáradtságot sem érzi!

Tovább sugdolózik anya és fia. Kálmán egy fél lépést közelebb lép hozzájuk, nyakát előre nyújtja.

KÁLMÁN És arra is képes, hogy a hőmérsékletet se érezze!

Ágota és Benjámin kuncognak valamin.

KÁLMÁN Holnap elmegyek Genfbe, meg kell találnom.

Nem figyelnek rá.

KÁLMÁN (közelebb kép hozzájuk, kiabál) Meg fogom találni és beszélek vele! Holnap Genfbe utazom!

Anya és fia megfordul. Kálmánra néznek, majd egymásra. Kálmán büszkén, mint aki valami hatalmas tettet vitt véghez zihálva áll előttük. Hosszan nézik egymást. A nő eljön a pulttól. Elmélyülten, mereven nézi a férfit. Hunyorogva lépdel közelebb a férfihoz. Megáll előtte egy lépéssel és a férfi arcába hajol.

ÁGOTA Kálmán!?

A nő megfordul, s az ásítozó, farkát vakaró fiúra néz, majd azonnal visszafordul a férfihoz. Kálmán kihúzza magát, fejét kissé felemeli. A nő elkapja a férfi állát és kicsit lenyomja azt.

ÁGOTA Te levágtad a bajszod?

A nő újra megfordul, s a fiúra néz, aki elengedi péniszét a poharat a pultra teszi és közelebb jön.  Ágota visszafordul Kálmánhoz.

KÁLMÁN (halkan) Egy hete.

Benjámin közelebb ér, s ő is hunyorogva apja arcába hajol. Felegyenesedik. A nő és Kálmán a fiúra néznek. A fiú értetlenül rázza a fejét és megvakarja bozontos tarkóját, majd a farkát.

BENDEGÚZVolt neked bajuszod apa?

Kálmán hátralép egyet. Ágota a férfi arcát kémleli,  utána lép. Bendegúz görnyedten áll. Kálmán hátralép egyet, Ágota utána. Kálmán hátralép, Ágota utána. Bendegúz felsóhajt, s hangosan a mellette álló székre huppan, majd fejét hangosan az asztalra vágja. Később keménynek találja az asztallapot, s a műanyag tejesüveget teszi elfektetve a feje alá.

ÁGOTA Megint lázadsz Kálmán?

KÁLMÁN Nem. Kérlek szépen nem lázadok. Viszont úgy döntöttem, hogy jobb nekem most így, bajusz nélkül. (halkabbra veszi magát) És ez most így is marad. (még halkabbra) Legalábbis egy ideig.

ÁGOTA Nem tetszik nekem ez a hozzáállás Kálmán, nagyon nem.

Belép Benjámin. Felöltözve, csinosan, fitten, mosolyogva. Szüleire néz.

BENJÁMIN Jó reggelt!

Kálmán mosolyogva fiára tekint.

KÁLMÁN Jó reggelt Benjámin!

Ágota az elhaladó Benjámin után fordul.

ÁGOTA Benjámin! Te tudtál erről? (Kálmán bajuszának helyére mutat úgy, hogy ujjával erőteljesen belebök Kálmán szájába. Kálmán elrántja a fejét, és törölgeti a száját.)

BENJÁMIN Mire gondolsz?

ÁGOTA Apád bajuszára.

Benjámin a hűtőhöz megy, feltépi, a tejet keresi. Észreveszi, hogy az asztalon alvó bátyja feje alatt van. Odamegy érte.

BENJÁMIN Bajusza? De hisz egy hete nincs neki bajusza.

Kálmán és Ágota halkan beszélnek egymással a sarokban. Benjámin megpróbálja óvatosan kicsenni alvó bátyja feje alól a tejesüveget, de nem sikerül neki. Két kézzel rámarkol az üveg nyakára és kirántja azt Bendegúz feje alól, aki homlokával hangosan csattan az asztalon, de nem ébred fel, sőt horkolni kezd. Benjámin tölt magának tejet. Leül testvére mellé, s nézi azt.

KÁLMÁN Sziasztok, elmentem!

Benjámin felpattan az asztaltól, s apja irányába fut. Ágota közben eljön a férfitól,  és a konyhapulthoz megy.  Kálmán kilép a színről.

BENJÁMIN Apa várj!

Kálmán visszalép.

BENDJÁMIN Apa akartam mondani, hogy két nap múlva lesz egy érdekes előadás az egyetemen, gondoltam eljöhetnél rá velem.

KÁLMÁN (fia vállára teszi a kezét) Nem tudok fiam!

BENJÁMIN (meglepetten) Miért nem?

Kálmán közelebb hajol, s a fia fülébe súg.

Benjámin örömében apja nyakába ugrik, majd kezével takarja el száját. Megfordul, hátrales maga mögé. Kálmán is oda tekint. Ágota pakolászik, Bendegúz az asztalon felhorkant.

BENJÁMIN Őhozzá mész apa?

KÁLMÁN Igen. Megkeresem és segítek neki.

BENJÁMIN Jöhetek én is?

KÁLMÁN Nem fiam. Nagyon veszélyes. Nem tenném kockára az életed. Elég, ha én megyek. Öt tíz év és jövök. Annyi idő éppen elég, hogy eltanuljam minden fortélyát.

Benjámin lehajtja fejét, szomorúan egy kredencnek támaszkodik.

BENDJÁMIN Öt év?

KÁLMÁN Vagy tíz.

BENJÁMIN Az rengeteg. Addig mit csináljak?

KÁLMÁN Kijössz hozzám. Csak előbb megteremtem a feltételeket.

Benjámin fellelkesül.

BENJÁMIN A Medúzaembernél biztosan ellakhatunk egy darabig.

KÁLMÁN Biztosan. De segítened kell nekem a kijutásban.

BENJÁMIN Mindenben segítek neked. Mikor indulsz?

KÁLMÁN Holnap. Holnap hajnalban, mikor a város még alszik.

BENJÁMIN Hajnalban, mikor még a város is alszik.

KÁLMÁN Most megyek fiam, ki kell nyitnom az uszodát. Szervusz.

Szorosan megölelik egymást, majd Kálmán lelép. Sötét.

Világos kis üvegbódé a szín jobb oldalán. A bódé előtt egy nagyobb tér, székekkel, néhány oszloppal. Halk gépzúgás, a vízforgató masinák zúgása. Néhány sporttáskás ember megy át a színen, sietnek az uszodába, vagy éppen szaladnak kifelé. Kálmán az üvegbódéban ül, elmélyülten olvassa a Gepárdember és a londoni maffia című könyvet. A bódé üvegfala óriásira, emberfelettire torzítja Kálmán fejét. Eszelősen lapoz, másodpercek alatt végigér egy oldalon.  

Egy férfi sporttáskás fiatal férfi lép a bódéhoz.

FIATAL FÉRFI Jó napot egy bérletet szeretnék.

Kálmán nem mozdul. Olvassa a könyvet. Lapoz. A férfi nézi Kálmánt. Lehajol, hogy fejmagasságban legyen az ülő Kálmánnal.

FIATAL FÉRFI Jó napot!

Kálmán nem reagál. A férfi még közelebb hajol, s bedugja a fejét a portásfülke kicsiny ablakán, majd kissé oldalra fordítja a fejét, és érdeklődve olvassa Kálmán könyvét.

Kálmán lapoz. A férfi olvassa vele a könyvet. Kálmán valami vicceset olvas, elneveti magát. A férfi Kálmánra néz, majd keresi a szövegben a vicces részt. Megtalálja, széles vigyorral az arcán bólogat.

Kálmán lapoz, a férfi odakap a könyv lapjához, és visszalapoz, hogy az utolsó sorokat elolvashassa. Kálmán felnéz és ijedtében felugrik.

KÁLMÁN Ember! Mit csinál?

A férfi is megijed, kihúzná a fejét a fülkéből, de bevágja a fejét az ablakkeretbe. Végül kihúzza fejét, felegyenesedik, s fájdalmasan vakarja kobakját. Kálmán értetlenül áll vele szemben a fülkében. Kálmán az asztalon heverő könyvére néz, hirtelen felkapja és mellkasához szorítja.

KÁLMÁN Mit akar maga? Miért dugja be a fejét ide?

A férfi még mindig fájdalmasan vakargatja a fejét.

FIATAL FÉRFI Elnézést, csak hiába kiabáltam nem reagált semmire. Bérletet szeretnék venni.

KÁLMÁN Miért nem csönget, vagy kopog?

FIATAL FÉRFI Csak azonnal szemet szúrt mit olvas, és nem emlékeztem a történet végére.

Kálmán a könyvére néz.

KÁLMÁN Maga ismeri ezt?

FIATAL FÉRFI Hogyne ismerném. Én fordítottam.

Kálmán azonnal kijön a fülkéből. Csodálattal tekint a férfira. Megáll előtte, végigméri majd kezet nyújt neki és hatalmas mosollyal az arcán, lendületesen rázza a férfi egész karját.

KÁLMÁN Üdvözlöm Baranyai Kálmán.

FIATAL FÉRI Hergerrőderbauer István.

Kálmán a férfi fejbúbját nézegeti.

KÁLMÁN Nagyon megütötte? Elnézést nem akartam megijeszteni.

HERGERRŐDERBAUER Nem semmi gond, de azért máskor vigyázzon az ilyesmivel. Ez veszélyes is lehet. Egyszer egy unokatesómat ugyan így megijesztette egy férfi, akinek beleharapott a tepertős pogácsájába, miközben az újságot olvasott a metrón, és az unokatesóm félrenyelte a pogácsát. Majdnem megfulladt. Vigyázni kell ezekkel uram. Nem szabad csak úgy innen-onnan felugrálni. Mindig előre kell jelezni szándékunkat. Csak semmi hirtelen mozdulat. Abból csak a baj lehet.

Kálmán az ujjával mutogat a férfira, és közben idiótán vigyorog.

HERGERRŐDERBAUER Mi az, mit mutogat?

KÁLMÁN Az unokatesója majdnem megfullad a tepertős pogácsától a metrón!

Hergerrőderbauer nem érti a viccet. Komolyan.

HERGERRŐDERBAUER Igen kérem. Ez olyan mulatságos?

Kálmán idiótán magyaráz, majd imitálja az esetet.

KÁLMÁN Az unokatesója majdnem megfullad a tepertős pogácsától a metróóóón!!!

A férfi értetlenül megrázza a fejét. Kálmán várakozón vigyorog.

KÁLMÁN A metróóóón. Tepertőőőő. (magát fojtogatja) Fúúúúúúúúúllllaaaad!

Kálmán nem akarja elhinni, hogy a férfi nem érti. A férfi körbenéz, hogy ez valami vicce-e.

KÁLMÁN Hát a Tepertős gyilkos és a kutyaszán-expedíció. Ötödik év 4. szám. Járt hozzá ajándék bézbolsapka.

Kálmán a hátsó zsebébe nyúl, kivesz belőle egy apróra összehajtogatott színes bézbolsapkát, és azonnal a fejére teszi. Úgy áll a férfi előtt, mint tizedes a tábornoka előtt.

HERGERRŐDERBAUER (fellengzősen) Ja, hát igen. Hát igen. Látja már el is felejtettem. Milyen régen is volt. Nagyszerű idők. Nagyszerű. Négy regény, négy fordítás. És mind-mind makulátlan, feszes és magasztos. (mutató ujját magasra emeli) De ne ugráljon soha csak úgy fel! Látja, ez lehet belőle! Majdnem meghaltam.

KÁLMÁN Igen igaza van művész úr. Kérem, ne haragudjon, csak annyira elmélyültem az olvasásban. Üljön le ide kérem.

A férfit bekíséri az üvegbódéba. Ő is bemegy. Leülnek.

KÁLMÁN Elmélyültem benne, pedig már vagy ezerszer olvastam. Kitűnő fordítás. Hibátlan, makulátlan, feszes és magasztos.

HERGERRŐDERBAUER Igen, igen. De hisz ezt mindannyian tudjuk. Nincs egy kis pálinkája?

Hergerrőderbauer körbenéz a fülkében, keresi a pálinkát.

KÁLMÁN Nincsen művészúr. Nem iszom. (a könyvet az asztalra teszi) Én csak ezeknek élek.

Hergerrőderbauer még mindig valami szesz után kutat. Talál egy üveget.

HERGERRŐDERBAUER Na igen persze. És ebben mi van?

Kinyitja, beleszagol.

KÁLMÁN Csak víz.

A férfi elfanyalodik, öklendezik.

KÁLMÁN Csapból.

HERGERRŐDERBAUER Áhá. Az jó. Az mindenképpen jó. De hát tudja az én koromban már.

KÁLMÁN Ugyan, hisz maga legalább tíz évvel fiatalabb nálam.

HERGERRŐDERBAUER No igen, de a kemény munka tudja. Nap mint nap megalkotni egy hőst, egy emberfeletti lényt, egy kivételes képességgel bíró valakit, aki persze nem létezik.

KÁLMÁN Kivéve ugye egy esetet.

HERGERRŐDERBAUER Nem, komolyan kifogytam az ötletekből. Két éve nem dolgozom. Iszom és sopánkodok, hogy jobb író, műfordító is lehetett volna belőlem.

KÁLMÁN Őszintén megmondom uram, szerintem tudom mi a baj. Tudom miért nem tud írni többé.

Hergerrőderbauer Kálmánra néz, majd lehajtja fejét és nagyot sóhajt.

HERGERRŐDERBAUER Ugyan, honnan tudná pont maga. Azt senki, senki.

KÁLMÁN Hergerrőderbauer úr higgye el, én tudom. Elveszítette a hitét.

HERGERRŐDERBAUER A hitem? Miben kéne hinnem? Ez szamárság.

Kálmán felpattan, kezeit széttárja. A torz kabinban, kezei több méteresnek látszanak.

KÁLMÁN A hőseiben uram. A hősökben. Mert azok valóban köztünk élnek. Valóban léteznek. Csak nyitott szemmel kell járnunk, csak látnunk kell őket. Az ön történetei nem csak mesék. Azok nem csupán fikciók. Létező emberekről szőtt mondák, valóban megtörtént legendáriumok. Kézzelfogható bizonyítékok, dokumentumok, leletek, a kor leletei, mely kor megmentőkért kiált.

HERGERRŐDERBAUER Ne beszéljen szamárságokat. Hisz mindet egy szálig én találtam ki. Az ágyban fekve, az újságot olvasva, a WC-n ülve. Az én képzeletem szüleményei uram, ezek az emberek nem léteznek. Képregény és mesehősök. Ön uram nagyon szép, ha elhiszi őket, de el kell, hogy keserítsem, nincsenek hősök.

KÁLMÁN Ne beszéljen így Hergerrőderbauer úr.

Hergerrőderbauer felnéz rá.

KÁLMÁN Ha nem léteznének ilyen hősök, akkor honnan tudnánk most a Medúzaemberről.

Hergerrőderbauer felpattan. Egymással szemben, farkasszemet nézve állnak.

HERGERRŐDERBAUER Ő kivétel. Ő az egyetlen.

KÁLMÁN Tudom! Illetve pont, hogy nem tudhatom. Nem tudhatjuk. Ha ő van, ki tudja, talán még létezik, öt, tíz, száz, vagy akár százkettő. Ha ő él, neki gyermekei is lehetnek.

Hergerrőderbauer kijön a fülkéből, bevágja maga mögött az ajtót. Kálmán benn marad.

HERGERRŐDERBAUER Ha még él is, biztosan nagyon megöregedett már.

KÁLMÁN Tévedés! Ő nem öregszik. Örökké fiatal.

HERGERRŐDERBAUER Testben nem. De lélekben már nagyon vén.

Kálmán kijön a fülkéből.

KÁLMÁN Nem baj. Attól még él. És én megtalálom.

HERGERRŐDERBAUER Meg akarja találni?

KÁLMÁN Igen! Holnap éjjel indulok Genfbe és megkeresem őt.

Hergerrőder a zsebébe nyúl, kivesz egy noteszt, kitép belőle egy lapot, felír rá valamit. Kálmán oldalra biccenti fejét, és érdeklődve figyeli a férfi kezét.

HERGERRŐDERBAUER Nem kell keresnie. Itt a címe. (átnyújtja Kálmánnak, aki hitetlenkedve elveszi tőle)

KÁLMÁN Maga ismeri? Maga ismeri a Medúzaembert?

HERGERRŐDERBAUER Hogyne ismerném. Bár évek óta nem beszéltünk, de meggyőződésem, hogy jól van.

Kálmán tátott szájjal figyeli a férfit.

HERGERRŐDERBAUER Kicsit elege lett a napi politikából és abból, hogy képességeit nem tudja kamatoztatni, merthogy Genfben nem történik soha semmi. Így, hát nincs is kit megmenteni. Borzasztó lelki állapotban volt, mikor utoljára beszéltünk. (hunyorogva felnéz Kálmánra) Most gondoljon bele, egy munkanélküli szuperhős. Kegyetlen, őszintén mondom kegyetlenül szarházi világot élünk.

KÁLMÁN Igen, de én nem szimpla látogató leszek. Tanítvány. (a papírra néz) A mester tanítványa. De rosszul írta a Genfet. „F”-el írják, nem Ph-val!

HERGERRŐDERBAUER Hogyan kérem?

KÁLMÁN (a férfi arcához tartja a cetlit) Fö, mint fő, nem ph. A Genf.

HERGERRŐDERBAUER (ráhajol az elétartott cetlire, átírja) Ja igen, F, Genf!

Hergerrőderbauer felkapja a táskáját és Kálmánra néz. Elneveti magát.

HERGERRŐDERBAUER Na igen, persze! Viszlát! (balra el, be az uszodába)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés